Sej, haj, mozi, vasárnap kirándulunk – idézhetnénk a Csehországból eredő szöveget és dallamot némileg másképpen. Márpedig filmszínházak terén valóban csehül állunk, legalábbis ahhoz képest, amennyi néhány esztendővel – vagy évtizeddel – ezelőtt nyitott vetítőteremmel várta Budapesten a szórakozni vágyókat. Az augusztus 15-én indított, hetente jelentkező sorozatunkban az enyészeté lett, jó esetben csak átalakított mozikat járjuk körbe a szó átvitt és nemes értelmében. Ezúttal a Hunnia múltját és jelenét idézzük fel.

A kábítószer Mrs. Mia Wallace óta feltétlenül az életünk része. 1994-ben időtálló alkotás született a valaha volt egyik legjobb filmrendezőtől, olyan nagyágyúkkal a főszerepben, mint Bruce Willis, John Travolta, Samuel L. Jackson és persze először a Veszedelmes viszonyokban nagyot domborító Uma Thurman. Quentin Tarantino mesterműve, a Ponyvaregény nem csupán 1997-ben, de még 2000-ben is a Hunnia műsorán szerepelt, ami ahhoz képest igazán nagy szám, hogy Magyarországon 1995. április 13-án mutatták be a mintegy két és fél órás csúcsmozit. 

A Hunnia azonban több volt, mint filmszínház, sokkal inkább működött a belvárosi közösségi élet szerves részeként, ahová sikk volt járni, beülni egy kapucsínóra vagy egy vodkával kevert narancsjuice-ra. A kávézó hétfőtől vasárnapig délután öt órától hajnal egyig tartott nyitva, márpedig ha 2011 októberében nem adják el az ingatlant, a megváltozott médiatartalom-fogyasztási szokások ellenére ma is sikeresen üzemelhetne. Nagyjából hasonló módon, mint tette azt a koronavírus-járvány magyarországi berobbanása előtt a néhai Vörösmarty moziból lett Premier Kultcafé. Az Erzsébet körút 26. szám alatt kávéból ma sincs hiány, csak éppen a kultúra veszett el végleg.