Sej, haj, mozi, vasárnap kirándulunk – idézhetnénk a Csehországból eredő szöveget és dallamot némileg másképpen. Márpedig filmszínházak terén valóban csehül állunk, legalábbis ahhoz képest, amennyi néhány esztendővel – vagy évtizeddel – ezelőtt nyitott vetítőteremmel várta Budapesten a szórakozni vágyókat. Az augusztus 15-én indított, hetente jelentkező sorozatunkban az enyészeté lett, jó esetben csak átalakított mozikat járjuk körbe a szó átvitt és nemes értelmében. Ezúttal az Odeon-Lloyd múltját és jelenét idézzük fel.
Jó lenne tudni, volt-e olyan, akinek az országút porától nem szökött könny a szemébe? Peregtek a filmkockák, egyik a másik után, ám Salvatore és Alfredo történeténél aligha létezett hatásosabb „végszó”. Aki akár csak egyszer is végigülte a vászon vagy éppen a televízió képernyője előtt a felejthetetlen alakítást nyújtó, alighanem élete legjobb filmjével kirukkoló Philippe Noiret főszereplésével forgatott Cinema Paradisót, annak aligha kell bármit is magyarázni.
Cinema Paradiso. Ezzel az 1988-ban forgatott monumentális művel búcsúzott törzsközönségétől 2012 nyarán az Odeon-Lloyd, amely több volt, mint filmszínház. És nincs ebben semmi ezüstcelofánba csomagolt masszaszerű pátosz, lévén a 2000-es években már nem csupán moziként funkcionált a Hollán Ernő utcai filmbázis, hanem alkalmasint randevúra is alkalmas kávézóval násznép hiányában is boldogan összeadott videótéka várta a betérőket. Összesen több mint tizenkétezer (!) VHS és DVD várta a házimozizni vágyókat. Celluloiddarabkányi túlzással, de ami az Odeon-Lloydban nem volt elérhető, az meg sem jelent, ki sem adták Magyarországon, legyen szó csihi-puhi amerikai akciófilmről Dolph Lundgrennel, kínosan humortalan német vígjátékról, netán Jean-Luc Godard vagy Andrej Tarkovszkij életművének fontos és kevésbé fontos darabjairól. (Aki kíváncsi a „hőskorra”, annak érdemes megtekintenie a DVD-n is megjelenő Volt egyszer egy téka című, közel másfélórás, szórakoztatva ismertető dokumentumfilmet Simon Kornéllal, Rudolf Péterrel, Mucsi Zoltánnal vagy éppen Puskás Petivel, amelyben nem csupán a vezérfonalnak szánt Corvin, de az Odeon-Lloyd is szóba kerül.)
A darabok manapság is létező elemek a Jászai Mari tértől egy-két filmjelenetnyi sétára, de a mozgókép helyett marad a zene és a tánc. A Budapest Jazz Club remek és megbecsült helyen van – ezt azok, akik anno jártak a néhai Dunába vagy az Odeonba, nagyon is jól tudják.
84 esztendővel ezelőtt, 1937-ben éppen egy októberi napon vált először elérhetővé a filmszínház a mai Hollán Ernő utcában, mégpedig Lloyd néven
500 filmrajongó foglalhatott helyet a teremben, legalábbis ez volt kezdetben, ami nagy szám, mint ahogy az is az – persze fordított előjellel –, hogy a végleges bezárást megelőzően már csak „kiskutyányi” belépővel rendelkezőt tessékelhettek beljebb a jegyszedők, éppen 101-et
75 évet élt a néhai Lloyd, Duna és Odeon-Lloyd névre hallgató mozi, amelynek a helyén 2012 óta a Budapest Jazz Club üzemel
Az eddig publikált epizódok augusztus 15.: BALATON • augusztus 22.: VÖRÖSMARTY • augusztus 29.: SZIKRA • szeptember 5.: ALKOTÁS • szeptember 12.: PEST-BUDA • szeptember 19.: BARTÓK • szeptember 26.: KULTIPLEX • október 3.: ALFA
