Menteni a menthetőt. Így tesz a kormány, amikor újabb súlyos százmilliókat költ nemzeti konzultáció címszó alatt kárfelmérésre. És így tesznek a Momentum tagjai, illetve aktivistái, amikor arra kérik a hátizsákkal, tömött szatyrokkal vagy éppen zsebre dugott kézzel, dudorászva a közeli, szélfútta aluljáró lépcsőin felcaplató, mit sem sejtő járókelőt a Kálvin téren egy valószerűtlenül tavaszias október végi délután, a sittszagú porfelhő közelében, írja alá az elé tett ívet. Írja alá, mert nagyon is fontos ügyről van szó. A Magyar Rádió épületeiről, a magyar kultúra egyik bástyájáról, amely hamarosan a földdel lesz egyenlő.

Végképp eltörölni. A múltat, majd vele együtt a jövőt. A szép vagy legalábbis szebb holnapot, s úgy tenni, mintha nem lett volna tegnap. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem új, Józsefvárosba tervezett campusprojektje mindent visz, csak éppen cserébe mit sem hoz. A hírek háromszáz milliárd forintos beruházásról szólnak, aztán általában jön a Rodolfóhoz méltatlan utód, s varázsütésre máris háromszázhúsz milliárdnál tartunk.   

Október huszonharmadika még friss emlék, és ez a nap mintha nem eresztené, fogva tartaná az embert, ahogy elhalad a Pollack Mihály téren, s bámul kifelé a fejéből. A megelevenedő kép háborús állapotokat sejtet: a közeli épületet hirtelen becsapódó bombatámadás érte vagy esetleg egy beazonosítatlan tank lőtte szét?  

33-as vagy 45-ös fordulatú, Koós János, Poór Péter, Korda György, netán Koncz Zsuzsa és Kovács Kati hangján megszólaló kis- és nagylemezek borítóján vagy böhöm betűkkel láttatott PEPITA feliratot is tartalmazó narancssárga címkéjén olvasható, hogy a Magyar Rádió felvétele. A Bródy Sándor utca és környékének látképe ellenben jó ideje nem lemezjátszóbarát, az ugyanis 56-os fordulatot idéz.  

Csárdi Antal: „Számomra vállalhatatlan helyzet alakult ki”  

 INTERJÚ | Nem volt más választása. Cselekednie kellett, gyakorlatilag a másodperc tört része alatt, de néhány nappal a döntése meghozatala után is mindent ugyanúgy tenne Csárdi Antal, aki kilépett az LMP-ből. A párt egyetlen egyéni mandátumot nyert politikusa akkor határozott így, amikor megbizonyosodott arról, hogy Ungár Péter társelnök a választási stratégiát egyezteti Rogán Antallal, a miniszterelnök kabinetfőnökével. Lehet, más a politika...  

Hogyan tovább, képviselő úr? 

Értem a kérdést, ám jelen pillanatban nincsenek hosszútávú terveim – indította hétfő délután a Kálvin tér közvetlen közelében a honlapunknak adott interjúját a 48. életévét november 8-án betöltő Csárdi Antal, Belváros – Várnegyed országgyűlési képviselője. – Az a döntés, amit kénytelen voltam meghozni, a kialakult helyzetnek köszönhető, semmi másnak. Nem azért történt, mert nekem van elképzelésem, hogy mit, hogyan és kivel valósítok meg, egyszerűen az volt, hogy egy fenntarthatatlan és számomra vállalhatatlan helyzet alakult ki. A választóimtól nem erre kaptam felhatalmazást – azt gondolom, ez a dolog legfontosabb része –, és számomra személyesen is vállalhatatlan. Úgyhogy meglátjuk, mi lesz, de kiindulásképpen az a helyénvaló megoldás, hogy folytatom az eddig megkezdett munkámat. Olyan szennyezett helyszíneket próbálok egyrészt felkutatni, másrészt helyben megoldást találni a kialakult szennyezésre, amik súlyosan veszélyeztetik az ott élők egészségét, szélsőséges esetben akár az életét is. Ezt kell tovább folytatnom. Van néhány Pest megyei település, amelyik érintett, de idetartozik például Pusztavám területe is, ahol szintén szennyezéseket mutattunk ki. Novemberben várható utóbbi esetében egy együttes mintavétel a rekultivációs területről, ahol mi szennyezett anyagot találtunk, de már most lehet látni, hogy a cég, amely ezt végzi, hogyan próbálja meg manipulálni a végeredményt. Ez engem nagyon nem hoz zavarba, be fogjuk mutatni, miért kellett elhúzni több mint másfél hónapig ezt az együttes mintavételt, mi több, ez egyértelműen be fogja bizonyítani azt is, hogy gyakorlatilag az eddigi rekultivációs „tevékenység” nem felelt meg sem a jogszabályoknak, sem pedig azoknak a teljes joggal elvárt követelményeknek, amelyek az egészséges környezethez fűződő jogainkat biztosíthatják, ráadásul azt gondolom, hogy a dolog annyiból cifrább is, hogy ez egy Natura 2000-es terület, mivel egy szigorúan védett természeti övezetről beszélünk. 

A Magyar Rádió épületkomplexumát viszont immár semmi nem védi, védősisakot viselő, talicskát toló, rezzenéstelen arcú munkások árasztották el a környező területet, miközben egyes elemek mintha azbesztet is tartalmaznának, ami ugyebár nem az egészséges környezet feltétele.  

Én is hallottam róla, ám ilyesmit akkor lehet tényszerűen kijelenteni, ha dokumentum van a kezemben. Nekem jelen pillanatban nincs dokumentum a kezemben ezzel összefüggésben, de dolgoznak rajta a kollégáim, hogy igazolják vagy cáfolják ezt, mert azt gondolom, ha és amennyiben valóban jelen van az azbeszt akár csak mint szigetelőanyag, akkor a bontási munkálatokat sokkal szigorúbb szabályok mellett lehet csak végezni. Hozzáteszem, hogy a mostani bontási munkálatok jelen formájában is sértik az ott lakók érdekeit, hiszen olyan por- és zajszennyezés között kell élniük, ami semmivel sem indokolható. 

Annak idején zaj helyett nagyon is kellemes hangokat lehetett felfedezni a Bródy Sándor utcában: van valami, a mostaninál jóval pozitívabb élménye, ami a Magyar Rádióhoz köti? 

Nekem nagyon sok kedves épületem van, voltam például koncerten a 6-os stúdióban. Azt gondolom, kulturális szempontból ennek a szétverése a legnagyobb bűn, ugyanakkor persze maga az átépítés és annak leginkább a mikéntje, illetve megvalósulása ugyanúgy felháborító. Teszem hozzá azt is, 1956 évfordulója után néhány nappal azt is észre kell venni, hogy gyakorlatilag elbontásra kerül minden. Tudom, mi lesz erre a kormányzati válasz, azt fogják mondani, hogy megtartják a honlokzatot, de igazából el fogjuk veszíteni azt a kultikus emlékhelyet, amit a Magyar Rádió épületegyüttese jelent számunkra, és erről megintcsak nagyon nehéz felháborodás nélkül, lakonikus higgadtsággal beszélni, de a helyzet mégiscsak az, hogy semmi nem számít. Nem ismernek sem Istent, sem embert, hogyha a saját érdekeiket akarják érvényesíteni, és ugye itt egy „nagyon hosszú egyeztetési folyamat” zajlott még a bontást megelőzően. Nagyon sok inputot, információkérést kaptak a minisztérium munkatársai, de írd és mondd, ebből semmit nem sikerült észrevenniük és meghallaniuk.  

Meglehet, azért próbálják többek között a Magyar Rádiót is eltüntetni, a földdel egyenlővé tenni, hogy ne kelljen emlékezni a múltjukra, avagy honnan jöttek és mivé lettek?  

Nem állítom, hogy bennem ez nem merült föl, de úgy vélem, hogy nem erről van szó. Egyszerűen számukra ez nem érték. Nem hinném, hogy meg akarnak tőle szabadulni, ám nekik minden, ami az épületekhez tartozik, csak tégla és beton, és azt gondolom, ez legalább akkora baj, mintha az a feltételezés volna igaz, amit ön mondott.