Sej, haj, mozi, vasárnap kirándulunk – idézhetnénk a Csehországból eredő szöveget és dallamot némileg másképpen. Márpedig filmszínházak terén valóban csehül állunk, legalábbis ahhoz képest, amennyi néhány esztendővel – vagy évtizeddel – ezelőtt nyitott vetítőteremmel várta Budapesten a szórakozni vágyókat. Az augusztus 15-én indított, hetente jelentkező sorozatunkban az enyészeté lett, jó esetben csak átalakított mozikat járjuk körbe a szó átvitt és nemes értelmében. Az először bemutatott Balaton, majd a 2. részben megismert Vörösmarty és a 3. epizódban ismertetett Szikra után ezúttal az Alkotás múltját és jelenét idézzük fel.
Robog az úthenger. A busz is berreg, ahogy a villamos is vonyít. A hétköznapok zaja markáns részét képezik a XII. kerület ezen területének, pedig a Robog az úthengert éppenséggel valamelyik csendes vasárnap délelőtt is levetíthetnék az itt lakóknak, afféle mementóként. Túlzás nélkül állítható, hogy az Alkotás utca ezen sávján mobillal a fülükön rohamléptekben közlekedőknek eszébe nem jutna, hogy a Greguss utca egyik sarkán valaha nem „üccsiért” vagy „kiüscsiért” ugrott be az arra járó két percre, hanem Karády Katalin, Kabos Gyula, Garas Dezső vagy éppen Sinkovits Imre kedvéért két órára.
A fővárosi filmszínházak közül pedig minden valószínűség szerint az Alkotás volt az első, ami már az eredeti tervek alapján egy épülő házban kapott helyet. Az épület ma is méltóságteljesen figyeli a pályaudvart, az embertömeget, mi több, helytörténettel is szolgál annak, akit érdekel. A vaskapu két oldalán nem matrjoska baba, a hegyvidéki röltex kínálata vagy a Vasedény negyven százalékkal leárazott tányérkészlete várja a kirakatban, hogy értő szemek felfedezzék, hanem a múlt – képekben és karakterekben.
A közelmúltban elhunyt Ráday Mihály öt esztendővel ezelőtti oklevele ugyanúgy megtekinthető – mint lentebb a fotóra kattintva a Ponyvalegény galériája –, ahogy elolvasható az Alkotás 11. rövid története is Rácz Rita és Dicső-Erdődi Balázs jóvoltából. És ott van megbújva a többi között az az 1960-ban, illetve 1971-ben készült fotó, ami a mozit, mint az itt lakók akkori egyetlen közösségben eltöltött szórakozási lehetőségét ábrázolja. Kincs, ami nincs – már nem az Alkotás műsorán.
Jelen idő Manapság a Milla Design elnevezésű luxus lakberendezési termékeket árusító üzlet működik a filmszínház helyén, ami egyúttal azt is jelenti, ha valaki otthon alakítana ki egy mini mozitermet, garantált segítséget kap, lévén a cég lakberendezési szolgáltatást nyújt a tervezéstől egészen a kivitelezésig.
109 évvel ezelőtt, 1912-ben fogadott először nézőket az Alkotás, amely sok filmszínháztól eltérően egyszer sem esett át névváltoztatáson. Különös véletlen, hogy a név és a 11-es szám nem csupán az évet tekintve tartozik össze, lévén a mozi az Alkotás utca 11. alatt üzemelt.
2000 tavaszán, azaz több mint 21 évvel ezelőtt már nem nyitott ki a mozi.
155–5819 volt a filmszínház telefonos elérhetősége. Nem „vodás”, vonalas!
250 forintért délelőtt és délután, 280 forintért pedig este és éjjel lehetett mozizni előadásonként a Déli pályaudvartól kőhajításnyira a bezárás előtt bő két évvel.
