Sej, haj, mozi, vasárnap kirándulunk – idézhetnénk a Csehországból eredő szöveget és dallamot némileg másképpen. Márpedig filmszínházak terén valóban csehül állunk, legalábbis ahhoz képest, amennyi néhány esztendővel – vagy évtizeddel – ezelőtt nyitott vetítőteremmel várta Budapesten a szórakozni vágyókat. Az augusztus 15-én indított, hetente jelentkező sorozatunkban az enyészeté lett, jó esetben csak átalakított mozikat járjuk körbe a szó átvitt és nemes értelmében. Az 1. részben a Balaton múltját és jelenét idézzük fel.

A környék lakóinak kedvelt szórakozóhelye az Üllői úti Balaton mozi. Ide jártunk szórakozni kisunokákkal. Két órán keresztül olcsón és jól szórakoztunk. Múlt időben írom soraimat, mert hónapokkal ezelőtt megjelent egy tábla, mely hírül adta, hogy a mozi: műszaki okok miatt zárva. Mivel a környéken a közelben sem másik mozi, sem egyéb szórakozóhely nincsen, kérjük segítségüket.

Az olvasói levél a Népszava 1960. december 7-én megjelenő lapszámában látott napvilágot, ám annyiban feltétlenül pontosítást igényel, hogy az 1956-os forradalom után, az akkori Ferenc körút és Üllői út sarkán, 1957 őszén újranyitott Corvin mozi azért gyalogosan sem áthidalhatatlan távolságra található az Üllői út 63.-tól. Ettől persze a fentebb citált nagyszülő még érezhette úgy, hogy „Nekem a Balaton a filmig ér, ha a múzsa csókol homlokon." 

Az archív felvételeken feltűnő lehet a sínek látványa – nem véletlenül. Míg manapság metrópótlók robognak a néhai kulturális intézmény előtt M3 és M3E jelzéssel, akkortájt villamos is közlekedett az Üllői úton, mi több, a hetvenes évek második felében hiába kapálózott, elsüllyedt és a Balatonba veszett a közvetlenül a filmszínház előtti megálló. Jóllehet, napjaink tömegközlekedése nem hasonlítható össze az évtizedekkel ezelőttivel – ne feledjük, a metró a hetvenes esztendők első felében arrafelé is még csak (később megvalósuló) álom volt –, akkoriban bizony hallatszottak olyan hangok, mely szerint a csilingelő sárga monstrumok (a korabeli 42-es, 50-es, 51-es viszonylatok) megállójának megszűnése és a látogatottság visszaesése, majd a későbbi bezárás sajátságos szimbiózisban élt egymással, amelynek végül a mozi halála vetett véget. 

Ferencvárosi koktéllal zárult ez a történet – legalábbis egyes feljegyzések szerint –, de nem Moldova György tollából, hanem Tom Cruise jóvoltából, a Koktéllal. Csakhogy miután a Balaton 1987. október 27-én bontott vásznat, így kizárt, hogy az Amerikában 1988 nyarán bemutatott, Elisabeth Shue-t is felvonultató produkció széles Üllői úti közönség elé kerülhetett. Lehetetlen küldetés – a tengerentúli akciósztár későbbi kasszasikerének címével élve. Sajnálatos módon az is, hogy az utolsó mozielőadásról megkérdezzük azt a nagyszülőt, aki több mint hatvan esztendeje levelet írt a Népszavának.