November 5-én ünnepli negyvenedik születésnapját a színművészként és drámapedagógusként is (el)ismert Farkas Franciska, akit a filmszerető közönség leginkább a Viktóriából, a Brazilokból, az Örök télből és persze az egyik legprofibban összerakott magyar sorozatból, az Aranyélet Oszijaként ismerhet. 

Hosszú út vezetett idáig. Hosszú és meglehetősen fáradságos. Már nemcsak ismerik, hanem egyre többen elismerik – a gyöngyösi cigánylányt. Művészet kapcsán meglehetősen furcsa származásról írni, már csak azért is, mert félő, hogy beskatulyázzák. Ha nem a rendezők, akkor a nézők. Amennyiben filmről van szó, eddigi élete legjobb alakítását nyújtotta az éppen idén tíz éve bemutatott Viktória: A zürichi expresszben, aki – maradva a hosszú útnál – hatalmas lépésekkel haladt a változás egyirányú ösvényén a lefordított papírdobozokon paprikát vagy görögdinnyét áruló cserfes leányzóból prostituálttá.

Amennyiben előadás, akkor Makar Csudra. Makszim Gorkij első nyomtatásban megjelent művével először kissé megdöbbentette az érdeklődőket, majd a köreikben nagy sikert aratott. Az Éva magazin 2015 januári számában a legfontosabb kritikusáról kérdezték a lap szerkesztői, amire az alábbi felelet érkezett:   

Az édesanyám, egyértelműen. Ő ismer a legjobban, végigkísérte a fejlődésemet és nagy rajongója is a színészi szakmának. Konkrét, pontosan megfogalmazott kritikái vannak, olyanok, amikből tanulhatok, amikből építkezhetem. 

Szó se róla, Farkas Franciska is hatalmas hódolója a kultúrának, ugyanis alighanem a legtöbb eseményen – legyen az filmbemutató, kiállításmegnyitó vagy hétköznapi előadás – a november 5-én jeles évfordulóhoz érkező művésznő jelenik meg. Ezt hívják alázatnak, az pedig egyenesen gyalázat, hogy esetében a színész, modell, drámapedagógus hármasa mellett a szociális munkást (!) is fel kell tüntetni a foglalkozások között, ami akkor is így van, ha sohasem szégyellt gyerekekkel vagy fiatal felnőttekkel szót érteni. A mai, énközpontú világban ritka, mint a fehér holló, ha valaki nem felejti, hogy honnan jött, és azt is tudja, merre tart. Azt mondják, a szépség mindig belülről fakad, ami pedig kívül látszik, az a bronzbarna aranya.