Győzelemmel kezdte meg szereplését Fukuokában a magyar női vízilabda-válogatott. Legjobbjaink Kanada ellen csobbantak vízbe vasárnap délután a világbajnokság D-csoportjának nyitányán az Új-Zéland–Japán pólóhorror (17–16) után, és bár a találkozó folyamán többször is vezettek három góllal, végül csak egy találattal, 11–10-re múlták felül a juharleveleseket. 

Megint várjuk a csodát. Helyesebben: tőlük várjuk a csodát. Azt, amit sikernek hívnak abban a sportágban, amelyben nagyhatalomnak számítunk. Így volt ez eddig, s alighanem így lesz ez, míg világ a világ. Csakhogy ezért gürcölni, hajtani, melózni kell a paravánok mögé bújtatott hétköznapokon, s ha eljő a meccsnap, akkor harcolni, játszani, s persze győzni – beleadva apait-anyait. Bíró Attila hölgyserege ezúttal is kitett magáért, és ez még akkor is igaz, ha a mieink a háromgólos fórból végül csak egyet tartottak meg. A vasárnap sem lazító, ezúttal is ellenállhatatlanul védő Magyari Alda Manon mellett érdemes szólni a négy találatig jutó, a klasszisát ismét megvillantó Keszthelyi Ritáról, valamint a kétgólos Gurisatti Grétáról – rajtuk kívül Garda Krisztina, Leimeter Dóra, Máté Zsuzsanna, Szilágyi Dorottya és Vályi Vanda bizonyult eredményesnek –, no meg arról, hogy ezúttal Dömsödi Dalma, Hajdú Kata és Neszmély Boglárka nem csobbant vízbe, de majd legközelebb, talán kedd délben, a házigazda Japán ellen. Akkor, amikor újra lessük a gyors megindulásokat, a laza passzokat, a briliáns ejtéseket – amikor megint várjuk a csodát.