Miért ez és miért nem az vagy amaz? Ismert és kevésbé ismert sportembereket kértünk fel arra, merüljenek el a választott sportáguk rejtelmeibe, ezáltal engedjenek betekintést a mindennapjaikba. A március 7-től jelentkező rovatunkban aki ezúttal beavat a részletekbe: Máté Zsuzsanna, a 2021/2022-es szezonban a női vízilabda OB I-ben a „kisdöntőben” a BVSC-Zuglót otthon (13–4) és idegenben (15–12) is legyőző, így a 3. helyen végző FTC-Telekom Waterpolo világbajnoki ezüst- és Európa-bajnoki bronzérmes bekkje.

• Amiért beleszerettem a sportágamba: Azt hiszem, tízévesen vitt le anyukám először az uszodába, emlékszem, ültünk az autóban, és kérdeztem tőle: „anya, de mi az a vízilabda?”, mert nem tudtam, milyen edzésre visz. Apukám tanított meg úszni, és mert a szüleim testnevelő tanárok voltak, a sport iránti szeretet megvolt, akárcsak genetikám és labdaérzékem. Nagyon megtetszett a közeg, viszont tízévesen persze, a gyerek mindent szeret, mivel a szülei hozzák, viszik, de akkor kell szeretni ezt a sportágat, amikor több kilométert úszunk, meg fáj mindenünk. Amúgy azért szerettem bele, mert mindig van valami, amiben lehet fejlődni, mindig jön valami új, és amikor elértem a célt, tudom és látom, hogy van jobb is, legyen az jobb úszáseredmény, lövőtechnika vagy bármilyen ügyesség. Ezért imádom, mert tudom, hogy teljesítményben a határ a csillagos ég.

• A sportággal kapcsolatos legnagyobb élményem: Nem szeretnék messzire elkalandozni, ami a világbajnokságon tapasztalható hangulat az valami egész elképesztő érzés volt. Beszélhetünk a döntőről vagy az elődöntőről is, hogy hat-hétezer ember szurkolt a lelátón, ezt el sem tudom mondani, csak azt kívánom minden sportolónak, hogy ilyet egyszer éljen át, mert fantasztikus élmény volt hazai közönség előtt játszani!

• Akit a sportágon belül nagyra tartok: Az első ember, aki eszembe jutott, Takács Orsi, Taki, akivel volt szerencsém néhány éven keresztül a BVSC-ben együtt játszani, és akitől rengeteget tanultam. A mai napig bármilyen kérdésem van – bekkposzton pólózott, mint én –, legyen az technikai vagy taktikai, mindig segít nekem, nemcsak mint játékos, hanem mint ember. Egyedül jöttem fel Budapestre, de rengeteget segített, és bár nem azt mondom, hogy pótanyukám volt, de keresztanya igen – nem tudok jobb hasonlatot mondani erre. Azt viszont mindenképpen, hogy bármilyen problémám van, rá mindig számíthatok, nagyon jó tanácsokat tud adni. A másik ember pedig a mostani edzőm a Fradiban, Gerendás Gyuri bá’. Mintha tükör lenne előttem, annyira őszintén megmondja, mi a helyzet, és nem az van, hogy „hát esetleg lehetne jobb is”, hanem az, hogy „ez nagyon rossz volt”. Oké, akkor javítunk rajta. Ez az őszinteség és bizalom, ami köztünk van, szerintem nagyon jó.

• Akivel a sportágon belül a legjobb viszonyban vagyok: A legjobb barátnőm, aki Szentesen játszik most, ő Varga Viki. Azt hiszem, vele hét évet voltunk együtt a BVSC-ben, lakótársak is voltunk, napi szinten beszélünk. Nagyon jó a vízilabdaközeg Magyarországon, így Rebecca Parkes, aki a válogatottban állandó társam, és amiket mi le szoktunk művelni, az nagyon vicces, de ugyanúgy említhetném Garda Krisztit vagy Farkas Tamarát, utóbbit is a BVSC-ben ismertem meg. Annyira jó emberi kapcsolatok alakultak ki, hála Istennek, hogy ezek életre szóló barátságok.

• Szezonbeli emlékezetes esemény: Nem szeretnék erre válaszolni, mert nagyon nagy hiányérzetem van az előző évad kapcsán, mert nem azt az eredményt akartam elérni, ami sikerült. Többre voltunk képesek, de nagyon elszúrtuk.

• Célkitűzés a jelenlegi évadra: Én lettem a Fradi csapatkapitánya, ami nagy felelősség és legalább ekkora megtiszteltetés, hogy Gerendás Gyuri bá’ engem nevezett ki, szóval ennek szeretnék maximálisan megfelelni és olyan vezére lenni a csapatnak nemcsak a vízben, hanem a parton is, hogy tudják a lányok, számíthatnak rám, bármi probléma, kérés vagy kérdés merül fel. A legfontosabb, hogy legyen, de meg is van a bizalom és az őszinteség. És hát ugye a játékom, hogy tudjak fejlődni, azaz minél jobb szezonom legyen, illetve ezzel tudjam segíteni a csapatot, ezáltal jól szerepeljünk a nemzetközi porondon és a magyar bajnokságban is. Nem a szokásosra, a bronzmeccsre készülnék, hanem eggyel feljebb... (A Ferencváros a női Bajnokok Ligája kvalifikációs szakaszában, november 17. és 20. között a franciaországi Lille városában lesz érdekelt, ahol a versenysorozat C-csoportjában a házigazda mellett a nyáron éppen az FTC-től szerződtetett válogatott Vályi Vandát is bevető olasz Padovával, a spanyol Mediterrani Barcelonával és a máltai Sirens gárdájával mérkőzik meg – a szerző)

• Amit szeretnék elérni néhány éven belül: A saját határaimat feszegetni és túllépni, avagy minden nap jobb és jobb lenni. A válogatott keretbe bekerültem, a vb- és az Eb-csapatban is ott voltam, de ezt nem csupán megtartani szeretném, hanem egyre stabilabb tagja lenni a gárdának, valamint szép fokozatosan bebizonyítani, hogy ott a helyem és tudok húzóembere is lenni a társaságnak.

• Amelyik sportot még kedvelem: Hirtelen nem jutott eszembe egy konkrét sportág, és mivel sportszerető ember vagyok, a legjobb, ha élőben láthatok bármilyen mérkőzést. Például voltam Lakers-meccsen tavaly Amerikában a lányokkal, megvan az összes Michael Jordan, LeBron James, Phil Jackson könyv, mindegyik ki is van olvasva, ám mégis, azt kevés ember mondhatja el magáról, hogy volt egy rájátszásos Lakers kosármeccsen, amit a Phoenix Suns ellen játszottak. Vannak persze focirajongók meg azok, akik kevésbé kedvelik, én voltam Groupamában és a Puskás Arénában is magyar futballmérkőzésen, sőt, hokitalálkozón is jártam. Azt gondolom, minden meccs fantasztikus élőben.

• Amit eddig még nem tudtak rólam: Képes vagyok vajat kenni mindenre, legyen az bundás kenyér, palacsinta vagy tócsni. A másik, hogy nagyon jól tudok parkolni – szerintem. Kérdeztem a lányokat, főleg Varga Vikit, aki ismer jó pár éve, és azt javasolta, mondjam a puzzle-t, mert nagyon szeretek puzzle-ozni. És ha a vízilabdáról van szó, bal kézzel is ügyesen tudok passzolni, bár a lövést még gyakorolni kell, a passzolás szinte ugyanolyan jól megy, mintha jobbal tenném – ezt is a lányok mondták. És van még valami: szeretem szín szerint válogatni a szennyest, de ez szerintem normális, mindenkinek így kellene csinálnia. Viszont ha tudom, hogy fehéret akarok mosni, akkor azon a héten például több fehér cuccot hordok, hogy megteljen a szennyeskosár.