Vagány a lány. Lóbálja, ejti, bombázza a Mikasát a riadt képű, meglepett kapus mellé-mögé a jobb vinklibe vagy egyszerűen a léc alá. Mintha csak edzés, mintha csak egymás közti játék lenne a serdülőben vagy az ifiben némi nevetéssel, vízcseppnyi komolytalansággal, tengernyi idővel. Hajdú Kata azonban egyre inkább meghatározó tagja a napokban Eurokupát nyerő UVSE-nek – és a magyar válogatottnak.  

Ő még csak tizennégy. Volt, amikor debütált az OB I-ben. A szakemberek már akkor látták, hogy különleges talentummal van dolguk – és nem ő az egyetlen. A jövő megérkezett. Telis-tele tehetséges, a hétköznapokban könyvekkel megpakolt hátizsákkal a vállukon flangáló iskoláskorú hölggyel, akik nem a közeli plázába curikkolnak fél három után két perccel, hanem rohannak fizikumot, lövőerőt fejlesztő edzésre vagy éppen izgalmas meccsre – nem nézőként, főszereplőként. Ők azok, akikből nem is olyan sokára Keszthelyi Rita vagy Vályi Vanda lesz. Szegedi Panni, Tiba Panna vagy éppen Hajdú Kata talán úgy van vele, nem is olyan nehéz az iskolatáska. 

Amit nem tudtunk önről, hogy a rántottát ketchuppal fogyasztja, pedig arra kétségkívül jól csúszna valamilyen alkoholtartalmú ital, ám azzal még aligha koccintott 27-én, vagy csak nem tudunk róla, mindenesetre utólag is boldog születésnapot kívánok! Élt már át szebb március végi napokat, mint ebben az évben?

Köszönöm szépen a gratulációt, már tiszta erőből tizenhét vagyok – indította a portálunknak adott interjúját Hajdú Kata, a Benczur Márton és stábja által kiválóan felkészített, Eurokupa-győztes UVSE válogatott kitűnősége. – Fergeteges heteken vagyunk túl, az Eurokupa döntőjére már a Dunaújvárossal folytatott meccsel hangolódtunk és az FTC-vel lejátszott első kupamérkőzésen jól megszorongattuk az ellenfelünket. A döntőben igazi csapatként játszottunk, mindenki jókor, jó helyen élt a lehetőséggel. 

Fantasztikus menetelés végére tettek pontot a Népligetben, ahol nagyszerű játékkal két találatig jutott. Mikor hitte el, hogy innen már nincs visszaút, hogy megvan, megcsinálták?

Amikor Vanda (Baksa Vanda – a szerző) belőtte a második gólját és egy támadásnyi idő is alig volt már. 

Megerősíti vagy cáfolja, hogy az oda- és visszavágó közötti időszak nem is feltétlenül a fizikai, sokkal inkább a mentális felkészülésről szólt?

Azért nyertünk, mert nem vesztettünk. (nevet) Nem volt mit... Úgy csináltuk, hogy mindenki részt vett benne, éltünk a helyzetekkel és minden bejött. 

Számtalan nemzetközi kupasorozatban vallottak arról a főszereplők, legyenek azok futballisták, kézilabdázók vagy éppen kosárlabdázók, hogy összességében nem feltétlenül a döntő megnyerése volt a nagy menetelés során a legnehezebb. Ha visszatekint az elmúlt hetekre, hónapokra, belülről miként látja, a válogatott kiválóságokkal teletűzdelt Ferencváros elleni dupla mérkőzésen kellett a leginkább megfeszülni?

Nem tudom, hol ért össze a csapat. Az Eurokupa fináléjának első meccsén csak egy góllal kaptunk ki, itt már kezdtük elhinni, hogy legyőzhető a Fradi! A csapategység nagyon erős, a visszavágón higgadt fejjel mentünk előre – álomszerű volt a győzelem. 

Amennyiben nem sértem meg vele, kegyed a vízilabda Kylian Mbappéja, hiszen roppant fiatalon robbant be az NB I-be, nem szólva a válogatottról, és lám, tizenhét esztendősen Eurokupa-győztesnek vallhatja magát. Sikerült már feldolgoznia, hogy nemzetközi szinten mit ért el önnel az UVSE vagy még mindig a finálé hatása alatt van?

Nagyon köszönöm a hasonlatot, igazán hízelgő. Még nem vagyok tisztában vele, hogy mit jelent... Talán egyszer megérik a tudat. Annyi jó dolog történik velem, hogy mindig az új és új dolgokra kell koncentrálnom, haladni előre, fejlődni, dolgozni, bizonyítani, hogy itt a helyem.