Valóban csak egy a sok közül? A közelmúltban rendezett bajnoki mérkőzések után a főszereplők megszólaltatásával annak jártunk utána, mi játszódik le a különböző csapatsportágakban jeleskedő sportemberekben, ha egykori együttesük ellen lépnek pályára.
Francesco Totti nem állt kötélnek. A „farkasok” vezérbikáját – némi képzavarral élve – hívták a szélrózsa minden irányából, de az AS Roma legendája, a gárda esze, az egyesület valaha volt egyik, ha nem a legjobb labdarúgója mindvégig hűséges maradt az idén június 7-én fennállása kilencvenötödik születésnapját ünneplő olasz egyesülethez. Az efféle romantikus mítoszokból egyre kevesebb létezik, amivel nincs is semmi probléma, ugyanis ez a modern világ rendje. Játékosok – no meg persze edzők – jönnek és mennek, legyen szó futballról, jégkorongról, kézilabdáról, kosárlabdáról, röplabdáról vagy éppen vízilabdáról, mi több, manapság már egyéni sportágakban is előfordul, hogy valaki például az Újpest után a Ferencvároshoz ír alá – elég, ha csupán az újkori kajakkirálynőre, az összesen hat olimpiai bajnoki címet szerző Kozák Danutára gondolunk, aki a hölgyek ezen összevetésében a legeredményesebb magyarnak számít. Mi azonban maradjunk a kézilabdánál, lévén a női NB I 16. fordulójában február utolsó péntekjén a tíz ponttal a tabella tizenegyedik pozícióját elfoglaló Moyra-Budaörs Handball a huszonnégy egységgel harmadik helyezett DVSC Schaefflert fogadta. Csakhogy ez az összecsapás a találkozó résztvevői közül egyvalakinek, éspedig Hajduch Csengének bizonyosan több volt hétköznapi bajnokinál.
Pályára lépni egy ex-csapattal szemben mindig is más érzéseket kelt bennem, mint egy szimpla bajnoki mérkőzés, így volt ez a Debrecen ellen is – adott helyzetjelentést HAJDUCH CSENGE, a Moyra-Budaörs Handball jobbátlövőként és jobbszélsőként is bevethető, Békéscsabáról induló kiválósága, aki a 2017/2018-as szezonban volt a DVSC játékosa, míg azt megelőzően Székesfehérváron kézilabdázott. – Habár már a társaság nagy része azért kicserélődött, a stábban, a klubvezetésben olyan személyek vannak, akik akkor is részei voltak a Loki-családnak, amikor én is ott játszottam, így természetesen ilyenkor bennem is van egy kicsit másmilyen drukk a meccsen. Nyilván ilyenkor benne van az emberben, hogy megmutassa, nem hiába szerepelt annak a csapatnak a mezében egy időszakban, így van ez velem is, pláne a Loki-közönség előtt. Igazából egy ilyen összecsapásra ugyanúgy készülök fejben, mint máskor is: átgondolom, mit beszéltünk meg a videózás alatt, mi lesz a taktika, mire figyeljünk?! Aztán csak reménykedem, hogy minden jól süljön el.
Maradjunk annyiban, a vonalakon belül kisebb volt különbség a felek között, mint a tabellán: a piros-fehérek hatgólos diadalt arattak (32–38), miközben a két csapatot ugyebár több mint fél tucatnyi hely választja el egymástól. A találkozón a hátrányba egyszer sem kerülő DVSC ellen Hajduch Csenge háromszor volt eredményes, az első félidőben egyszer, a második játékrészben kétszer talált a hálóba.
Benke Sárának mindez egyszer sem jött össze, ám aligha érdekelné a női kosárlabda NB I-ben újoncként rajthoz álló BKG Szigetszentmiklós kiválóságát, ha a 20. forduló február 27-én lejátszott meccsén minden másként alakul. Például úgy, hogy vasárnap este hosszabbítást követően nem a TFSE-MTK győz 81–78-ra, hanem Gedei Tibor egylete.
Amikor az előző évi volt csapataim, klubjaim ellen játszom, először van bennem egy pici kellemes drukk, izgalom, ám ez abban a pillanatban elmúlik, amint elkezdődik a bemelegítés – ment bele a részletekbe a hátvédként és bedobóként is bevethető egykori utánpótlás-válogatott BENKE SÁRA, a BKG Szigetszentmiklós egyik legjobbja, aki korábban a PINKK-Pécsi 424-et, a ZTE NKK-t, az ELTE BEAC Újbudát is erősítette, míg a múlt hétvégi rivális TFSE-MTK-t a 2020/2021-es évadban szolgálta remek és ponterős játékkal. – Utána már csak a feladat, a győzelem lebeg a szemem előtt. Különösebben nem készülök rájuk, talán annyi előnye van, hogy jobban ismerem egy-két játékos mozgását, gondolkodását. Természetesen a sportoló minden meccsen győzni akar, ez hatványozottan igaz az ex-klubok ellen. Ha a győzelem most nem is sikerült, de sokat tanulni, fejlődni minden mérkőzésen lehet, aminek köszönhetően közelebb lehet kerülni a győzelemhez.
Lucz Viktor is tudna mesélni minderről, lévén a futballista az elmúlt időszakban valamiért rendre jól jött ki az egykori társulata elleni összecsapásokból.
Szép éveket töltöttem el az RKSK-ban, szerettem a csapattársakat is, mindig jó gárdánk volt, jó viszonyt ápoltam mindenkivel, majd jött egy vezetőség- és edzőváltás a felnőtt csapatnál az egyik télen – ment hátra az időben a tavaly nyár óta már az NB III, Közép-csoportjában szereplő Erzsébeti SMTK-t szolgáló támadó, LUCZ VIKTOR, aki korábban megfordult a Rákospalotai EAC-ban és a Dabas-Gyón szerelését is viselte. – Sérüléssel bajlódtam, nem tudtam sokáig edzeni. Az új vezetőségtől semmilyen segítséget nem kaptam a felépüléshez, sőt, behívtak egy napon az edzőibe, leültek velem szemben és elmondták nekem, hogy nem tudnak tovább fizetni és nincs rám szükség, sérülten nem tudnak velem mit kezdeni. Borzalmasan ideges lettem. Három és fél éve voltam akkor a klubnál, úgy éreztem, mindenki szeretett. Nem akartam ott vitatkozni, főleg azért nem, mert az edzőt nagyon tiszteltem, hiszen számomra és sok lila szívű ember számára ő egy legenda. Alig mondtam valamit, idegesen összepakoltam minden cuccomat és sietve távoztam. Pár perc múlva hívott a régi elnök. Az utánpótlás az ő kezében maradt, biztosított arról, hogy sajnálja, ami történt, és edzőként számít rám, ne izguljak. Aztán beütött a COVID első hulláma. A felnőtt együttes teljesen szétesett, az új tulaj eltűnt. Nyáron minden kinyitott, indultak a felkészülések. Visszahívtak az RKSK felnőtt csapatához, de már csak elvből sem fogadtam el, így klubot váltottam.
A sztori itt akár véget is érhetne, csakhogy a labdarúgó rendszerint szembekerül egykori együttesével. Legutóbb február 27-én, vasárnap, akkor ugyanis az NB III, Közép-csoport 23. fordulójában fővárosi csatára került sor Pesterzsébeten, ahol a Rákosmente vendégszerepelt. Kénytelenek vagyunk lelőni a poént: a Turi Zoltán trenírozta házigazda ESMTK 0–2-es félidőt követően úgy nyert 3–2-re, hogy a győztes találat a 86. percben született, és igen, kitalálták, Lucz Viktor bizonyult eredményesnek. Hogy mit élt át mindeközben a történet főszereplője?
Az első ellenük lévő meccsen győztes gólt rúgtam, a másodikon is betaláltam, a mostanin pedig szintén győztes találatot jegyeztem – tekintett vissza LUCZ VIKTOR. – Nyilván bennem van, hogy ellenük játszom, de minden rivális ellen száz százalékot igyekszem nyújtani, ahogy egy volt együttesem elleni találkozón is. Az eredmények azt mutatják ezek szerint, hogy jobban megy egy olyan társulat ellen, ahonnan száműztek. Valószínű tudat alatt jobban szeretne az ember bizonyítani. Amúgy sem nagyon ünneplem túl a góljaimat, az RKSK ellen pedig egyik találatomnál sem ünnepeltem. Tudom, ez nem a Bajnokok Ligája, de én így próbálom a tiszteletemet a történtek ellenére is kifejezni a volt klubom és szurkolói felé.
Mint az a fentiekből egyértelműen kiderül, nincs két egyforma történet. Van, aki önként és „dalolva” távozott, maradva az élvonalban, ahogy akadt, aki egy osztályt előrelépve a bennmaradásért harcolhat vállvetve a társaival, és van, akire nem számítottak, ezért lépett új utakra. A szerencse forgandó – elvégre már azt is tudjuk, hogy két egyforma meccs sem létezik...
