Ahogy a különböző sportágak kiválóságai, úgy az idei esztendő is heroikus hajrába kezdett. A csak decemberben jelentkező rovatunkban nagyszerű sportemberek fogalmazzák meg gondolataikat a karácsonnyal és az új évvel kapcsolatban. Akivel ezúttal ünnepi hangulatba kerülünk: Hajduch Csenge, a női kézilabda NB I-ben szereplő Moyra-Budaörs Handball balkezes átlövője, a Békéscsabai Előre NKSE, a Fehérvár KC és a Debreceni VSC korábbi játékosa.
Amit nekem jelentenek december utolsó napjai – három szóban: Edzés, meccs, kicsi pihi! (nevet) Picit bővebben: a női kéziben sajnos december utolsó napjai mérkőzéssel telnek, ami sokszor azt jelenti, hogy még karácsony valamely napján is edzünk. Így lesz ez ebben az évben is. Szerencsésebb esetben december 31-e edzésmentesen telik, amit én főként pihenéssel töltök.
Az ünnepi asztalról nem hiányozhat: Anyukám féle halászlé, rántott hal, bejgli.
Ha szaloncukor, akkor... A klasszik kék angyalkás csomagolású kókuszos.
Ami nélkül számomra nem létezik karácsony: A családdal együtt töltött minőségi idő ünnepi falatokkal, társasjátékkal és beszélgetéssel.
Amikor és ahogy kiderült, hogy az ajándékokat nem a Jézuska hozza: Nálunk kicsiként mindig az volt a hagyomány, hogy vacsora után a testvéremmel be kellett menni az egyikünk szobájába játszani, és akkor jöhettünk le, ha szólt a csengőszó, ami azt jelentette, hogy a Jézuska meghozta az ajándékokat. Ám mi egyszer már türelmetlenek voltunk és hamarabb kinéztünk a szobából, így azt vettük észre, hogy a szüleink cipelik le az ajándékokat a padlásról.
Emlékezetes ünnepi sportélményem: Egy december 23-i edzőmeccsen kifordult a bokám és akkorára dagadt, hogy felpolcolt lábbal kellett végigülnöm a karácsonyt. (nevet)
Életem legszebb karácsonya: Amikor kicsiként megkaptam egy hőn áhított Lego „tenger alatti vízi világot” tengeralattjáróval, növényekkel és állatokkal, amit egyből össze is raktunk Apukámmal. Hetekig csak ezzel játszottam!
Megfogadom 2022-re, hogy... Nem fogadkozom, hanem cselekedni fogok! (mosolyog)
