Nézze meg az ember! Sikerkötetek szerzője a pult mögött? Bizony, alig egy hete a belvárosi Álomgyár Könyvesboltban néhány fotó erejéig ez is megvalósult, ugyanis ekkor került sor Király Levente Verhetetlen páros című legújabb könyvének bemutatójára.

Egy volt közülük. A rajongók, a Bud Spencer és Terence Hill művészetét a legmagasabb, talán az Aranyeső Yuccában című legendás Spencer-mozi végén feltörő legnemesebb fémből származó, gondosan megmunkált polcra helyezők közül. Aki csak szembe jött vele, kedvesen köszöntötte, s már kérdezte is csibészes mosollyal, mit írjon, kinek dedikáljon? A Nagyfenéken letelepedő unott arcú unokanővérnek vagy a Szalonnán élő zsémbes nagyfaternak kanyarítsa alá a nevét a Terence Hill vakító szemeit idéző kék színű tintával? Király Levente, a Verhetetlen páros és megannyi hiánypótló alkotás méltán népszerű írója jól láthatóan remekül érezte magát azon az utolsó októberi péntek délutánon, aki a nagy létszámú hivatalos összejövetel után nyilatkozott honlapunknak. 

Tessék választani! A négy közül melyik kötetet volt a legnehezebb megírni?

Talán az elsőt – vágta rá kapásból Király Levente Kamera Hungária- és San Gennaro-díjas újságíró, az MTVA kiemelt szerkesztője, a Kossuth Rádió riportere; a Piedone nyomában, a Zsugabubus, a Hasonmások és a Verhetetlen páros című Bud Spencer–Terence Hill kötet szerzője, aki a világhírű zeneszerző, Ennio Morricone élettörténetét is jegyezte. – Nyilván amikor az ember életében először könyvet ír, akkor az első mindig picit nehezebb, aztán utána ráérez a rutinjára és annak megfelelően tudja elkészíteni hasonló módon az összes többit. A Bud Spencerről szóló Piedone nyomában és a Terence Hillről írt Zsugabubus valóban életrajzi könyv, ám a legutóbbi, a Verhetetlen páros már nem, ugyanis nem Bud Spencer és Terence Hill életét tárom az olvasók elé. Sokkal inkább, ahogy az alcíme is mutatja, filmes kulisszatitkokat igyekeztem a pályatársak – azaz operatőrök, rendezők, segédrendezők, kaszkadőrök, hangmérnökök, világosítók, vágók és dublőrök – közreműködésével megírni azokból a színes történetekből, amelyeket ők maguk meséltek sokszor Bud Spencerről és Terence Hillről, sokszor pedig a forgatásokról, valamint azokról az élményekről és emlékekről, amelyeket a két színésszel a közös filmforgatásaik során átéltek. 

Amikor először kigondolta, hogy a „verhetetlen páros” tagjairól aprólékos, gondos munkával könyvet jegyez, már akkor eldöntötte, hogy ebből egyfajta sorozat lesz, vagy mint mindenre, erre is az idő adta meg a választ?

Hogy őszinte legyek, eleinte csak egyetlen könyvet szerettem volna írni Bud Spencerről, ám miután a kötet elkészült, kicsit kiüresedettnek éreztem a mindennapjaimat, mert két év munkája után az ember már nem kutat, már nem készít sem filmet, sem könyvet az olasz színészóriás életéről. Mondhatni, a kényszer szülte az újabb és újabb kötetet Terence Hillről, illetve a Bujtor Istvánról és Bud Spencerről szóló Hasonmások című könyvet, és akkor újra ott tartottam, mint egy vagy két esztendővel ezelőtt, hogy megint csak kiüresedve éreztem magam... Ám azt gondoltam, a koronavírus-járvány ideje alatt az ember hasznosan is eltöltheti az idejét, így kezdtem el kutatni olyan színészek és az imént sorolt filmes szakemberek után, akik még élnek, hiszen a huszonnegyedik órában vagyunk, az utolsó utáni pillanatban, amikor ezek az emberek még tudnak esetleg bármilyen érdemi információval szolgálni kettejükről. És most megint ott állok, mint egy, két vagy három éve, hogy mi lesz ezután? 

És mi lesz? Utánuk is van élet?

Ha köztudott, akkor úgyis tudják az olvasók, ha nem, akkor most mondom: legszívesebben Bud Spencer és Terence Hill témákkal foglalkozom, nem más színészekkel, hiszen én kettejük filmjein nőttem föl. Mindkét művésszel találkoztam, személyes élményeim, emlékeim vannak velük kapcsolatban, de azért nem ezekről szólnak a könyvben a sztorik, mert nem hinném, hogy az embereket az érdekelné, Király Levente mit gondol erről a két színészről, sokkal inkább, hogy ők maguk mit mesélnek, illetve a pályatársak mit mondanak róluk? Összességében azt gondolom, vannak benne szórakoztató, ugyanakkor tanulságos történetek, amelyek adott esetben a mostani fiatal generáció számára motiválók lehetnek, vagy legalábbis irányt mutathatnak egy olyan világban, amelyben ma élünk, avagy ez a könyvsorozat igyekszik szórakoztatni és mellette érdemi információkkal is szolgálni. 

A szerzőnek egyébként van, egyáltalán lehet kedvenc kötete? Amelyiket sokkal szívesebben írta, esetleg úgy érezte, sokkal gördülékenyebben ment a munka?

Igen, minden olyan alkotás, amelyikben Bud Spencer szerepel. (nevet) A viccet félretéve: a Piedone nyomábant és a Verhetetlen párost mindenképpen a többi elé tenném, de ha a fogyási adatokat nézem, a legsikeresebb az első könyvem, a Piedone nyomában, és emiatt is egy kicsit közelebb áll hozzám, meg aztán mégiscsak egy filmből született. Egyébként a Verhetetlen páros is nagyon-nagyon közel áll hozzám, ám ha lehet ezt mondani, inkább a második helyen szerepel nálam, amelyet a Zsugabubus és a Hasonmások követi. 

És hogy jött a képbe Alain Delon és Jean-Paul Belmondo? Aki esetleg nem tudná, Riválisok – Élő mítoszok, szívtipró francia legendák címmel hamarosan újabb hiánypótló mű jelenik meg Király Levente tollából.

Párizsban több alkalommal is volt szerencsém találkozni Jean-Paul Belmondóval, aki az idei évben hunyt el, és azt gondoltam, az iránta érzett tiszteletem jeléül, no és ha már kétszer is fogadott engem, illetve az Ennio Morricione című könyvemhez írt ajánlót, még ha nincs is nálunk akkora kultusza, mint Bud Spencernek és Terence Hillnek, azzal próbálom őrizni, ápolni, hogy kötetet írok róla. Alain Delonhoz igazából semmi közöm sincs, vele nem találkoztam, ám mivel ők a francia legendák, illetve ahogy Emmanuel Macron (Franciaország köztársasági elnöke – a szerző) fogalmazott, Franciaország nemzeti kincsei, úgy voltam vele, ha már Olaszország nemzeti kincseiről írok, akkor már legyenek Franciaország nemzeti kincsei is publikálva. 

Mi maradt a tarsolyban?

Semmi... 

Kiüresedés?

Az, és ennek a pillanatában az ember nehezen tudja megfogalmazni – éppen ezért kiüresedés –, mert nem ismeri a jövőt, hogy mivel fog még foglalkozni. Nem látom azt, melyik művészről vagy színészpárosról írhatnék, hiszen akivel még találkoztam, az Arnold Schwarzenegger, de nem tudom, áll-e hozzám annyira közel, hogy egy könyvet írjak róla, de a háttérből kapom az információt, hogy nem áll hozzám olyan közel, és ebben van is valami. (nevet) Sylvester Stallone érdekelne még, de vele nem sikerült találkoznom és valószínűleg nem is fogok, pedig róla szívesen írnék. Ám hogy komolyra is fordítsuk a beszélgetést: ez nálam menet közben szokott mindig alakulni, azaz lépésről lépésre jutnak időnként eszembe ötletek, de jelen pillanatban semmi, úgyhogy nem tudom, ebből milyen folytatás fog egyáltalán kikerekedni. 

Márpedig ebben van tapasztalata...

Sokan kérdezték, hogy Bud Spencer és Terence Hill témában lesz-e újabb könyv? Jelenleg azt gondolom, azért nem, mert szinte mindent megírtam, amit velük kapcsolatban tudok, illetve egy dolog van még a tarsolyomban, amiről senki nem tud Magyarországon, hogy magyar úszóedzője volt Bud Spencernek, ebből viszont nem jön ki egy kötet. Megfelelő vastagságú kötet kevés információból nem összehozható, éppen ezért úgy tűnik, ez a negyedik, a Verhetetlen páros a sorozat utolsó darabja.