Húsz éve ugyan sztrókot kapott, amiből amennyire csak lehetett, felépült, így voltaképpen vibráló, teljes életet élt a 88 esztendős korában elhunyt Jean-Paul Belmondo, akinek minden bizonnyal A profi volt a legjobb, egyszersmind a leghíresebb filmje.

Már csak az a kérdés, hány felejthetetlen alakítást nyújtott a francia és az egyetemes mozitörténet egyik legkiválóbbja, igaz, nemhogy egy, de három kézen is kevés volna megszámolni. Több mint fél évszázad nem holmi balhorogra adott jobbcsapott (Ászok ásza), nem is néhányórás bicikliútra van innen (Riói kaland), miközben ez is volt annyira nagy utazás, mint Presser Gábor évtizedeken átívelő velőtrázó szerzeménye. Hogy a Szabadlábon Velencében, a Kellemes húsvéti ünnepeket! vagy A javíthatatlan bolondozó karaktere a legemlékezetesebb, azon lehet vitatkozni, ám van, amivel nem. Ösztönös zseni volt, aki feltalálta magát szabályokat áthágó hekusként (A kívülálló, Zsaru vagy csirkefogó?), katonaként (Két nap az élet, Az arany bűvöletében), kaszkadőrként (Az állat) vagy éppen züllött életvitelt folytató ügyvédként (Idegen a házban). Csupán egyetlen egyszer okozott csalódást: amikor kiderült, hogy mégsem halhatatlan.