Ferencz István Kossuth-díjas építész alkotása a földdel lett egyenlő, ugyanis az 1983 és 1984 között tervezett és rá két éven belül Újpesten, a Tavasz utca 4. szám alatt megépült Ady Endre Művelődési Központnak már csupán nyomai vannak.

A mozik egy része már május első napjaiban fogadta a filmrajongó közönséget, ám van, ahol csak május 7-én, pénteken nyitnak. Az intézmények két okból sincsenek könnyű helyzetben. Egyfelől a korábbi évekhez képest (legalábbis egyelőre) kevés a premieralkotás, másfelől igaz ugyan, hogy a védettségi igazolvánnyal való beléptetés segíti a járványhelyzettel kapcsolatos biztonságérzet kialakulását a látogatókban, viszont aki eddig nem oltakozott, kétséges, hogy az újranyitás kedvéért a vakcina miatt regisztrációra adja a fejét. 

A jelen ugyan fényesnek tűnik, avagy a magyar labdarúgó-válogatott újabb Európa-bajnoki szereplése és a Ferencváros Európa Liga-csoportkörbe jutása mögé lehet bújni, ám nem érdemes, hiszen a honi futball messzebb van a valódi profizmustól, mint az ezt láttatni akarók a valóságtól.

Hogy mi lesz a sorsa, csak megjósolni lehet – aki erre alkalmas volna, az a NostraDomus... –, mindenesetre a XIII. kerület egyik legforgalmasabb részén, a Róbert Károly körúton elterülő egykori áruház idestova egy évtizede nem fogad betérőket.

Hárman összesen 259 évesek. Megszámlálhatatlan alkotásban játszottak, becsalogatva a nézőket, megtöltve a filmszínházak termeit. Nem vitás, Alain Delon, Jean-Paul Belmondo és Pierre Richard is a franciák nagy öregje, ám ezen írás nem csupán emiatt tisztelgés a gall ikonok előtt, hanem azért is, mert negyven esztendeje forgatták és mutatták be utóbbi két művész egy-egy fontos művét, éspedig Belmondótól A profit, míg Pierre Richardtól a Balfácánt. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Győztünk. Bár a vírus még itt lebzsel körülöttünk, velünk van, mint a farmerkabátunk egy hűvös tavaszi estén vagy nyár elején az Európa-bajnokságra készülő, a teltházas Puskás Arénában pályára lépő magyar labdarúgó-válogatott csoportmeccseire a tikettünk, kimondhatjuk, hogy hatalmas lépést tettünk a céljaink elérése érdekében.

Még az is lehet, hogy a közeljövőben Dobó Kata rendezésében romantikus film készül az életükről. Elképzelem, ahogy mutatja a kamera a fejedelmi sötétség váltotta vakító világosság előtt, mint valami NSZK-jugoszláv koprodukcióban készült talmi westernben a lovasok, kézen fogva sétálnak a naplementében, valahol a VIII. kerületben. 

A Vígszínház után szomorú percek következnek. Nem kell hozzá más, csak annyi, hogy valaki a Szent István körúttól végigsétáljon a Pannónia utca páratlan oldalán.

Manapság pizzéria működik a Wichmann-kocsma helyén. Normális esetben persze, csakhogy a pandémia és annak hétköznapi életünkre kiható szövődményei miatt a mostani messze nem az. Az erzsébetvárosi Kazinczy utca 55. kapcsán itt és most helytörténeti nekrológ is állhatna, ám hogy mégsem így van, az csupán a már-már utolsó utáni pillanatban indított műemléki védettségi eljárásnak köszönhető.

Furcsa jubileum: ebben az esztendőben lesz kilencven éve, hogy a Corvin Áruházban átadták Magyarország első mozgólépcsőjét, amelynek rengetegen jártak a csodájára. És 2021-ben immár látható jele is van annak, hogy valóban elkezdődött a plázakorszak előtti egyik legnépszerűbb fővárosi kereskedelmi egység felújítása.