Szilaj hullámzás kíséri a szelet. A pléhpofájú természet kissé megcsiklandozza a lemezt, mint Leonard Cohen a kopott borítójú CD-n, amelyre felénekelte az Everybody knowst, s néha mintha a Teremtő kaján kacajtól kísértve kocogtatná odafentről az alumíniumot. Kisebb csoda, hogy még nem vitték el, egyenesen valamelyik kacifántos nevű, sittes zsákokkal terhelt MÉH-telepre – oda, ahol két köteg Magyar Nemzetért huszonöt forint ötven fillért adtak hajdanán.