Szilaj hullámzás kíséri a szelet. A pléhpofájú természet kissé megcsiklandozza a lemezt, mint Leonard Cohen a kopott borítójú CD-n, amelyre felénekelte az Everybody knowst, s néha mintha a Teremtő kaján kacajtól kísértve kocogtatná odafentről az alumíniumot. Kisebb csoda, hogy még nem vitték el, egyenesen valamelyik kacifántos nevű, sittes zsákokkal terhelt MÉH-telepre – oda, ahol két köteg Magyar Nemzetért huszonöt forint ötven fillért adtak hajdanán. 

A korábbi Élmunkás tér már nem idézi a kilencvenes éveket, a korabeli „tisztelettudó” ZIU troli – az, amelyik mindenkinek megrázta a kezét... – legtöbbje talán már ugyanott van, ahol az összespárgázott újságrengeteg. És persze a Dandár utcáig az Orczy téren át közlekedő néhai 33-as busz – amely járat nem tévesztendő össze a 3-asból lett, hasonló számmal manapság is a Móricz Zsigmond körtér és Nagytétény között megfáradt utasokat szállító monstrummal – is csak az emlékekben él. A Lehel tér túlsó felén, nem messze a metrópótló megállójától a meghamisított történelmet barikádozták el. Bezárták, mint Józsi mögött a brüsszeli ablakot. A munkálatok zajlanak, hol kisebb, hol nagyobb ütemben, a propagandának fenntartott, tébolyult torzóként tüntető hirdetőoszlop ellenben lecövekelt, mint a Méltóságos Úr majd szombaton, huszonnegyedszer. 

Jó lesz hallani újra, együtt lúdbőrözve átélni a didergő tanárok és az egészségügyi dolgozók, meg persze Katus, a hatalomhűbéres szerencsétlen aláírás-vadász vastapsától kísérve, hogy milyen fantasztikus nép a miénk, hogy mi megint jól teljesítettünk. Elégedetten bújhat szempilláit rebegtetve az önmaga paródiájává plasztikázott kedveséhez, a nép egyszerű, gázszerelő gyermekéhez a rutibutikos bocskort közel másfélmilliós, Lajos nevű, majdnem mindent takaró, aranyásós göncre cserélő hogyishívják, és boldogan koccinthatnak a szebb jövőre a Bartók Béla úti pénzváltó fogalmát az előző hétvégén a szó átvitt és nemes értelmében is átdolgozók, mintegy bebizonyítva, hogy semmit nem hagytak az út szélén. Hiszen a Méltóságos Úr megmondta: aki az átlag felett fogyaszt, keressen többet! Erre mondják: voltak, akik pénzre váltották a tehetséget. 

A fiúk jól befűtöttek – mint a külhoni, labdarúgót csak nyomokban látott futballstadionok egyikében, másikában, miközben a magyar diákok mindegyike kénytelen vacogni – idehaza. Különleges nép vagyunk, közel tízmilliós kínai felvevőhely a miénk kifőzdéstül, sájaomi órástul, Négy Tigris és Fáy utcai piacostul. Mindig is imádtuk a ma már árstopos krumpliból sütött hasábot rántott hússal, esszük a zsíros kenyeret hagymával, áhítattal falatozzuk a burgonyapürét ropogós bundába préselt halrúddal, és mi mégis évek óta degeszre tömjük magunkat az átlátszó edénybe adagolt rizsával – öklendezés, valamirevaló hányinger nélkül.