BÁCSALMÁS | A Bács-Kiskun megyei I. osztály utolsó fordulójában a bronzéremre is volt esélye a társulatnak, ám mert nem élt az eséllyel, negyedikként zárt. A helyiek ennél is nagyobb veszteséget könyvelhetnek el, ugyanis a szezon végén a pályafutását befejezettnek nyilvánította Dalibor Crkvenjakov, az alakulat 34 éves csatára.  

Először is tisztázzuk: nincs „ha” a sportban, de amennyiben az utolsó fordulóban Baján nyer a Bácsalmás, most arról beszélünk, hogy bronzéremmel zárja le korántsem sikertelen karrierjét. Bántja, hogy nem így történt? 

Azzal kezdeném, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet – indította a honlapunknak adott interjúját a 45 pontot szerző harmadik helyezett Jánoshalmi FC mögött mindössze két egységgel lemaradó Bácsalmási PVSE immár csak volt támadója, Dalibor Crkvenjakov, aki korábban futballozott többek között Röszkén, Tápén, Mórahalmon, Dabason és Makón. – Igen, nagyon bánom, hogy így alakult, mert közel voltunk nagyon, de realista embernek tartom magam: valamiért fentről így akarta a sors. Ugyanakkor erre is büszke vagyok, sőt, nagyon büszke. A Bácsalmás sok tiszteletet érdemel, nagyon jó emberek igazgatják a klubot, és itt is szeretném megköszönni nekik a közös munkát! 

Túlzás, hogy két, de inkább három tündérnek nagy szerepe van abban, hogy május végén az utolsó bajnoki találkozóján lépett pályára? 

Persze, mellettem álltak mindig és támogatták a focipályafutásomat közben, de itt az ideje annak, hogy én is több időt tudjak szánni rájuk. Szeretek velük lenni, így minden perc kilencven percet ér náluk. 

Nem tart attól, hogy néhány év múlva eszébe jut, korán hagyta abba? Még csupán 34 esztendős... 

Ha őszinte akarok lenni, akkor talán kicsit igen. 

A legutolsó két szezonjában Bácsalmáson futballozott, a 43 bajnokin elért 21 találat nem rossz mutató. A család miatt szándékos volt, hogy nem akarta szombati edzéssel és vasárnapi utazgatásokkal tölteni az idejét valamelyik NB III-as csapatnál vagy egyszerűen csak így alakult?  

Igen, a családdal szeretném tölteni a hétvégéket, de muszáj őszintének lenni önmagunkhoz először, aztán a csapattársakhoz és természetesen a vezetőkhöz is. Ha már nem tudom a maximumot nyújtani, akkor úgy érzem, becsapom magam és ezt nem szeretném. Kicsit úgy voltam vele, hogy már nehéz az egész, és ha úgy érzed, akkor vége. A térdem is műtve volt háromszor, és bár igaz, jól tette a dolgát, de neki is jár a pihenés. (nevet) 

Ez sem lesz vidámabb téma: látva korábbi alakulata, az ön által két és fél szezonon át erősített FC Dabas múlt szezonban produkált gyenge eredményeit, az én fejemben megfordult, hogy egy jó Dali tudott volna segíteni a vergődő csapaton. Önnek ez eszébe jutott, feltételezve, hogy figyelemmel kísérte a társulat szereplését? 

Persze, hogy követem az eredményeiket! Dabas a szívemben van, Mila kislányom ott született meg, szóval különleges helyet foglal el nálam a város és a csapat. Jó lett volna egy jó Dali, az biztos, sőt, mindenkinek jól jönne egy fiatal Dali! (nevet) 

Ha gyorsmérlegre kérném rövid indoklással, a pohár félig tele vagy félig üres, ami a pályafutását illeti? Avagy: elégedett, netán sokkal több volt benne?    

Arra gondol, hogy van-e hiányérzetem? Nem, semmi! Nem az vagyok, aki a kocsmákban meséli, hogy hú, milyen játékos voltam, vitt volna ez vagy az, de ezért meg azért nem sikerült. Egyszerűen bennem ennyi volt, ennyit tudtam elérni és nagyon büszke vagyok rá! Isten nekem ennyit adott focistakarrierből, és köszönöm neki, hálás vagyok érte! 

Nem lesz furcsa néhány hét múlva, hogy nem kell izzasztó tréningeken nyüglődnie a forróságban, legfeljebb csak akkor kell pihegnie, ha a lányokkal a réten fogócskázik? 

Aki ismeri a családomat vagy a lányaimat, tudja, hogy ez sem könnyebb, mint egy nehéz felkészülés, a lányok fitten tartanak. (mosolyog) Szeretek velük lenni, mégiscsak ők az én csapatom. 

Hogyan tovább? Erőnléti edző, csapatmenedzser, netán játékosügynök lesz? Vagy végleg kiszáll a futballból? 

Kezdünk mindent az elejétől, mint amikor kisgyerek voltam. Csak most edzői szerepben, mert szeretnék az lenni, és átadni valamit a gyerekeknek a tudásomból. És a gondolkodásomból, mert vallom, hogy a fociban nincs vesztes, mindenki csak nyerni tud.