LAJOSMIZSE | Hét pontra az első helytől. Ez a pozitív megközelítés, hiszen írhatnánk azt is, csupán hat egység választja el a helyi VLC-t a középmezőnynek számító tizedik pozíciótól. Halasi Károly, a társulat tapasztalt futballistája optimista ember lévén hisz abban, hogy a mizsei alakulat a 2023/2024-es szezonban a dobogón végez.

Rangadót rangadó követ. Egyik izgalmas meccs követi a másikat, így a lajosmizsei brigád tagjainak nincs lehetőségük a lazításra, a kiengedésre, a szusszanásra. Bele kell adniuk apait-anyait az edzéseken és a bajnokikon, ha el akarják érni az áhított célt, a dobogó lehetőleg minél magasabb fokát.

Egy gól és más semmi. Vagy ennél azért többről szólt a volt kecskeméti labdarúgókkal megtűzdelt Hírös-Ép elleni idegenbeli ütközet?
Kecskemét tősgyökeres lakosaként mindig örömmel focizok a városban, még ha ez a pályafutásom során ki is maradt, így számomra mindig van egy kis plusz, ha valamelyik, akár mondhatjuk úgy is, alacsonyabban jegyzett kecskeméti alakulat ellen játszhatok – felelte Halasi Károly, a Bács-Kiskun megyei I. osztályban 18 lejátszott bajnoki után 30 ponttal a tabella 5. helyén álló Lajosmizsei VLC 32 esztendős labdarúgója, aki a múlt hétvégén lebonyolított 19. fordulóban csapatával 1–0-s diadalt aratott a Hírös-Ép otthonában úgy, hogy a találkozó egyetlen találata interjúalanyunk nevéhez fűződött. – Különösen a Hirös-Ép ellen, hiszen rengeteg ismerős megtalálható a társulatban, ráadásul nemcsak nekem ismerősek, hanem azoknak is, akik magasabban osztályban is megfordultak. Ezeknek tudatában a gárdának is egy nagyon fontos idegenbeli győzelemnek tudható be. Örülünk, hogy sikeresen hagytuk el a pályát, főleg, hogy két ellentétes félidőt tudhattunk magunk mögött. Mondhatnánk, hogy magunknak tettük nehézzé a második félidőt, de ez nem igaz, mert az ellenfél rengeteget tett azért, hogy megakadályozza a támadásainkat és a kapunk elé szorítson, még ha ez a fölény a végére igazából meddőre is sikeredett.

A legfontosabb esemény a 34. percben történt, fel tudná idézni a sokszorosított pillanatokat?
Igen, ekkor még szerintem senki nem gondolta, legalábbis a mi részünkről, hogy ez lesz az egyetlen gól, valahogy az egész első félidőben úgy éreztem, hogy csak idő kérdése, hogy mikor szerzünk találatokat. A sokadik remek beadás érkezett a szélről – kivételesen tényleg gyakoroltuk a héten –, ami most Kiss Laci nevéhez fűződött. Tarnoczki Tibi a gyorsaságát kihasználva remekül érkezett belül és tette lábbal a kapu irányába, amit a kapus még elsőre bravúrral védett és a kapufára tudott ütni. Én a második hullámban érkeztem, és kissé éles szögből a kipattanó labdát a még kilépő védő mellett el tudtam rúgni a hosszú kapufa mellé nagyjából 12-13 méterről.

Jól gondolom, hogy a szezon végén a dobogónál nem adnák alább?
Ebben a szezonban abszolút az elmúlt évek fölé tudtunk kerekedni. A keret korábban is többre volt predesztinálva, de most érkeztek olyan minőségi játékosok, akikkel meg is tudtuk az elképzeléseket valósítani, valamint felvenni a kesztyűt a folyamatosan fejlődő és fiataladó csapatokkal szemben. A magam részéről természetesen a dobogót céloztam meg, mi mást mondhatna egy labdarúgó, főleg, hogy a télen is matematikailag ott helyezkedtünk el? Az öltözőn belül is célként lebeg, még ha igazából nem is esik sok szó róla. Egyelőre, bár tényleg közhelyes, de mindig a következő mérkőzésre koncentrálunk.

Négy éve erősíti a Lajosmizsét, ami számomra azt jelenti, remekül érzi magát és megtalálta a számítását. Előbb vagy utóbb elérhetővé válhat Halasi Károllyal a csapatban az NB III-as szint vagy túlontúl hurráoptimizmust vél felfedezni a kérdésben?
Lajosmizsén remek körülmények között készülhetünk hétről hétre, valamint húsz percre lakom a pályától úgy, hogy Kecskemétről járok át. Több kecskeméti csapattársammal viccesen szoktuk megjegyezni, hogy hamarabb kiérünk Lajosmizsére sok esetben, mintha a városon belül mennénk edzésre. A kiváló körülményeknek, valamint a rengeteg utánpótláskorú gyereknek köszönhetően az infrastruktúra adott lenne a magasabb osztályhoz, de túlzó lenne azt állítani, hogy magasabb osztályra készülne az együttes. Pláne nem velem, hiszen idén már 33 esztendős leszek, nem dédelgetek már magasabb osztályú álmokat. Bár terveim szerint, ha a fizikai állapotom továbbra is engedi, legalább öt-hat évet szeretnék még ezen a szinten játszani, úgyhogy meglátjuk, mit hoz a jövő.

Van összehasonlítási alapja, hiszen korábban Nagykőrösön volt meghatározó futballista: lehet differenciálni, a Bács-Kiskun vagy a Pest megyei I. osztály miben jobb, illetve rosszabb a másiknál?
Nehéz párhuzamot vonni a két bajnokság között, hiszen sok év telt már el, illetve a Pest megyében eltöltött esztendők alatt is mutatta más-más arcát a bajnokság, mint ahogyan Bács-Kiskun megye is. Talán amiben a fővároshoz közelebb eső megye jobb, az a játékosmerítési lehetőség, valamint a csapatok magasabb osztályba vágyódása és arra való törekvései. Többször is hívtak az elmúlt években Pest megyei csapatokhoz, ezek miatt nehéz szívvel mondtam nemet. Azért hozzátenném az előzőkhez még, hogy meglepetések értek sok év után, mikor újra Bács megyei mérkőzéseket játszhattam, mert néhány csapat kiváló focit játszik, bármelyik megyében megállnák a helyüket. Továbbá sokkal jobb körülmények, pályák fogadtak, mint a nagykőrösi időszak előtt. Merem megkockáztatni, hogy összességében jobb minőségű pályák vannak, bár ez így merész kijelentés a részemről, hiszen régen jártam a korábban sokat látott helyszíneken.

Ami biztos: Bács-Kiskunban nagyon kiegyenlített a mezőny első fele, hiszen a 2. helyezett Tiszakécske II. és a 10. pozíciót elfoglaló Kiskőrös között mindössze 8 pont a különbség, így rangadó követ rangadót. Önökre például az egy egységgel és helyezéssel hátrébb lévő Jánoshalma elleni hazai bajnoki után a jelenleg ugyanennyivel a mizseiek előtt tanyázó Kiskunfélegyházával szemben vívandó idegenbeli derbi vár, és bár ne szaladjunk előre, de azt követően a listavezető Soltvadkertet látják vendégül. Sportemberként nem mondhat mást, mint azt, mindig győzni akar, de ha valaki felajánlaná, hogy az említett három körből veretlenül jönnek ki úgy, hogy csak egyszer győznek, látatlanban elfogadná?
A tabellán elfoglalt helyek a pontok szerint, valamint ez a sűrű mezőny is megerősíti az előbbi felvetésben megválaszoltakat, miszerint rendkívül kiegyensúlyozott és jó bajnokságról van szó. Viccesen megjegyezném, hogy nem annyira örülök ennek a kérdésnek, mert nem tudtam, hogy ilyen összecsapások várnak ránk sorozatban, hiszen mi tényleg mindig csak az előttünk álló mérkőzésre koncentrálunk. Komolyra fordítva a szót: a magam részéről kifejezetten motiváló, hogy több év után a bajnokság ezen szakaszában ilyen kiélezett meccseket játszhatunk zsinórban, és mivel a csapatunk kellően rutinos, úgy gondolom, a többiek is hasonlóan kezelik a helyzetet. Amennyiben a dobogón szeretnénk végezni, szerintem hat-hét egységet mindenképp szükséges szerezni, egyéb esetben – bár korai lenne kijelenteni, de – elúszhatnak a remények. Így látatlanban tehát nem írnám alá az öt pontot, hiszen a két hazai meccsünket követően igyekezni fogunk győztesen elhagyni a pályát.