DABAS | Irigylésre méltó helyzetben van. Ismer mindent és mindenkit és még a labdával is jó barátságban van. Mint az alábbi interjúból kiderül, ez sem utolsó szempont, ha valaki a futball világában marad vagy inkább új életet kezd – masszőrként. Márpedig Bukovszki Mátéval éppen ez történt.
Hogy hogy nem, az edzésen páratlanul vannak a hétköznapokban klottgatyában, atlétában tréningező, hétvégenként az FC Dabas címerével futballozó urak – beszáll az egymás közti játékba?
Nem, már csak a munkámmal foglalkozom, bár nincs kizárva – indította a Ponyvalegénynek adott interjúját az NB III Dél-Keleti csoportjában 17 forduló után 26 szerzett ponttal a tabella 6. helyén telelő METON-FC Dabas nemrégiben kinevezett masszőrje, a 29 esztendős Bukovszki Máté, az egyesület egykori labdarúgója. – Ha megkérnek rá, szívesen beszállok, mert úgy gondolom jó kondiban tartottam magam.
Huszonkilenc évesen nehéz megbékélni azzal, hogy már nem a futball teszi ki a mindennapjait, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt több mint egy évtizede eltervezte?
Az elején még igencsak nehéz volt ezzel a dologgal megbarátkozni, hiszen kiskorodtól fogva egy közegnek a része vagy, ahová mindig szívesen mész, még ha a legkeményebb edzéseken is kell átesni. Úgy gondolom, ez nemcsak a focinál, hanem minden olyan sportnál nehéz, amit az ember gyerekkora óta csinál.
Jó néhány helyen megfordult rövidke pályafutása alatt, de végül szépen keretbe zárta a történetet, hiszen Dabas volt az alfa és az ómega, majd az új kezdet, de erről majd kicsit később. Melyik időszakot tartja a legtöbbre?
Ezen sokszor tűnődtem, hogy melyik volt a legszebb, hisz mindegyiknek meg volt a maga szépsége, de ha nagyon ki kéne emelnem valamit, akkor a megye-hármas Inárcsnál eltöltött időt említeném, amellyel az ősszel bajnokok voltunk, a jó eredmény mellett pedig egy jó társaság is kialakult.
Tudatos döntés volt, hogy a sportkarrierje befejezése után masszőrként marad a labdarúgás mellett vagy hirtelen elhatározásból fakadt?
Igen, már korábban jött az ötlet, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Inkább a foci abbahagyása volt spontán.
Nem mondom, hogy a gyúróé nyugdíjas állás, de nyilván hosszabb távra tervez: van, egyáltalán lehet egy masszőrnek ugyanolyan célokat kitűznie, mint a játékosoknak, vagy csak és kizárólag a részfeladatok éltetik, azok foglalkoztathatják?
Természetesen igen. Rengeteg az alternatív egészségügyi megoldás és több szempontból lehet komplexen segíteni egy mozgásszervi problémán. Mondhatni, a masszázs már töredéke a munkámnak. Folyton van mit tanulni és rengeteg a különböző probléma.
Meglehet, butaságnak tartja a felvetést, de érdekel a véleménye. A futball már számtalanszor bebizonyította, nem árt, ha egy tréner nem csupán a járókában látott labdát, ugyanakkor van ellenpélda is, többek között José Mourinho személyében. Egy labdarúgócsapat esetében van jelentősége, illetve lehet előny bármiben, hogy a masszőr nem is olyan rég még futballozott és nem is volt tehetségtelen?
Teljesen jó a kérdés. Szerintem nagyon sokat számít, mert tisztában van vele, hol, mikor lehet problémás egy terület és hogyan lehetne megelőzni a sérüléseket. Azt gondolom, könnyebben lehet alkalmazkodni a játékosokhoz minden szempontból úgy, hogy én is az voltam.
Első bilikkre Az alábbiakban arra kértük Bukovszki Mátét, reagáljon egy, esetleg több mondatban bármit, ami futballkarrierjével kapcsolatban rögvest az eszébe jut.
FC DABAS, az utánpótlásévek | „A 2011/2012-es szezont emelném ki: veretlenül lettünk bajnokok és ez volt a mérvadó a fejlődésemben.”
INÁRCS VSE, az első felnőtt csapat | „Inárcsra úgy mentem, hogy nem tudtam, mire számítsak, de csak pozitívan tudok visszaemlékezni rá, ugyanis egy nagyon jó csapathoz kerültem, ahol nagyon jó eredményeket értünk el.”
ÖRKÉNY SE, a nagy kihívás | „Örkényre már úgy mentem, hogy muszáj felkötnöm a gatyám, ha szeretnék valamit elérni, amit szépen sikerült is elérnem egészen addig, ameddig közölték az orvosok, hogy a térdemet meg kell műteni.” FC DABAS II., a végjáték | „Amikor a Dabas II.-be visszajöttem, azt gondoltam, hazatérek, de valahogy a csapat, ami fogadott, nem nagyon volt összhangban és egységben. Sajnos akkor és ott a helyzet több sebből vérzett, amiért csak bandukoltunk hátul és a bennmaradásért harcoltunk. Nem gondoltam, hogy ilyen korán érkezik el ez a pillanat, de egy edzés előtti megbeszélésen jött a spontán elhatározás, hogy abbahagyom a focit és nem kérek többet belőle. Utána még két hónapig tartott a futsal, aztán azt is befejeztem.”
