CSÖMÖR | Furcsa, felemás hangulatú rangadón jutott neki főszerep. Amíg a házigazdának jó volt a döntetlen, a vendég Szentendrének csak a győzelem volt az elfogadható a bronzéremért zajló küzdelemben. A bajnokság utolsó fordulójában 1–1-re végeztek a felek a Pest megyei II. osztály Északi csoportjában, aminek a 85. percben Dencz Dávidot váltó Tihanyi Ármin örülhetett, miközben a lelke mélyén szomorkodott. Ugyanis ezzel a meccsel búcsúzott.
Meghozni a döntést nem csupán a kapu előtt nehéz. Átemelni, alálöbbölni a kifutó kapuson, netán egy pazar csel után az üres ketreccel szemben ünnepelni mind-mind eldöntendő kérdés. Adott esetben a karrier, a játékos-pályafutás lezárása is annak számít. Tihanyi Ármin pontosan tudja mindezt, hiszen a közelmúltban átélhette.
Harmincöt évesen annyira öregnek érezte magát, hogy visszavonult a nagypályás futballtól? Netán azért cselekedett így, mert bár érzett még magában erőt, de a Csömörön kívül máshol nem akart játszani?
Semmiképp nem nevezném és nem is érzem magam öregnek – indította a honlapunknak adott interjúját Tihanyi Ármin, a Csömör KSK idén nyáron visszavonuló labdarúgója, aki a 2023/2024-es bajnoki szezonban 20 találkozón 1 gólt szerzett. – Ez nem a jó szó a jelenlegi életszakaszomra. Nem akartam futottak még-szinten abbahagyni, inkább úgy, hogy értékes és minőségi játékot tudjak nyújtani, nyilván a saját nívómon. A más csapatban való szereplés eszembe sem jutott. Idén veretlenül megnyertük a Csömör futsallal az NB III-at, nagypályán sikerült a bronzérem, így mindezek fényében elégedetten vonultam vissza.
A meglehetősen érzelmes közösségi médiás posztjában úgy fogalmazott, úgy szeretett volna visszavonulni, hogy értékes tagja legyen a csapatnak. Nem gondolja, hogy a következő szezonban talán még többet tudott volna segíteni a mostani harmadik helyezettnek, amely akár bajnok is lehetne jövőre?
A visszavonulásnak egészségügyi okai is vannak, sajnos az idény közepén kiújult egy nagyon kellemetlen sérülésem, aminek a rehabilitációja elég hosszadalmas, így bármennyire is szerettem volna, már nem tudtam a pályán segíteni a srácoknak. Biztos vagyok benne, hogy egyszer odaérünk a bajnoki dobogó legfelső fokára.
Van olyan mérkőzés, amit leginkább szóba hoz Tihanyi Ármin és a legjobb csömöri meccs vonatkozásában?
Csömörön sokáig nem volt nagypályás foci. Amikor elindultunk a megye-háromban és az első hazai meccsen a frissen épített új pályán én lőttem csömöriként az első gólt, az számomra maradandó. A századik találatomat is Csömörön szereztem, ami szintén emlékezetes. Volt olyan hazai mérkőzés is, amelyen öt gólt értem el, természetesen az is kiemelkedik.
Azt tudja már, hogyan tovább? Pálya-, netán vezetőedző vagy hétvégenként szmokingban feszengő csapatmenedzser lesz?
Igen, felkértek a másodedzői posztra, amit elfogadtam, ebben a szerepkörben fogok tevékenykedni, innen fogok a csapat segítségére lenni. Nehéz lett volna ennyi itt töltött év után csak úgy kiszakadni a közegből, így tagja tudok maradni ennek a gárdának.
A nagypályás futballt tekintve mi a csúcs, és mi az, amit a legszívesebben elfelejtene?
Amire a legbüszkébb vagyok, az NB I-es bemutatkozásom a REAC színeiben, 21 évesen. Nincs olyan, amit kitörölnék az emlékezetemből, ami esetleg negatív élmény volt, abból is tanultam és segített jobbá válni.
Az elégedett visszavonuló Két és fél hónap híján tíz éve játszotta első nagypályás bajnoki mérkőzését az idén alapításának századik évfordulóját ünneplő Csömör KSK színeiben Tihanyi Ármin, aki 2014. szeptember 3-án, a Pest megyei III. osztály Közép-csoport 3. fordulójában, a Mogyoród FC otthonában 3–1-re megnyert összecsapáson debütált. Bár azon a találkozón nem bizonyult eredményesnek, az elmúlt csaknem egy évtizedben korántsem fukarkodott a gólokkal (miközben megjegyzendő, hogy az elmúlt esztendők során már leginkább középső védőként futballozott), amit az is bizonyít, hogy összesen 227 bajnokin 109 alkalommal ünnepelhetett. A szezon zárásakor viszont fordult a kocka, hiszen a csömöri publikum a 35 esztendős sportembert ünnepelte. (H. M. A.)
