BUDAPEST | Megjárta a poklot, de két hét múlva a mennybe mehet. A Pereg SE visszalépése után kényszerű klubváltáshoz kellett folyamodnia Iváncsik Norbertnek, a kézilabda-dinasztia futballban remeklő képviselőjének, akinek a választása a PSK-ra esett. Hogy nem döntött rosszul, azt egyvalami feltétlenül igazolja: a Pestszentimre lesz az egyik résztvevője a május 10-én, szerdán 18:30-kor Budafokon sorra kerülő Budapest Kupa fináléjának.   

Akármilyen formában is van, üvöltve kalimpálhat, jó ütemben kifuthat, gyakorlatilag tehet bármit, a sors így vagy úgy, de sistergős bombával egyenlít. Azt mondják, minden rossz után valami jó jön el, és úgy látszik, bár kihúzták a talajt Peregen a lába alól, belegondolt már abba, hogy az élet a Budapest Kupa fináléjával kárpótolja?

Szó szerint így éreztem, illetve éreztük magunkat korábbi csapattársaimmal – indította a Ponyvalegénynek adott interjúját Iváncsik Norbert, a Budapest-bajnokság I. osztályában szereplő Pestszentimrei SK kapusa, aki április 23-án, vasárnap lett 26 esztendős. – Egyik napról a másikra hirtelen vége lett az egésznek, és fél év munkája sajnos füstbe ment. Nehéz időszakon vagyok túl, de sportember lévén gyorsan történnek az események, így nekem is gyorsan kellett alkalmazkodnom az új körülményekhez. Nagyon sajnálom, hogy így kellett a peregi időszakomnak befejeződnie, de – mint ön is említette – a sors ikszre játszik. Bevallom őszintén, nem gondoltam bele ilyenekbe, és nem kerestem az ilyesfajta kérdésekre a megfelelő válaszokat. Hiszek az elvégzett munkában és abban, hogyha az ember alázatosan edz és mindent belead a pályán, akkor jönni fognak az eredmények. Többek között ez juttatott el minket a döntőig, aminek nagyon örülök, hiszen egy jó csapat ellen fogunk megmérkőzni kiváló helyszínen. 

A majdani riválisról közelmúltbeli élménye lehet, hiszen idestova másfél hete éppen a másik döntőst, a Csepel-Csep-Gólt fogadták bajnoki összecsapáson. A kispadról miként élte meg a 4–2-es kudarcot?

Minden vereség fájó, a kispadról figyelve pedig még fájóbb egy játékos számára, hisz nem tud segíteni a csapatán. Sajnos a játék képe alapján ez volt a realitás, nagyobb szerencsével a döntetlen is összejöhetett volna, viszont Fortuna akkor nem a mi oldalunkra állt. 

Nem keltene különösebb meglepetést, ha május 10-én, este fél hétkor Iváncsik Norbert nevével kezdődne a PSK összeállítása. Átvitt értelemben tét nélkül, avagy kívülről árgus szemekkel figyelte, kikre kell a leginkább ügyelniük két hét múlva?

Nagyon messze van még a döntő. Május tízedikéig két fontos bajnoki mérkőzés vár még ránk, jelenleg ezekre koncentrálunk. (Április 29-én, szombat délelőtt 11 órakor idegenben a listavezető Unione, míg május 6-án, ugyancsak a hétvége első napján, hazai környezetben a Rákosmente vár az alakulatra – a szerző) Természetesen örülnék, ha az én nevemmel kezdődne a csapat összeállítása, de ki ne örülne annak, ha bármilyen fináléban az ő nevével kezdődne a felállás? Természetesen néztük a társaimmal, illetve a kapusedzőnkkel, de elsődlegesen saját magunkra kell figyelnünk és koncentrálnunk, nem pedig az ellenfelünkre. Egységes, jó csapat ellen fogunk pályára lépni, ha magabiztosak leszünk, és játsszuk a saját futballunkat, amit tudunk, és amit a mester kér tőlünk, akkor nem gondolnám, hogy hasonló eredmény születne, mint a másfél héttel ezelőtti bajnoki mérkőzésen. Nem abból a meccsből kell majd kiindulnunk, de ezt pontosan jól tudja nálunk minden játékos. 

Feltételezem, a Pereg SE visszalépése után – lévén a keretek mindenhol telítve voltak – sok választása nem volt, hol folytassa pályafutását.

Ez sajnos pont így volt, a legrosszabbkor tudtuk meg a hírt, az átigazolási időszak utolsó napjának kora délutánján. Voltak megkeresések csapatoktól, viszont mindenféleképpen Pesten szerettem volna maradni, és nem utazással tölteni a késő délutáni, illetve esti óráimat. Volt csapattársam és jó barátom, Souleymane Youla ajánlotta számomra a lehetőséget, én pedig kaptam az alkalmon és megpróbáltam, hiszen veszítenivalóm nem volt. Szerencsére minden jól alakult és a vezetőség úgy gondolta, hogy hasznára lehetek a csapatnak, így rövid időn belül megtörtént az átigazolás. 

Ahogy hallom, egységes társulatba került. Sok ismerős arc fogadta, könnyen beilleszkedett?

Igen, egy nagyon jó társaságnak, de inkább úgy mondanám, hogy nagybetűs Csapatnak lettem a tagja, ahol jó hangulat uralkodik, néha még talán túlzottan is. Ideérkezésem előtt tudtam, hogy biztosan lesz két ismerős úriember, akikkel korábban már összehozott e sportág. Kapusedzőnk, Bongó Krisztián, akivel az Airnergy FC utánpótlásában dolgozhattam együtt, illetve Choman Mohamed Ádél, akit a Nemzeti Strandlabdarúgó Ligából, illetve a magyar strandlabdarúgó-válogatottból már elég jól ismertem. Szerencsére a beilleszkedéssel nem volt gond, persze az első edzéseken mindig kicsit frusztráltnak érzi magát egy új öltözőben a játékos, ahogy ez velem is történt, de olyan típusú ember vagyok, aki bárkivel elég hamar meg tudja találni a közös hangot az öltözőn belül és a pályán is. Nyitottak voltak a srácok egytől egyig és befogadtak a kis közösségükbe. 

Hosszú távra tervez, ami a fővárosi futballkarriert illeti?

Természetesen gondolkozik az ember a jövőjével kapcsolatban, nekem is vannak terveim, de a későbbiek folyamán majd elválik, hogy miként és hogy fog alakulni a pályafutásom. Jelenleg nem erre koncentrálok, hanem arra, hogy az edzéseken, illetve a mérkőzéseken minél jobb teljesítményt nyújtsak, és hogy a csapat hasznára legyek, jó eredményeket tudjunk közösen elérni.