BUDAPEST | Élmény nézni a játékát. Nincs ebben semmi különös, így volt ez tíz vagy húsz évvel ezelőtt is, hiszen némi túlzással nem volt olyan élvonalbeli csapat, amelynek középpályáján ne fordult volna meg Szabó Tibor. Az április végén Amatőr Kupa-győztessé váló, a Budapest Kupa május 8-án esedékes döntőjére résztvevőként hivatalos társulat csapatkapitánya nem csupán a régmúltról, hanem a menedzserszemléletű jelenről is szót ejtett az alábbi interjúban, aki egykori egyesülete, a Honvéd igencsak visszafogott, az elődökhöz nem méltó (NB II-es...) szereplésével kapcsolatos véleményét sem rejtette véka alá. Beszélgetés a negyvenhét éves sportemberrel, aki szerdán, a Budafoki MTE Promontor utcai sporttelepén sem akar engedni a negyvennyolcból.

Megragadták az emlékek? Csak azért, mert jó volt látni az Amatőr Kupa fináléja előtt, milyen szívélyesen köszöntötte egymást az Unione FC és a Mezőörs KSE csapatkapitánya, miközben nem volt ebben semmi különös, hiszen Szabó Tibor és Debreceni András 2007-ben még egy társulat, jelesül a Budapest Honvéd sikeréért küzdött.
Hogyne, hiszen abban az évben Debreceni Andrissal együtt voltunk ott a Magyar Kupa-döntőben, ha jól emlékszem, ő csereként, így most egymásra mosolyogtunk, lám, az élet mekkora rendező – indította a honlapunknak adott interjúját a 47 esztendős Szabó Tibor, korábbi élvonalbeli labdarúgó, a Debreceni VSC, a Diósgyőri VTK, a Kispest-Honvéd, a Ferencváros, a Videoton, a Lombard Pápa és a Sopron egykori technikás középpályása, aki 2011 óta erősíti jelenlegi egyesületét, a Budapest-bajnokság I. osztályában 27 forduló után 58 ponttal a második helyen álló Unione FC-t. – Ráadásul Andris a menedzseri munkám kapcsán a játékosom is volt, így különleges pillanatokat éltünk meg, de persze, mivel kupáról beszélünk, legyen az profi vagy amatőr, a döntő az döntő, az ember más hőfokon éli meg. Az egész körítés a szövetség részéről nagyon profi volt, meg is lepődtem ezen pozitív értelemben, az pedig jó ötletnek bizonyult a csapat részéről, hogy a gyerekekkel vonuljunk ki, így a kislányom is ott tudott lenni, úgyhogy a meccs előtt is nagyon jól éreztük magunkat.

Hát még utána, no de mielőtt rátérnénk a lényegre, nem állom meg, hogy ne kérdezzek rá: a XIX. kerületi együttes NB II-ben való sínylődéséről, még durvábban fogalmazva a jelenlegi vergődéséről mi a véleménye?
Kötődöm Kispesthez, hiszen az egyetlen klub, amelyben két időszakban futballoztam, az a Honvéd, ráadásul Magyar Kupát is az egyesület színeiben nyertem. Tapasztalom, amit mond, ugyanis belelátok, a hardver része megvan – értem ezalatt az új stadiont, a jó körülményeket –, de a szoftvert valahogy nem találják... A szakmai töltet befektetői szinten is meghatározó, bármelyik egyesületről is legyen szó, hiszen az irány mellett is mindig fontos jól igazolni, klub szakmai koncepciót meghatározni, ez a Honvédnál nincs meg. Ha jön egy új tulajdonos, aki sikeresen akarja üzemeltetni a klubot, nemcsak annak kell a fókuszban lennie, hogy rendben legyenek az anyagiak és minden feltétel adott legyen, hanem az is, ki és hogyan határozza meg a szakmai politikát? Szerintem itt nyúltak mellé. Le a kalappal a szurkolók előtt, akik így kitartanak, ők nagy ráhatással lehetnek az esetleg bekövetkező tulajdonosváltásra, hiszen a Honvéd hiába világbrand, nem lenne ilyen érdeklődés, elvégre ki tudja, vonzó lenne e valakinek a klub?

Amitől a Honvéd olyan messze áll, mint Mr. Bean az Oscar-díjtól, az Unionénak végül összejött: kupagyőzelmet ünnepelhetett idestova másfél hete. Mit jelent az Amatőr Kupa-diadal? Vagy elintézi annyival a szezon végére tervezett feladatokat nézve, hogy egyből egy?
Másfelöl közelíteném meg a kérdést. Harmincegy évesen, amikor abbahagytam a profi labdarúgást, tudatos döntés volt, hiszen Vladan mellé érkeztem menedzserként (Filipovics Vladanról van szó – a szerző), és nem gondoltam volna, hogy a szó jó értelmében vett amatőr foci ad ilyen örömöt, fantasztikus közösséget, és olyan élményeket, találkozásokat, segítségeket, amelyekben részem volt. Különleges társaság az Unione, amely több annál, mint egy futballcsapat. Meggyőződésem, ez a titka, hogy ilyen sikereket értünk el eddig. És ez a nagyon jó közösség nemcsak a csapatra vonatkozik, hanem mindenkire, a tulajdonosra, az elnökre, Scheer Sándorra, aki minden feltételt megteremt, ezen a szinten még többet is annál, gondolok itt például az egyhetes törökországi ultra all inclusive edzőtáborrra. Ma is ott volt a meccsünkön (az interjú szombat késő este készült – a szerző), és aki, ha fúj a szél, ha esik az eső, mindig ott ül a kispadon, ezzel többet ad, mint önmagát. Mellette a szervezőmunkában az öccsére, Scheer Zoltánra nagy szerep hárul. Jól megtalálták az edző személyét is Vöriben, azaz Szabó Andrisban, aki több mint egy évtizede velünk van és a csapattal nagyon egymásra hangolódott. Továbbá ebben a csapatot segítő sorban még feltétlenül meg kell említenem Kayali Vktort, Szabó Zoltánt és Winter Józsefet is, akik saját szakértelmükkel hozzátesznek a sikeres szerepléshez.

Ami a Csepel TC-nek a bajnoki cím, az Unionénak az Amatőr Kupa-diadal? Avagy önbizalom szempontjából egál az állás, ami a május nyolcadikai, budafoki fellépést illeti?
Hozzá kell tenni, a bajnokságot nehezebb megnyerni, mint egy kupát, így ezúton is gratulálok a Csepelnek, le a kalappal előttük, és további sok sikert kívánok nekik. A kupasorozat mindig felfokozott várakozást hoz, úgyszólván az esélytelenek esélye, igaz, mi nem tartjuk esélytelennek, nálunk van a rutin, és lehet, hogy az erőnléti gondjainkat önbizalommal fogjuk pótolni.

No igen, tiszta sor, hogy heti egy edzés plusz a meccs a programjuk, mégis, harmincon felüli sportemberként nehéz lesz két héten belül két döntőre felpörögni, illetve jó formát mutatni és a maximumot adni?
Viccesen mondanám, negyven az a harminc, így még különösebb a kihívás, a felfokozott állapot. Egyébként érdekes, de nem görcsölünk rá, nem viszünk semmit túlzásba, megyünk, próbálkozunk, megteszünk mindent, de túlzott elemzésekbe, taktikába nem megyünk bele, érezzük jól magunkat, adjuk ki a maximumot, nem terheljük magunkat feleslegesen, minden meccs után megfelelő a regeneráció, amire ráerősítünk kellő mennyiségű és minőségű étellel és itallal, ám ha nyerünk, abban biztos vagyok, az erősebb regeneráció hatása azon az estén nőni fog.

Ami jó hír, újabb százhúsz perces meccset már biztos nem vívnak, hiszen a Promontor utcában a rendes játékidőt követően rögtön tizenegyesek következnek, ami Zsivoczky-Pandel Péter, a rivális Csepel TC egyik legjobb labdarúgója szerint önöknek kedvez. Vitatkozik vele? Azt már csak én jegyzem meg, amelyik csapat nyerni akar kétszer negyvenöt perc alatt, annak gólt, gólokat is kell szereznie.
Így van, de nem vitatkozom, mivel ismerem Zsivót, és ez csak a meccs előtti taktika része, altatás, amin átlátunk. (nevet) Nekem egyébként pikantéria, hogy a mostani szezonban úgy nyertek ellenünk 1–0-ra, hogy kihagytam a javunkra megítélt 11-est. Nálunk egyébként is a fiatalok vették át a vezérszerepet, akik rendre berúgták a Mezőörs ellen, és ha úgy van, jöjjenek, döntsék el ők a Budapest Kupa-döntőt! Külön amúgy nem gyakoroltuk a büntetőket, ha arra kerülne sor, az már aktuális lelkiállapot kérdése.

Ha nem tévedek nagyot, Szabó Tibor erősíti a legrégebb óta az Unionét, és ha azt vetem fel, Budapest Kupa-döntő, szinte biztos, hogy van valamiféle emlékképe a múltból. Netán rosszul gondolom?
Annak idején volt egy sikertelen kupadöntőm (2013-ban az éppen aktuális finálébeli vetélytárs, a Csepel Béke téri stadionjában az Unione FC úgy szenvedett 6–2-es vereséget a Voyage SE-től, hogy a szünetben még a Szabó Tibort a 80. percig a csapatban tudó társulat vezetett 1–0-ra – a szerző), így most megpróbálom ezt motivációként előhozni, már csak azért is, hogy ne két sikertelen Budapest Kupa-finálém legyen, hanem egalizáljunk – győzelemmel.