VÁC » Aggódtunk és imádkoztunk, hogy a szélsebesen induló futballista története valahol lefékezzen és rükvercbe kapcsoljon. A Vác november végi bajnokiján rosszullét miatt lecserélt, szívproblémákkal küzdő Fazakas Géza ma már optimista, hiszen csak rajta és a Csank János vezette szakmai stábon múlik, mikor léphet pályára ismét.

Nem akarta Sergio Agüero útját járni. A Barcelona klasszisának visszavonulót fújtak, és bizony Fazakas Géza fejében is megfordult, mi lesz, ha végleg be kell fejeznie. A harmincas évei elején járó férfit azonban hirtelen jött nyugalom szállta meg, olyasmit érzett, mint amikor Jurij Alekszejevics Gagarin a Holdra lépett. A december sokkoló járványügyi adatokkal ajándékozta meg az országot, de úgy volt vele, közeleg a legszentebb ünnep, és mert nyugalmi állapotban nem fájt semmije, nem volt halálfélelme és elkerülte a rosszullét, ha be kell fejeznie, még mindig jobb, hogy harmincon túl, a karrierje végéhez közel érte ez a csapás. Még mindig jobb, mint akkor, amikor Borgulya István edzést tartott neki, Juhász Lászlónak, Hidi Patriknak, Sós Márkónak, netán Juhász Gergelynek meg a többieknek a Honvéd ifiben, a pályafutása kezdetén. 

A terheléses vizsgálat dönt. Folytatás vagy leállás? Leállás vagy folytatás? Mintha Stohl Buci mondaná ezt újra és újra az egyik valóságshow véghajrájában, csakhogy ebben az egészben nem volt semmi show, a valóság az, ami megmaradt. A napok felhőszerűen kúsztak az új évben is, csakhogy valami mindig közbejött, de Fazakas Géza nem különösebben aggódott. Elhatározta, ha abba kell hagynia a világ legcsodálatosabb játékát, akkor is ott lesz klottgatyában és anorákban a váci fiatalok mellett, és ha kell, Géza bácsiként, sprintben közlekedés helyett majd álló helyzetben, ám a rá jellemző hatalmas lelkesedéssel mutatja meg, miként kell a labdát okosan megtartva szervezett, fegyelmezett futballra törekedni. 

A sorstündér szereti ezt a férfit. Figyel rá, óvja és félti. Érzékeli az alázatot, ahogy a sportághoz viszonyul és értékeli, ha a pályán van, megalkuvás nélkül zakatol, de úgy ám, mintha a meccsnek, a gyakorlásnak sohasem lenne vége, pedig a mérkőzésnek mindig vége van – de a karrier még tart, s ha kettejükön múlik, még hosszú-hosszú évekig. 

Teljesen rendben volt a terheléses vizsgálat, a pecsétes papírt is megkaptam, mi több, már az edzéseket is elkezdtem – adott helyzetjelentést a februári eseményről FAZAKAS GÉZA, a Vác FC labdarúgója. – Ezúton is szeretném megköszönni a klubnak, hogy végig mellettem állt!

Talán ez a természetes – vagy legalábbis ez volna a követendő, csakhogy ritka mifelénk ez manapság, hiszen számtalan helyről hallani, különféle NB III-as társulatok háza tájáról, hogy az előzetes megállapodások, az ígéretek a kialkudott prémiumokról, egyszóval az alapvető emberi tényezők – a, mint adott szó, b, mint becsület – már mit sem számítanak, mit sem érnek. Jóllehet, az egészség a legfontosabb, így nem alaptalan a felvetés: hogy van, egyáltalán mikor térhet vissza a pályára? 

Alapvetően jól érzem magam a hétköznapokban és a tréningeken is, köszönöm – felelte FAZAKAS GÉZA. – Három, maximum négy hét, véleményem szerint, de nyilván a szakmai stáb dönti el, mikor számít rám, ám egy pillanatig sem sértődök meg azon, ha éppen azzal tudom segíteni a csapatot, ha a végén állok be akár az eredmény megtartására céljából.

Mit is lehet ehhez hozzáfűzni? A nagyszerű mentalitású sportember tartsa meg az eredményt, hiszen hogy is szól a mondás? Minden jó, ha a vége jó.