BUDAPEST » Akárcsak egyik, ha nem a legjobb barátja, Potemkin Károly, az Üllő SE-nek előbb trénerként, majd játékosként is búcsút intő, manapság a Budapest Honvédnál videoelemzőként dolgozó Sinkó Balázs sem tudja abbahagyni a futballt.
Régi idők focija: Budapest Honvéd–MTK 8–4. Bármelyik gárda kispadján ülhetett volna a manapság valamelyik felhő szélén csücsülő és egyik cigarettáról a másikra gyújtó Verebes József, ám a felek nélküle, a legendás szakvezető hiányában küzdöttek a gyepen és vívtak közönségvonzó, szurkolócsalogató meccset. A hazaiaknál a bombafejessel jelentkező Sinkó Balázs nevéhez fűződött az egyenlítő találat (1–1), amely után szép lassan ellépett fővárosi riválisától a többek között a Sinkóval korábban Üllőn is együtt futballozó Hungler Gábort, a kétajtós szekrényre emlékeztető Budovinszky Krisztiánt, a középpályás Lannert Bencét, a sohavégetnemérőset játszó őszülő hajú sportembert, Bábik Tibort vagy éppen Pisont „Trezi” Istvánt is a soraiban tudó kispesti társulat. Csakhogy 5–1 után túlságosan magára húzta vetélytársát (5–4), így nagy hajrára volt szüksége ahhoz, hogy végül biztosan nyerjen.
Négy nappal később hazai környezetben is debütált a nyár óta ismét „blasz-egyes” Pestszentimrei SK-ban, bár valami azt súgja, a 3. forduló keretén belül lebonyolított péntek késő esti bajnokit „elcserélné” az idegenbeli bemutatkozására, ugyanis akkor a PSK 2–1-re nyert a 43. sz. Építők otthonában, ezúttal viszont a XII. Kerület Svábhegy ellen nem. Az alig egyórányi futballt követően, 1–1-nél csereként beálló Sinkó Balázzsal a gárda Fűzfa Gergely hajrábeli találatával már kétgólos előnyben volt, ám az utolsó percekben összeomlott az, amit a házigazda addig felépített, köszönhetően a kétszer (!) is betaláló Bánk Leventének, míg a dupla között Sinkó a kiállítás sorsára jutott. Élünk a gyanúperrel, ezt a 3–3-at hazai oldalon csak akkor tudnák megemészteni, ha mindkét gárda 3–3 egységgel gazdagodna, míg a XII. kerületiek alighanem úgy vannak vele, hogy számukra ez a döntetlen győzelemmel ér fel.
