ESMTK–SIÓFOK 3–1 » A Gyirmót után a Ferencvárost felülmúló Iváncsa nyomdokain, avagy egy „kiscsapat” újabb nagy bravúrja: Turi Zoltán tanítványai a Soroksár után egy másik NB II-es brigádot, a Balaton-partiakat is elbúcsúztatták a sorozattól, így a szerdán százhúsz percet futballozó pesterzsébetiek a Magyar Kupa 5. fordulójában a Kisvárdát fogadhatják.

Veszélyes csapat a KTE II. Ki ne tudná ezt jobban, mint Lipcsei Ádám, aki szombat délelőtt visszatér Kecskemétre, ahol a helyi „fakó” ellen lép pályára a fővárosi brigád az NB III Közép-csoport 14. fordulójának keretében. A ballábas belső védő az előző szezonban öt bajnokin segítette másodosztályú aranyéremhez a manapság már az élvonalban bravúrt bravúrra halmozó, Szabó István edzette Bács-Kiskun megyei. A bravúr az ESMTK-tól sem áll távol, a nyáron a pesterzsébetiek szolgálatába szegődő 25 esztendős hátvéd testközelből tapasztalja mindezt, hiszen a Soroksár (1–0, Lucz Viktor góljával) után a Siófok (hosszabbítás után 3–1, Soós Bence duplájával, Wirth Dániel, valamint Nikházi Márk találatával) sem tudta megállítani a Lizát. Legközelebb a Kisvárda tehet erre kísérletet, Török László – milyen a sors, neki is sok köze van Kecskeméthez, nem csupán Lipcsei Ádámnak – alakulatának lehet már némi tapasztalata a fővárosi harmadosztályú felhozatalról, ugyanis az MK 3. fordulójában az NB III Keleti csoportjában a nyár óta a korábbi 40-szeres válogatott Urbán Flórián által felkészített, az élen álló és az NB II-be jutást a zászlajára tűző BVSC-Zugló otthonában aratott 2–0-s diadalt. 

FERKEL ÁDÁM, az ESMTK másfél hete a harmadosztályú bajnokságtól visszalépő Balassagyarmati VSE-től érkező középpályása, aki kezdőként 64 percet töltött a pályán: Nagyon örülünk a továbbjutásnak, a legjobb tizenhat közé bekerülni szép eredmény! Úgy gondolom, a Siófok elleni győzelmünk teljesen megérdemelt volt. A csapat egységes volt, a második labdákat többnyire mi gyűjtöttük össze, helyenként jól is futballoztunk és a helyzeteinket jól tudtuk kihasználni. Én személy szerint nagyon örülök, hogy egy NB I-es csapattal, a Kisvárdával kerültünk össze, újabb nagy kihívás, reméljük, hogy jó hangulatú mérkőzés lesz, és sikerrel vesszük ezt az akadályt is! 

LIPCSEI ÁDÁM, az ESMTK nyáron Kecskemétről visszatérő, a Puskás Akadémia színeiben korábban az NB I-ben is bemutatkozó egykori utánpótlás-válogatott védője, a pesterzsébetiek újdonsült „kispapája”, akinek Nolen névre hallgató kisfia a közelmúltban 3610 grammal és 56 centiméterrel látta meg a napvilágot: A Siófok elleni továbbjutás több tényezőn múlott. Elsősorban azon, hogy mindenki jó teljesítménnyel tudta kivenni a részét, de legfontosabb a kimagasló csapatjáték volt. Együttesünk kifejezetten jól bírta a százhúsz perces mérkőzést, szerintem a végére fizikálisan felül is múltuk az ellenfelet, talán ők jobban elfáradtak. Egyébként úgy mentünk ki, hogy teljesen nyerhető meccs, szóval nem reagáltuk túl az egészet, mert tudtuk, hogy vannak olyan minőségi játékosaink is, akik magasabb osztályú alakulattal szemben is fel tudják venni a ritmust – jó példa volt erre a Soroksár is. Ami engem illet, volt egy holtpontom a második félidő közepén, akkor nagyon fáradtnak éreztem magam, hiszen a Siófok azért nagyobb iramot diktált, mint amit a bajnokikon megszoktunk. Szerencsére azon hamar túllendültem és utána már a kétszer tizenöt perc sem okozott különösebb gondot, sőt, a sikervágy még nagyobb erőt adott. A sorsolással kapcsolatban kettős érzésem van, és azt hiszem, nyugodtan beszélhetek a csapat nevében is. Örülünk az első osztályú ellenfélnek, de lett volna jobb opció is, mint a Kisvárda. Egyrészt erős csapatról van szó, de a hangulatnak is jobbat tett volna, ha mondjuk egy nagyobb szurkolótáborral rendelkező társulat látogat hozzánk. Nagy jelentőséget nem tulajdonítunk neki, ellenük is ugyanolyan felfogással fogunk kimenni, mint az előző meccsekre. Nyerni szeretnénk, és ezért mindent meg fogunk tenni! 

SOÓS BENCE, az ESMTK támadója, a pesterzsébetiek duplázó csapatkapitánya: Nagyon büszke vagyok a csapatra, egytől egyig mindenki a maximumot igyekezett kihozni magából, pontosan ennek köszönhető, hogy ilyen jól sikerült teljesítenünk. Az egész heti felkészülés nagyon pozitív szemléletben zajlott, hittünk abban, hogy immáron a második NB II-es gárdát is sikerülhet elkapni. Én személy szerint nagyon jól éltem meg a mérkőzést, mert az első olyan tétmeccsem volt, amikor csapatkapitányként léphettem pályára, ezért különösen fontos volt számomra, hogy bizonyítsak a klubnak, a csapatnak és nem utolsósorban magamnak is. Ezt a bizalmat valamilyen szinten meg is tudtam hálálni, hiszen két gólt szereztem, de persze ez nem sikerülhetett volna a társak nélkül. Szerintem abban sikerült felülmúlnunk a Siófokot, hogy a százhúsz perc alatt végig nagyon szervezetten játszottunk, kijavítottuk egymás hibáit. Az egylet minden egyes tagján látszott, hogy mennyire akarja ezt a győzelmet, ez a motiváltság is nagyban hozzásegített minket a győzelemhez. Nagyon izgatottan vártuk a sorsolást, hogy kit fogunk a következő körben kapni, és egyáltalán nem éljük meg negatívumként, hogy egy NB I-es gárda látogat el hozzánk Pesterzsébetre. Ellenük is ugyanolyan motiváltan és nagy küzdőszellemmel fogunk pályára lépni, mintha egy velünk azonos osztálybeli csapatot kaptunk volna. Célunk természetesen a továbbjutás.