PEREG–DUNAHARASZTI 1–2 » Utolsó fordulóban elbukott bajnoki cím ide, komplexebb keret oda, nem feltétlenül az Ughy Márk trenírozta látogató volt a szombat délutáni bajnoki egyértelmű esélyese, hiszen a Pest megyei I. osztály 5. játéknapja előtt azonos pontszámmal (7), veretlenül állt mindkét csapat a tabella élmezőnyében, ám míg Hegedűs József együttese a 4., a vendéggárda a 6. helyről várta a találkozót. Azt a meccset, amelyen megannyi egykori csapattárs került egymással szembe.

Hat esztendő sok idő. A 2015/2016-os szezon során a harmadosztályban szereplő MTK II. olyan labdarúgókkal állt fel, mint Talabér Attila vagy Tóth Ferenc. Az elmúlt hétvége első napján a nyáron az NB III-tól búcsúzó RKSK-tól igazolt Talabér Attilával a soraiban várta a Pereg a Tóth Ferenccel a kezdőjében futballozó Dunaharasztit. Számít ez ilyenkor bármit is, kiváltképp, amikor nem nősök–nőtlenek találkozóra készülnek a felek, hanem fontos bajnokira? 

Nagy küzdelem folyt a pályán a szombati mérkőzésen, mindkét egylet feltüzelve játszott – adott helyzetjelentést a 26 esztendős TALABÉR ATTILA, a Lasselsberger-Pereg SE korábbi utánpótlás-válogatott kiválósága, aki NB-s szinten a másodosztályig jutott. – Úgy gondolom, nem érdemeltünk vereséget. Igen, a Feri csapattársam volt, de nem tulajdonítok nagy jelentőséget annak, ha egy volt csapattársam ellen lépek pályára. Adott esetben jó hosszú idő után találkozni, de nem egyedül ő játszik az ellenfél társulatában.

Nem bizony, ám nem is feltétlenül ezért nyert a Haraszti, amely már az első tíz perc végén előnybe került, ami meghatározta a továbbiakat. 

Megyei szinten szerintem jó mérkőzést láthattak a nézők, sok helyzet volt itt is, ott is – tekintett vissza a szombati összecsapásra TÓTH FERENC, a Dunaharaszti MTK egyik legmeghatározóbb tagja, aki 29 évesen elmondhatja magáról, hogy bár az NB I-ben nem lépett pályára, négy alkalommal a kispadra ülhetett, ugyanakkor az NB II-ben megfordult Szigetszentmiklóson, Vácon és Monoron. – A második félidőben 2–1 után még rá kellett volna rúgnunk a harmadik gólt és akkor nem lett volna annyira izgalmas a vége. Mivel már tizenegy éve vagyok benne a felnőtt fociban, szinte minden csapatban van egy-két olyan ember, akit ismerek vagy volt csapattársam. A meccsen belül sosincs barátság számomra, akkor és ott mindig a győzelem a fontos. Nyilván, ha vége van a mérkőzésnek, akkor utána beszélgetünk vagy jókat nevetünk. Amúgy „Talával” régóta ismerjük egymást, az MTK-ban az NB III-ban játszottunk együtt, meg utána sokszor összecsaptunk ellenfélként még az NB II-ben is. Azok a régi szép idők, csak sajnos már elteltek az évek – tette hozzá mosolyogva a DMTK kitűnősége.

Azonban nem csupán Talabér Attila és Tóth Ferenc nézhetett egymással farkasszemet kilencven percen keresztül egykori csapattársként, hiszen hazai oldalon az elmúlt esztendőkben sajnálatos módon rendkívül sérülékeny Fürjes Ádám, míg a vendégek részéről az Iváncsik Norbert kapujába először betaláló Rétsági Ákos a 2000-es évek végén Budafokon szerepelt együtt, mi több, Fürjes és a DMTK-t erősítő Kozári Csaba 2020 tavaszán Taksonyban szívott egy öltözői levegőt. 

Nem szabad megfeledkezni két-két duóról sem: a manapság Peregen játszó Valenta Norbert és Mag Kristóf a múlt hétvégi vizitáló állományához tartozó Bata Csongorral, illetve Novák Richárddal futballozott együtt a 2020/2021-es évad során még Dunavarsányban. Ám hogy a futballban tényleg nincs barátság, azt a találkozó is bizonyítja, elvégre nem öregfiúcsatára emlékeztető iramot és 5–5-ös végeredményt hozott a veretlen alakulatok bajnokija, hanem nagy elánt, rengeteg helyzetet és a megállapítást, hogy a második félidő elején a Dunaharaszti jutott egyről a kettőre.