IVÁNCSA » Ez a tizenegyes nem büntető – csak a vetélytársaknak: a nyáron a harmadosztálytól elbúcsúzó Gerjeni SK-tól szerződtetett Maka Alex évadbeli hét tétmeccsén tizenegyszer bizonyult eredményesnek, ám ez még mind semmi, ha hozzátesszük, tizenegy nap alatt, avagy a legutóbbi három összecsapáson egyaránt triplázott.
Tizennégy évesen megfogalmaztam magamban egy álmot, miszerint NB I-es focista akarok lenni, és amíg nem akasztom szögre a stoplist, ebben hinni fogok.
Maka Alex mondta a fentieket közel fél évvel ezelőtt. Akkor csak pislákolt a fény, ami aztán kialudt. A csatár akkori együttese, a Gerjeni SK elköszönt az NB III-tól, de a labdarúgó nem így tett az álmaival. Továbbra is ott van benne, dédelgeti, őrizgeti, mint valami talizmánt. A tikkasztó nyár frissítő napsugaras szellőt hozott az iváncsai megkereséssel, amit a jó képességű futballista elfogadott. Hogy mi történt azóta? Jól megy a csapatnak, jól megy a támadónak. Maka Alex a Bánk-Dalnoki Akadémia ellen 69, a Szolnoki MÁV-val szemben 49 perc alatt triplázott a bajnokságban, míg szombat délután a Magyar Kupa 2. fordulójában csereként beállva tizenöt minutumra volt szüksége a három gólhoz – és mindezt egymás után, kihagyás nélkül, tizenegy nap alatt.
Talán bajnoki aranyra és gólkirályi címre pályázik?
Abszolút, nem is lehet más a cél egy ilyen edző és játékosállomány mellett – felelte Maka Alex, az NB III Közép-csoportjában öt forduló után hibátlan, 15 ponttal az élen álló Iváncsa KSE 26 esztendős támadója, aki nyolc találattal vezeti a mesterlövészek versenyét. – A gólkirályi cím azonban nem feltétlenül lebeg a szemem előtt, mert nincs szükségem rá ahhoz, hogy tudjam az értékem, illetve hogy én vagyok a legjobb. Minden mérkőzésen nyerni szeretnék – az én gólommal vagy gólpasszommal, csak ez van előttem.
Élete formájában futballozik – vagy legbelül ezt nem így érzi?
Erre nehéz válaszolni… Soha nem rúgtam még egymás után három mesterhármast, szerintem kevesen vagyunk. (mosolyog) Tavaly is szereztem tizennégy gólt úgy, hogy egy tízedik helyezett csapatban játszottam ősszel és egy huszadikban tavasszal. Azt gondolom, az utolsó két évet tekintve a teljesítményembe nem lehet bele kötni – legyen az a gólok száma vagy a mezőnyben végzett munka –, ebben a két esztendőben még közelebb kerültem a céljaimhoz. Kár, hogy ezt „feljebb” még nem vették észre, de bízom benne, hogy rövidesen… Ha megnézem a karrieremet, ahol megkaptam a bizalmat és rendezve voltak a körülmények, sehol nem volt panasz a teljesítményemre.
Egymás után háromszor szerzett mesterhármast, és bár utána kellene néznem, meglehet, ez még Robert Lewandowskinak, Lionel Messinek vagy Cristiano Ronaldónak sem sikerült.
Igen, én is megnéztem, még a nagyobb sztárok sem voltak ilyen szériában, de nyilván csak érdekességként tekintettem meg. Lehetnek kifogások, meg nem kell elismerni se ezt a három meccsen elért kilencgólos szériámat, csak próbálják megismételni!
Egyetértünk, ám maradjunk a földön, az NB III-ról és a Magyar Kupáról beszélünk. Mégis, ha a találatok szépségére, illetve azok kivitelezésére gondol vissza, melyik triplája kívánkozik az élre?
A Bánk ellenire azért fogok örökre emlékezni, mert három nappal korábban nagyon magam alatt voltam, a makói meccs után, a kihagyott helyzeteim miatt. Akkor magamban megfogadtam, hogy ez a mérkőzés számomra arról fog szólni, hogy bebizonyítom magamnak, az csak egy találkozó volt és továbbra is én vagyok a legjobb. Legyőzhetetlennek éreztem magam a meccs után és érzem magam azóta is ellenféltől és a gólok szépségétől függetlenül, bárki lehetett volna a rivális aznap.
Mi a csapat titka, mert valamiért nagyon együtt van a brigád. Bár tudom, ön csupán a nyáron csatlakozott a kerethez, de annyi rálátása a történtekre bizonyosan van: most érik be az egykori kőkemény Vasas-védő, Tóth András munkája?
Nincs titok. Életem talán legnehezebb félkészülése után nagyon jó fizikális erőben van a csapat – és itt megemlíteném Szauter Istvánt is –, a Mesternek kristálytiszta elképzelése van, mit vár el minden egyes játékostól. Beállt a Totya mögé mindenki a sorba, nincs olyan közöttünk, aki nem egy irányba akar húzni, illetve az is számít, hogy a legtehetségesebb játékosok most vannak körülöttem az öltözőben. Mindig van valaki, aki egy adott mérkőzés nehezebb tízperces periódusa után tud valami „extrát” húzni. Kemény meló megy az edzéseken, és ott a hit, hogy elhisszük, nincs nálunk jobb. Úgyhogy az edző karaktere és tudása, valamint a játékosok extra kvalitása a sikerünk titka.
Balassagyarmaton nem könnyű nyerni, márpedig az NB III, Közép-csoport 6. fordulójában a váci legenda, Nagy Tibor alakulatához látogatnak szerdán, azaz augusztus utolsó napján. Bár nyilván ilyen menetelés közben három ponttal kalkulálnak, mégis megkérdezem: ha valaki azt mondaná, a meccsen két felsősarkos bombagóllal duplázni fog, ám mindez csupán a 2–2-höz lesz elég, mit felelne?
Semmiképp nem írnám alá ezt a forgatókönyvet! Ahogy említette, Nagy Tibor csapatai ellen mindig nehéz, ezt tapasztalatból tudom, de győzni megyünk – az én gólommal vagy góljaimmal!
