SIÓFOK | Fennállása egyik legfontosabb félszezonján van túl a helyi BFC. Úgy bizony, hiszen sokáig még a rajt is bizonytalan volt, ám szerencsére a fekete felhők tovakúsztak a klubház fölött. Az egyesülethez kötődő állandó vendégszerzőnk, Bartha Sámuel Gergely ezúttal az NB III Dél-Nyugati csoportjában 27 ponttal a 6. helyen telelő Balaton-parti társulat technikai vezetőjével, a klubhűség mintaképével, Bíró Gáborral beszélgetett.

Bartha Sámuel Gergely: – Szia Gábor, legutóbb 2023 januárjában adtál interjút nekünk. Mesélj, mi történt azóta veled?
Bíró Gábor: – Nem volt egyszerű az elmúlt időszak, de túl vagyok rajta, és már csak előre tekintek. A csalódottságot, a bánatot, amit az NB II-ből való kiesés és az azt követő káosz okozott, igyekeztem a családommal feledtetni, rájuk összpontosítani. Számomra ők a legfontosabbak! A kislányom, Linett igazi csoda, már két és féléves lesz januárban, nagyon repül az idő. Csoboth Kevin skótok elleni győztes Eb-gólját sokszor visszanéztem, azóta mondogatja ő is, hogy gól. Focis család vagyunk, a menyasszonyom, Olga a klubnál az adminisztrátor, így Linike is többször járt már a stadionban edzésen és meccsen. Külön öröm, hogy nagyon tetszik neki. Amikor reggel összekészülök, és munkába indulok, általában két dolgot mond nekem: „Apa megy a gólba!” A másik, hogy „Apa, siess haza!” Hát, az nem mindig sikerül, de így fogadnak el itthon. A párom is megértő, tudja, mennyi munkával jár ez a technikai vezetői szakma. Nagy boldogságomra tehát még mindig a BFC Siófoknál dolgozom, a munkámban pedig változatlanul a maximumra törekszem.

B. S. G.: – Nyáron a megszűnés szélére került szeretett klubunk. Hogy érintett ez téged?
B. G.: – A poklok poklát éltem át, nagyon megviselt a kiesés. Az utolsó pillanatig reménykedtem. Sokszor kellett a bennmaradásért küzdeni az elmúlt évek során, és mindig sikerült, talán ez tartotta bennem a lelket. A budafoki vereség volt az a pillanat, amikor realizálódott bennem, hogy kiestünk. Ott kicsit „meghaltam”... Fogalmazzunk inkább úgy, hogy nagyon… Mindenki számára ismert, utána a megszűnés szele is meglegyintett minket. Kollégáktól sok üzenetet kaptam, hogy ne adjam fel az álmaim és a munkám, ami nagyon jól esett. 2008 óta vagyok a klubnál, egyetlen év kitérőm volt, így a legjobban talán az esett, amikor valaki azt mondta a szemembe, hogy tartsak ki, mert én vagyok a BFC Siófok, az egyetlen biztos pont, akiben mindenki hisz. Szerény ember vagyok, így nyilván nagyon túlzónak éreztem az illető megfogalmazását, de természetes, hogy az ilyen dolgok plusz lökést adnak. A nyár eleji bizonytalanság ellenére itt vagyok, és csinálom tovább a dolgom, csendben, szerényen, lelkiismeretesen. Nekem az életem a foci, a siófoki foci!

B. S. G.: – Mégis tudtunk nevezni. Kinek kell ezért köszönetet mondani?
B. G.: – Nagyon fontos volt Lindemann Rolandnak, a Siófoki Bányász elnökének az eltökéltsége, hogy meg kell menteni a siófoki labdarúgást, elvégre az utánpótlás hová neveli ki a tehetségeket, ha nem egy felnőtt kerethez? Egy valaki nélkül azonban ez nem valósulhatott volna meg, a személye kulcsfontosságú, hiszen nem lenne most miről beszélgetnünk, ha ő nincs: Tóth Gergely ügyvezető igazgató. Felelősségteljesen végzi a munkáját, nagyon aktív, segítőkész, bármikor a rendelkezésünkre áll, meghallgatja mindenki véleményét, sokszor reggeltől estig csak ezzel az üggyel foglalkozott. Gondolt egy nagyot, és onnantól teljes mellszélességgel kiállt a BFC Siófok mellett. Egy teljesen új filozófia indult el: siófoki stáb végzi a szakmai munkát, és olyan játékosokat igazoltunk elsősorban, akik vagy alapból siófoki nevelésűek, vagy valamilyen szinten városunkhoz és a klubhoz kötődnek. Kölcsönjátékost semmiképpen nem akartunk, csak olyan karaktereket, akik emberileg is jók, és a pályán is odateszik magukat. Nem volt egyszerű dolgunk, mert saját játékosunk szám szerint nulla maradt a nyáron, mindenkivel szerződést bontottak, és persze ott volt a kérdőjel sokakban, milyen folytatás vár a klubra. Gergő nyugalmat sugárzott, és mindenki látta, hogy tenni akar. Ő megteremtette a biztos alapot és a nyugodt anyagi hátteret, Illés János klubtanácsadóként belevetette magát a munkába, és folyamatosan egyeztettünk új vezetőedzőnkkel, Mészáros Józseffel. Gergő kérésére igyekeztem én is feltérképezni, kik azok a korábbi siófokiak, akik a bajban segítségünkre lehetnek. Nagyon boldog voltam, amikor csapatkapitányunk, Horváth Attila igent mondott, és valahol büszkeséggel tölt el, hogy már másodszor sikerült hazacsábítanom nehéz időszakban. Ő a csapat motorja a pályán és azon kívül is, minden apró részletre odafigyel, igazi vezér. Nem volt kérdés, hogy Polényi Gáborra is fontos szerep vár és a siófoki foci egyik mentőöve lehet, de úgy gondolom, hogy Pécseli Szilárd és Papp Máté visszahozatala is remek döntés volt. Lényegében az előző keretből ketten maradtak: a kapusunk, Hutvágner Gergely és végül Balogh Bence Benitó, de velük is tárgyalni kellett. Az említett játékosok, azt gondolom, maximálisan alkalmasak arra, hogy legyen egy jó mag, és köréjük húztuk fel a csapatot. Minden új játékos gyorsan beilleszkedett, igyekezett belerakni a maga tudását, kemény munkáját, és az egyénekből így kovácsolódott össze egy remek társaság. Az már a hab a tortán, hogy Gergő remek háttérmunkájának köszönhetően a szezon közben Mervó Bence is aláírt Siófokra, ő komoly erősítés. Mészáros Józsi megtalálta a közös hangot a csapattal, remek munkát végez, és a helyi ifistákkal is rengeteget foglalkozik a sikeres beépítés érdekében. Gördülékenyen megy minden, és nyugodt, családias légkörben, ami elengedhetetlen. A cél tehát az volt, hogy elkezdjünk szinte a semmiből felépíteni egy olyan klubot és csapatot, amely mindenki számára szerethető, és bár sok munka vár még ránk, szerintem nagyon jó úton haladunk!

B. S. G.: – Hatodik helyen zártuk az őszi szezont. Számítottál erre?
B. G.: – Mindig pozitívan szoktam a dolgokhoz állni. Az előzményeket ismerve nem gondoltam azonnali visszajutásra, de természetesen a szívem azt kívánta. A keret alakulását követően biztos voltam benne, hogy nem a tisztes helytállás lesz a cél, éreztem, hogy ez a játékosállomány többre lesz képes. Véleményem szerint nagyon jó összhangban van a bizonyítani akaró fiatalok és a tapaszalt idősebbek aránya. Az öltözői hangulat jó, a brigád remek kis csapattá érett össze. Nyilván voltak olyan mérkőzések, amelyektől többet vártam, és ha odafigyeltünk volna, most akár előrébb is lehetnénk a tabellán. Az egész őszt figyelembe véve úgy érzem, hogy ez egy reális és jó eredmény, lehet rá építkezni, és remélem, egy még jobb tavaszt produkál a csapat. Az mindenképpen kiemelendő, hogy a vezetőedzőnk, Mészáros József keze alatt dolgozó siófoki ifisták nagyszerűen helytállnak, és jó példák lehetnek a még fiatalabbak számára, hogy igenis el lehet jutni a felnőtt kerethez! A szereplésünkhöz ők is alázatos munkával, valamint örömteli, hogy gólokkal járulnak hozzá.

B. S. G.: – Szerinted reális cél a dobogó?
B. G.: – Kilenc pont a lemaradás a harmadik helyhez, ami tűnhet elsőre nagynak, de nem ledolgozhatatlan a hátrány. Bizakodó vagyok, mert ha mindenki kihozza magából a maximumot, oda lehet érni. Nem azt kell nézegetni, hogy a többi pályán mi történik. Csak magunkkal kell foglalkozni, és akár még el is érhetjük az általad mondott sikert, azaz a dobogót. Nem lesz egyszerű feladat, de mindenki ezen fog dolgozni.

B. S. G.: – A megyei derbit elbuktuk, de mit gondolsz, visszavágunk tavasszal a Kaposvárnak?
B. G.: – Nagyon sajnáltuk azt a mérkőzést, a döntetlent mindenképpen megérdemeltük volna. A helyzetek megvoltak, de kimaradtak. Nem kérdés, hogy győzni szeretnénk a visszavágón! A megyei derbi más, mint a többi találkozó, és ezt mindenki megértette az öltözőben. Alapvetően teljesen mindegy, ki az ellenfél, minden meccsen azzal a mentalitással kell a pályára kimenni, hogy a győzelem a cél, és úgy kell lejönni, akár nyersz, akár nem, hogy a lelkiismereted legyen tiszta, mert mindent megtettél a három pont megszerzéséért. A sors, ha valamit elvesz, de keményen dolgozunk, általában később visszaadja. Legyen a májusi visszavágó az, amikor visszakapjuk, amit Kaposváron elbuktunk!

B. S. G.: – Van esetleg valami, amire büszke vagy jelenleg?
B. G.: – A Magyar Labdarúgó Szövetség több alkalommal indított már technikai vezetői tanfolyamot, és nagy megtiszteltetés, hogy mindig meghívnak előadást tartani a hallgatóknak. Lekopogom, eddig sikerem volt, próbálom élethű sztorikkal tarkítva átadni a legfontosabb dolgokat. A másik nem is büszkeséggel tölt el, inkább számomra nagyon fontossá vált. A Facebook-on találkoztam egy siófoki kislány, Laura történetével. Apert-szindrómás, ami egy nagyon ritka genetikai rendellenesség. Korai csontosodási zavart okozó tünetegyüttesről van szó, amiben elsősorban a koponya és a végtagok érintettek. Sok műtéttel, folyamatos kontrollvizsgálattal jár a gyógyulása. Apukáját jól ismertem régről, anyukája most már kolléganőm, és Laura egykorú a kislányommal, így nem csoda, hogy nagyon megérintett a történet, azonnal úgy éreztem, segítenünk kell valahogy. A család mellé álltunk, és jótékonysági kezdeményezést indítottunk. Kaptunk a magyar válogatott által dedikált mezt az MTK csapatkapitányától, Kata Mihálytól, a MOL Magyar Kupa győztes Paksi FC aláírt mezét volt játékosunk, Szabó János adta át, és ez csak két példa, mert folyamatosan jönnek a felajánlások kluboktól, jelenlegi vagy korábbi válogatott labdarúgóktól. A helyi kezdeményezés kinőtte magát, és nagyon örülünk, mert már több mint 600.000 Ft-ot sikerült összegyűjteni Laura gyógyulása érdekében. Ő a kis HŐSÜNK, már a csapat tizenkettedik embereként emlegetjük. Segíteni jó, ezt valljuk a klubnál és vallom magam is, azon leszek, hogy Laura a jövőben is folyamatos támogatásban részesüljön, és a lehető legjobb élete legyen!

B. S. G.: – Mi az álmod a Siófokkal? Mit szeretnél még látni az életed során?
B. G.: – Biztos egy-két Olvasó majd azt gondolja, elment az eszem. Pedig nem, csak túl szentimentális vagyok. Ha álmok, legyünk egyszer újra NB I-esek. Ha álmok, jussunk el egyszer egy kupadöntőig. Álmodozni jó, de messzire azért nem akarok elrugaszkodni. A realitások talaján élek, szépen folyamatában alakuljon minden a legjobbak szerint a klub körül. Most az elsődleges vágyam az, hogy visszajussunk a másodosztályba, illetve legyen egy szép, korszerű stadionunk. A háttérmunkámmal és a biztató szavaimmal mindig azon leszek, hogy ez a rövid távú terv megvalósulhasson, és örömet szerezzünk a Szurkolóinknak, a városnak!

B. S. G.: – Siófokról fogsz nyugdíjba menni? Vannak a mai napig megkereséseid, hogy hagyd el szeretett klubunkat?
B. G.: – Egy tévhitet szeretnék gyorsan eloszlatni, mert sokszor előjött ez a téma elferdítve. Nem akartam futballnyelven szólva eligazolni, de megkeresett a Vasas, majd az Újpest is. Nem titok, tárgyaltam is a két nagy múltú, patinás klubbal, mert megtisztelő volt az érdeklődésük, azonban visszautasítottam. Nyilván nagyon örültem, mert ez elismerése a munkámnak és a személyemnek. Más minden bizonnyal igent mondott volna bármelyikre, de a szemem előtt elsősorban a családom lebegett, és a BFC Siófok. Nem volt azóta megkeresésem, vagy legalábbis nem tudok róla, hogy felmerült-e a nevem valahol. Nem is foglalkoztam és foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert egyrészt nem az a típus vagyok, aki kiszáll egy süllyedő hajóból, másrészt Tóth Gergelynek köszönhetően beszálltam egy olyanba, aminek van jó jövőképe és a kezdeti hullámok ellenére szépen elkezdett úszni a Balaton vizén!

B. S. G.: – Végül mit üzensz a drukkereknek?
B. G.: – Köszönettel tartozunk minden Szurkolónknak, akik a kiesés ellenére mellettünk maradtak. Sokszor hallom, olyanok is kilátogatnak a meccseinkre, akik úgymond kiszerettek az elmúlt évek során a csapatból. Ez nagyon pozitív dolog. A vezetőséggel egyeztetve folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a South Coast Ultras tagjaival is, igyekszünk segíteni mindenben. Úgy gondolom elindult egy jó viszony a csapat és a szurkolók között, és hosszú távra tervezzük ezt a családias légkört! További kellemes ünnepeket, jó egészséget és sikeres, boldog új esztendőt kívánok minden kedves Olvasónak és Szurkolóinknak! Köszönjük a szurkolást és várunk mindenkit szeretettel tavasszal is! Mi együtt vagyunk a Siófok!