SOPRON » A július új szeleket hozott. A hőség a hűség városában ugyanúgy elviselhetetlen maradt, mint Bácsbokodon vagy Pócspetriben, és mert szőke ciklon által beharangozott eső sem esett, felszárítania sem volt mit.
Az SC Sopron háza táján mégis több volt ez frissítő fuvallatnál, mint estikevirágot a paradicsompalántával, szőlőtőkét a kukoricaszárral táncba hívó légmozgás. Hátradőlni, megpihenni, lazítani nem volt idő, de a Caola Zrt. a helyi futball, az NB III, Nyugati csoportjának búcsút intő társulat mellé s mögé állt. Persze meglehet, túl későn. A Caola a múlt fennmaradó, jelennel kikevert, nagyon is létező ötvözete, de a retróérzés a játékoskeret legpiacképesebb tagjait nem hozta lázba, így a továbbra is a Dabasról érkező Bücs Zsolt irányította szakmai stáb a 2022/2023-as szezonban jó néhány futballistát kénytelen lesz nélkülözni.
Gyaníthatóan az év(ad)közi – nevezzük így... – megszorítások miatt nem az SC Sopronban képzeli el a jövőjét számtalan meghatározó ember. Már nem a társulattal készül Baranyai Norbert – a rutinos, a Vasast, a Soroksárt és az FC Dabast is megjáró hátvéd az ugyancsak megyei I. osztályú városi rivális Soproni FAC-ban folytatja – és Tóth Adrián – az NB III-ba a Gödöllői SK testén át jutó Csorna labdarúgója lesz –, akárcsak az „osztrák különítmény” tagjai, avagy a hat évvel ezelőtt a gyilkos kórral megküzdő Koronczai Benjamin, Holzmann Patrik és az Életpálya rovatunkban bemutatkozó Krizsonits Mátyás (mindannyian Schattendorf), Gáncs Gergő (Kobersdorf), Pető Benjámin (Leithaprodersdorf), valamint Sipos Bence (Kirchschlag).
A kerti zuhany alatt WU2 samponnal hajat mosni, s közben a Calypso rádióban agyonhallgatott Záray-Vámosi slágert sárga Symphoniával rekedtre füstölt hanggal énekelni meglehetősen retrószínezetet fest a jelen fekete fellegekkel körberajzolt egén. Ausztria hosszú évtizedekkel ezelőtt még csak álomvilágnak tűnt – ma már hétköznapi valóság.
