PÉCEL » Négy esztendeje a Pest Megyei Kupa fináléjáig menetelt az akkoriban még Bajor Tibor által trenírozott és remekül összerakott Spartacus, márpedig a helyi alakulat az elődök nyomdokain jár, hiszen szerda délután izgalmas összecsapáson úgy harcolta ki a továbbjutást, az elődöntőbe kerülést Kristóf Péter egylete a Győri Zoltán dirigálta Gödöllői SK ellen elért 2–2-vel, hogy az első félóra végén már kétgólos előnyben volt. A nem mindennapi bravúr történetét a PSSE első perctől az utolsóig pályán lévő cerberusa, a Kapuskérdések rovatban korábban már bemutatkozó Fazekas Tibor elevenítette fel honlapunk megkeresésére.  

Hány óriási védésére emlékszik?

Őszintén szólva a mérkőzés előtt magam sem gondoltam volna, hogy nem arról fog szólni a meccs, hogy bravúrt bravúrra kell halmoznom ahhoz, hogy sikeresek tudjunk lenni – indította a Ponyvalegénynek adott interjúját Fazekas Tibor, a Pest megyei II. osztály, Északi csoportjában a 23. forduló után 26 ponttal a tabella 11. pozícióját elfoglaló Péceli Spartacus SE huszonötödik életévében járó kapusa. – Ennek ellenére összesen talán két-három nagyobb védésem volt és még így is az egyik után sajnos a kipattanóból gól született. Ezen kívül a beíveléseknél, illetve az előrerúgott labdáknál kellett nagyon sokszor kijönnöm a kapuból és kiöklözni vagy lehúzni ezeket. Ebben nagyon nagy szerepet játszott a csapatunk jól megszervezett védekezése és az, hogy mindig volt még egy blokkoló láb vagy egy plusz ember, aki szerelni tudott. 

Volt olyan mentése, ami valamiért megmaradt önben?

A háromból kettő maradt emlékezetes. Az egyiknél a mérkőzés vége felé a csapattársamról pattant a kapu felé a labda és elég nagyot kellett nyújtóznom, hogy ki tudjam ütni, a másik pedig egy ziccernél való belevetődés, ami inkább azért marad emlékezetes, mert az ütközés nyomait még sokáig látni fogom magamon. 

A Pécel a maximumot hozta ki a kupamérkőzésből vagy kis szerencsével a társulata akár győzhetett is volna?

Úgy gondolom, hogy ezen az egy meccsen el tudtuk tüntetni a pályán az osztálykülönbséget a két csapat között és az első félidőben teljesen megérdemelten szereztük meg a vezetést, amit sajnos két gyorsan kapott, gödöllői szempontból szerencsés góllal egalizálni tudott ellenfelünk. Szerencsére gyorsan rendeztük sorainkat és innentől kezdve jól tudtuk hatástalanítani a vendégtámadásokat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem játszott nagy mezőnyfölényben a Gödöllő, de ez leginkább a labdatartásban és a kapu előterébe felrúgott, illetve bedobott labdákban mutatkozott meg. Talán akkor lehetett volna benne a győzelem a mérkőzésben, ha a két rúgott gólunk után higgadtabban tudunk játszani, viszont ezen a napon vereséget semmiféleképp nem érdemeltünk volna. 

Hitte volna a kezdés előtt, hogy a lefújást követően a Pécel készülhet az elődöntőre és nem a megyei első osztály bajnokaspiránsa?

Mint minden sportoló, mi is úgy álltunk a találkozóhoz, hogy nyerni szeretnénk, habár a papírforma nyílván mást mutatott, de éppen ez a kupameccsek szépsége, hogy egy mérkőzésen bármi megtörténhet. Próbáltunk az előző fordulóból is önbizalmat meríteni, amikor szintén egy „megye-egyes” gárdát (a tartalékos összeállításban Pécelre érkező Nagykátát 2–0-s félidőt követően 3–0-ra felülmúlva – a szerző) búcsúztattunk. Emellett én bíztam abban is, hogy kicsit lenéznek minket, ami véleményem szerint meg is történt, de ez minket csak jobban motivált, emellett a hazai pálya előnye is nálunk volt, ahol az elmúlt három évben nagyon kevés csapat tudott győzni. Összefoglalva én úgy gondolom, hogy ez az eredmény a nagybetűs CSAPAT érdeme, mindenki maximumot vagy talán még annál is többet nyújtott.

Motiválja a Pécelt, hogy legalább a döntőig meneteljen, úgy, mint 2018-ban a Bajor Tibor trenírozta alakulat, amelyet a fináléban csak a Biatorbágy tudott megállítani? Hiszen az már „csak” egy lépés.

Természetesen, ha már idáig eljutottunk, szeretnénk meg is nyerni a sorozatot, de ez nem elvárás a csapat felé. Amikor elkezdtük a sorozatot, arra használtuk ezeket a meccseket, hogy mindenki lehetőséghez jusson, az is, aki a bajnokságban kevesebbet játszik. A prioritás akkor is és most is a bajnokságban való jó szereplés volt. Az elődöntőben a Pomáz együttesével találkozunk idegenben, mint ahogy a mostani hétvégén is. Ősszel a bajnokságban sajnos sima vereséget szenvedtünk (2021. október 9-én 1–0-s félidő után úgy nyert 4–0-ra az Icsei Gáborral a kapujában felálló Pomáz Kovásznai József, Sergő Márton, Faragó Dávid és Gyurkovics Ádám találataival, hogy Molnár Gergely kiállítása miatt a győztes brigád a teljes második félidőt emberhátrányban futballozta végig – a szerző), ezért szeretnénk nekik visszavágni elsősorban most hétvégén és lehetőleg a kupában is. Úgy gondolom, továbbra sem mi vagyunk a kupa fő várományosai, de mindenkit motivál a lehetőség, hogy döntőt játszhassunk, amivel a szurkolóinkat is megörvendeztetnénk. És ugyebár, mint azt akár magasabb szinteken is többször láthattuk már, egy kupadöntőben bármi megtörténhet.