VÁC | Milyen kár, hogy nem most kezdődik a bajnokság! Így lehetnek ezzel a helyi VLSE-nél, ahol egyre inkább összeáll, masszává érik a Pest megyei I. osztályban maradásért küzdő társulat. Az elmúlt hetek remeklése Bajkán Balázsnak is köszönhető. A huszonéves, mégis nagy rutinnal rendelkező kapusnak, akinek nem is olyan régen még a lábát nézte a mezőny.
Az élet nem csupán hangyaszemöldöknyi pillanatra szép. Különösen, ha siker koronázza az erőfeszítéseket. A Lenn a Duna-partján nemcsak a nyolcvanas években Geri Gábor és Köteles István által alapított Betli duó balladájában bontogatta depresszióval átitatott szárnyait, hiszen a helyi publikum tagjai a tavaszba torlódó télvíz idején is egyre feszültebben beszélgettek egymás között a kudarcokról, az édes élmény nélkülözéséről. A társulat azonban mintha Harry Potter csöppent volna közéjük, varázsütésre egyszeriben szárnyalni kezdett, mi több, a Vác VLSE továbbra is a levegőben van, élvezi a magaslatot – a mélység után.
Ezt jól kifőzték: a legutóbbi négy meccs veretlenül letudva tíz egységet hozott a konyhára, míg azt megelőzően három bajnoki ment a levesbe nulla ponttal. Mi történt a csapattal?
Semmi különleges – indította a portálunknak adott interjúját Bajkán Balázs, a Pest megyei I. osztályban az előttünk álló hétvégén esedékes 26. fordulót 24 ponttal a 12. pozícióban váró, a város aktuális csapatának korábbi kiváló labdarúgói, Kovács Péter és Burzi Attila trenírozta Vác VLSE éppen ezen írás megjelenésének napján a 24. életévét betöltő kapusa. – Az első hat meccs nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. A beletett munka alapján várható volt, hogy elkezdünk pontokat szerezni és szerencsére a gödöllői meccstől kezdve ez meg is valósul.
A konyha után lépjünk be a virtuális fürdőszobába: ha a tükörbe néznek, mit látnak, az a realitás, hogy a Vácnak, ennek a sokra hivatott fiatalokból álló brigádnak a kiesés ellen kell küzdenie?
Mivel egy fiatal csapat a miénk, így nem rendelkezünk nagy rutinnal és sok változás is volt a keretben, de egyre jobban kezd összeállni a társaság, ezért úgy gondolom, hogy a jövőben nem a kiesés elkerülése lesz a cél.
A magunk mögött hagyott hétvégén a Pilisi LK-t győzték le 2–1-re. Belülről miként érezte, ez a siker vagy az április első napján Gödöllőn elért 1–1 számít nagyobb bravúrnak?
Számomra mindkét meccs ugyanolyan nagy bravúrnak számít. A Gödöllővel szemben megmutattuk, hogy tudunk kilencven percen keresztül csapatként küzdeni, a Pilis ellen pedig, hogy hátrányból szép játékkal fel tudunk állni.
A 26. fordulóban, április utolsó szombatján a minap kritikus mondatokkal kirukkoló Kuklis Kristóf klubja, a Veresegyház otthonában lépnek fel, ahol számtalan ismerőssel futhatnak össze – a szó átvitt és nemes értelmében is. Presztízsmeccs lesz? Már csak azért is, mert van miért visszavágni a vetélytársnak, amely az ősszel 3–2-re nyerni tudott a Duna-parton.
Én személyesen nem sok játékost ismerek a Veresegyházból, de mindenképpen fontos mérkőzés lesz, már csak azért is, hogy folytassuk azt, amit az utóbbi időben elkezdtünk.
Tudom, egy sportember nem mondhat kevesebbet tizenkettőnél, mégis, ha a realitást is figyelembe vesszük, a szezonból hátralévő négy bajnokin mi a cél, mire lehet képes a társulat?
Amíg csapatként, fegyelmezetten játszunk, addig a hátralévő négy meccsen bárki ellen van esélyünk, így természetesen a cél a tizenkét pont, aztán a szezon végén kiderül, hogy ebből mennyit sikerül összehoznunk.
Amúgy mindig is José Luis Chilavert volt a példaképe? Kapusként játszott is az NB II-ben, aztán a 2020/2021-es szezonban, a Sződliget színeiben tizennégy bajnokin hétszer bizonyult eredményesnek – hogy is van ez?
Az NB II-es szezonom után Hatvanban voltam egy félévet az NB III-ban, de nem úgy sikerült, ahogy terveztem, ezért úgy döntöttem, hogy többet foglalkozok a tanulmányaimmal és a labdarúgást csak hobbiként fogom űzni. Akkoriban több jó barátom is Sződligeten játszott, ezért én is odamentem, de ott nem a kapuban szerepeltem, hanem szélsőként, ezért is tudtam hét gólt lőni.
Tudna példával szolgálni azzal kapcsolatban, mekkora segítséget jelent a „megye-egyes” Vácnál, hogy a mezőnyben is remekül bánik a labdával, csakhogy nem csupán kézzel, hanem lábbal is?
Nem kimondottan mondanám így sem, hogy annyira kiemelkedek lábbal. Azon kívül pedig nem sok hasznát látja a csapat, hogy egy hazapassznál nem olyan könnyen jövök zavarba.
