BUGYI–DUNAHARASZTI 1–1 » A Pest Megyei Kupa újkori történetében először kerül sor megyei másodosztályú csapatok fináléjára, ugyanis bár előzetesen egyértelmű volt, hogy lesz „megye-kettes” résztvevője a döntőnek – lévén a legjobb négy között az egyaránt Északi csoportba besorolt Pomáz a Pécelt fogadta –, arra kevesen számítottak, hogy az alapvetően NB III-as kerettel rendelkező DMTK nem nyer Szőgyi Tamás kiváló érzékkel összerakott alakulatának otthonában.
A rutin Gálhidi György és vendégtársulata mellett szólt, és ez még akkor is igaz, ha tudjuk, Horák Gyula vagy Józsa Máté számtalan siker részese volt, nem is szólva Kóbor Csabáról. És ha már a harminckilencedik életévében járó sportembernél tartunk, érdemes megjegyezni, hogy korábbi csapattársával parolázhatott a kezdést megelőzően, ugyanis Rétsági Ákossal annak idején a Tóth Bálint trenírozta NB III-as Budafok színeiben egy alakulat sikereiért küzdöttek.
Azt nem tudni, kettejük között szóba került-e a bajnoki cím felé vezető rázós, rögös út, mindenesetre amíg a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában a Bugyi legfőbb vetélytársa az Örkény, addig a Dunaharaszti a Gödöllői SK „árnyékából” szeretne kibújni. Szőgyi Tamás sokat futó, hajtós, labdabiztos gárdát vezényelhet hónapok óta, hiszen a masszív alapot képező mag mellé korábbi állomáshelyéről olyan dabasi kötődésű fiatalokat győzött meg arról, hogy érdemes a BSE keretein belül folytatniuk a pályafutásukat, mint az egykori örkényi kiválóság, Kucsván István fiai, Martin és Milán, Czili Dávid, Gáspár Zsombor vagy éppen Lukasik Dániel. Hogy mennyire vette komolyan a találkozót a szerdai látogató, arról felesleges vitát nyitni, mindazonáltal a támadók közül nem csupán a Magyar Futball Akadémián pallérozódó, szélvészgyors Novák Richárd, hanem az élvonalat megjárt duó, Eszlátyi István és Simon Attila is a kispadon kezdett, ám ahogy az várható volt, mindhárman be is álltak alig több mint egyórányi futballt követően. Ekkor még 0–0 volt az állás, ami a Bugyinak kedvezett, ám arra csak kevesen számítottak, hogy a hajrában két gólt is láthat a publikum. A 78. percben szabadrúgásból Kucsván Martin juttatta vezetéshez a hazaiakat, és bár a korábbi NB I-es gólkirály, Simon Attila a 90. minutumban egalizált, mindez kevésnek bizonyult az üdvösséghez, az iksz ugyanis ezúttal a „kiscsapatnak” kedvezett. A fiatalos lendületű társulatnak, amely néhány hét múlva válhat csak óriássá, elvégre a csapat tagjai úgy érezhetik magukat – miután reális esély van a bajnoki címre és a kupagyőzelemre –, mint a közelgő érettségire készülő nebulók: történelmet írhatnak.
PMK-finálé: az újdonság varázsa – először „megye-kettes” résztvevőkkel 2009-ben már majdnem összejött a bravúr. Abban az esztendőben a Stedra Zsolt trenírozta Verőce a Szanyó Károly játékos-edző vezette Törtellel találkozott a döntőben, ám amíg előbbi megyei másodosztályúként meccselhetett, addig utóbbi „megye-hármasként” jutott a versenysorozat legvégső szakaszába. A Maglódon vívott finálé 2–1-es verőcei sikert hozott, ám kérdés, mire megy idén a Pomázzal a Bugyi, avagy „Észak” csatája következhet „Dél” ellen. Azért alakulhat így, mert a másik ágon a nem sok valódi helyzetet hozó összecsapás első félidejének második felében öt perc alatt kétgólos előnybe került Szalai Áron társulata, ám a szünetet követő majd’ negyedórában okozott gondokat a Pécel, ám mert a legnagyobb lehetőséget is kihagyta a kevés rutinnal felvértezett Spartacus, 3–0 után már nem volt kérdés, melyik gárda jut döntőbe – háromgólos differenciával visszavágva a bajnoki vereségért, teljesen megérdemelten.
