Életének nyolcvanegyedik évében jobblétre szenderült Kadlott Károly, aki a nyolcvanas, kilencvenes esztendőkben, még az internet előretörése előtt számított a mulatós zene egyik koronázatlan királyának. Az alábbiakban rá emlékezünk, Isten nyugosztalja!

3+2 (a Bugyi-fivérekkel), Betli duó (a manapság a Dupla KáVéban zenélő Köteles Istvánnal), Cirmos Kormos Gábor (és a 13+1 Zenekar), Csóré Béla, Feri meg az anyósa, Hajós Jani, Lagzi Lajcsi, Nyakas Laci, Sunda Bunda Banda. Csak néhány előadó, csupán valahány együttes, amely a virágkorát élte a nyolcvanas években, már ami a mulatós zenét illeti. (Sokan hajlamosak lenézni a műfajt, ám álljon itt két példa: a később presszó rockra váltó, fentebb citált Kormos Gábor basszusgitárosa volt a Vörös István-féle Prognózisnak, míg az ugyancsak kalocsai Geri Gáborral közösen vitt Betli duóban országos hírnévre a Lenn a Duna partján című lemezzel szert tevő Köteles István szintén képzett rockzenész.) Ebből a vad sűrűségből tűnt ki Kadlott Károly, aki egyes hírek szerint több mint harminc albummal rukkolt ki aktív éveiben, ám ami a valóságot illeti, közel száz hanghordozón (igaz, az is több, mint harminc…) hallható a zenész. Megkerülhetetlen alakja volt a lakodalmaknak, a fővárosi és falusi fellépéseknek se szeri, se száma nem volt. Olyasvalaki távozott az élők sorából, aki megelőzte a korát, hiszen neki nem volt szüksége ilyen-olyan tévéműsorokra, hogy sztár legyen, némi pátosszal élve őt a nép tette ismertté, sőt, elismertté. A 3X1 kópé címmel megjelent album a nyolcvanas évek hajrájában telitalálatnak bizonyult, ugyanis Bugyi Zoltánnal, a 3+2 énekesével és Lagzi Lajcsival mulattatták a közönséget. Piacokon, zugárusoknál sokszor pult alól kerültek elő a legenda kazettái – javarészt a Proton és a Kadencia kiadásában –, pedig ha zeneileg valamit is, azt az asztalra tette. Azt mondják, sírva vigad a magyar, ám vigadni éppenséggel nincs okunk, sem kedvünk…