Nem csupán leírni elképesztő: augusztus 16-án ünnepli kilencvenedik születésnapját az európai filmművészet a kontinensen túl is nagyon jól ismert alakja, a francia Pierre Richard. Az alábbiakban a közkedvelt nevettetőt köszöntjük.
Járt már nálunk, nem is egyszer. A naptárak 1996-ot mutattak, és ez még az az esztendő volt, amikor vártuk a csütörtököt, hogy felbukkanjon Szelényi János, az erdész, Mágenheim doktor vagy Vágási Feri a Szomszédokból, illetve péntekenként lestük, ahogy Jockey hamis mosollyal az ajkához illeszti a sokadjára újratöltött, varázsmámorral megáldott poharat vagy előkerül a töltött galambra emlékeztető, hivogató külsejű Lucy. És ez még az az év volt, amikor csak pirkadt az úgynevezett kereskedelmi televízióknak, még csak imitt-amott létezett A3, ATV, Budapest TV vagy TV3, így rendszerint azt figyeltük, kiket hív meg a műsorába a már akkor is vérprofi Friderikusz Sándor. Fantasztikus, vissza nem térő pillanatnak lehetett szemtanúja a stúdióban vagy otthon a fotelben elhelyezkedő néző, ugyanis a mi kedvünkért látogatott hazánkba Pierre Richard. A francia sztár, akinek a csetlésein-botlásain nőttünk fel, és akin könnyesre röhögtük magunkat. Mert bizony megunhatatlan a Félénk vagyok, de hódítani akarok – a hazai, sajnálatos módon sok dicséretet nem érdemlő DVD piac egyik nagy hiányossága, hogy ez a remekmű nem jelent meg Magyarországon –, nem is szólva a Gérard Depardieu-vel alkotott legendás párosuknak, hiszen az együtt forgatott Balfácán, Balekok, Négybalkezes triót nálunk hosszú hónapokig játszották a mozik, aligha véletlenül. A legtöbbünknek mégis a Magas szőke férfi felemás cipőben jut eszébe – ami az amerikai, enyhén félresikerült remake kapcsán meg sem fordul a fejében az amúgy nagyszerű Tom Hanks kapcsán... –, ha meghallja Pierre Richard nevét, aki 2019 szeptemberében, huszonhárom évvel később ismét hazánkban vendégeskedett, a 3. Budapesti Klasszikus Film Maratonnak hála. Miközben a fenti tény néminemű kiegészítést igényel, köszönhetően a számtalan felejthetetlen filmnek, amellyel megörvendeztetett bennünket. Elvégre nálunk mindig otthon van – észrevétlenül családtaggá lett.
Kilencven kontra kilenc, plusz egy mondat... Avagy szubjektív lista Pierre Richard legjobb, legemlékezetesebb alkotásaiból.
1. BALEKOK – Szerintünk a valaha volt legjobb francia vígjáték (a Dilisek vacsorájával együtt), tele helyzetkomikummal.
2. BALFÁCÁN – A Gérard Depardieu-vel forgatott sajátságos trilógia második legjobb darabja.
3. FÉLÉNK VAGYOK, DE HÓDÍTANI AKAROK – A legjobbak egyike itt csak bronzérmes, Tahi Tóth László és Szilágyi Tibor felejthetetlen szinkronja viszont aranyérmes.
4. MAGAS SZŐKE FÉRFI FELEMÁS CIPŐBEN – Kihagyhatatlan klasszikus francia vígjáték nagyszerű filmzenével.
5. NÉGYBALKEZES – A Pierre Richard–Gérard Depardieu páros utolsó közös munkájában már kevesebb a poén, de a villanások még mindig mosolyt csalnak az arcunkra.
6. A KÍGYÓ – Kevéssé ismert, ám ettől még remek thriller (!), amelyben főhősünk hozza a tőle elvárhatót.
7. ESERNYŐTRÜKK – Nehéz komolyan venni a tévedések vígjátékát, de nem is kell, Pierre Richard csetlései-botlásai ezúttal is valódinak tűnnek.
8. A MAGAS SZŐKE + KÉT SZŐKE – Amikor becsapódik az ajtó, hősünk hirtelen kinn találja magát, ami további bonyodalmakat okoz, ráadásul ebben az alkotásban domborít először igazán a bájos Emmanuelle Béart.
9. A SZÓRAKOZOTT – A hirdetési szakmában nem feltétlen tudásának köszönhetően felfelé ívelő karriert a magáénak tudó Pierre története messze nem érdemli meg rangsorunk utolsó helyét, ám a hangsúlyozottan szubjektív összeállításban volt nyolc jobb alkotás nála.
