Miközben az izgalmakat nem nélkülöző filmjeiben az akciójeleneteket rendszerint kaszkadőr nélkül vállalta a francia színészóriás, a maholnap 88 éves Jean-Paul Belmondo az 1984-ben forgatott vígjátékban olyannyira remekel, amennyire csábítóan gyönyörű a feltörekvő, immár ötvenen túl is megbabonázó külsejű Sophie Marceau. Kellemes húsvéti ünnepeket!
Nyálazza, forgatja, lapozza, keresi, már szamárfüles, de még mindig kutatja, mégsem találja. A televíziós műsorújság már csak ilyen, aztán hopp, egyszer csak a „semmiből” felbukkan az AMC csatorna, márpedig az április ötödiki napon az szerepel a piktogram alatt, hogy 12:45, Kellemes húsvéti ünnepeket!
Ha ez volna a lehetséges világok legjobbika, akkor a férfiak két stampedli és három kaszinótojás után hagynák a csudába a locsolkodást és lekucorodnának a tévé elé a pacsuliillatú, szekérnagyságú és Sztálin-szobor keménységű asszonnyal, hogy a rekamié csak nyikorogna. De nincs ez, van helyette Cili néni, újranyitás – nem a félbehagyott üvegé –, némi berzenkedés és a karácsonyról megmaradó, a ruhásszekrény mögé észrevétlenül zuhanó, Bözsimami-féle két rúd bejgli enyhén szólva is kétesélyes látványa: vagy ehető, vagy nem. Jóllehet, a Belmondo-alkotás a diós-mákos süteménynél is régebbi gyártmányú, ám a mai napig fogyasztható darab. Kellett hozzá az ereje teljében lévő, korábban komédiában már bizonyító Jean-Paul Belmondo – elég, ha csupán a zseniális Garas Dezső-szinkronnal megáldott Javíthatatlanra gondolunk –, valamint a Házibuli első és második részével befutó Sophie Marceau, és persze a kitűnő sztori.
A nős szoknyabolond Stephane és az ártatlan Julie nem keveredne mulatságosabbnál mulatságosabb kalandokba, ha a feleség repülőgépét nem törölnék, márpedig az ezt követő jelenet kimeríti az in flagranti szituációját. Az önmagát minden helyzetből (?) kivágó iparmágnás a lányának hazudja az alkotásban nem csupán a fedetlen kebleivel feltűnő Istenadta teremtést, ám a bonyodalmak csak ekkor veszik kezdetüket igazán…
Az elmúlt évtizedek egyik legjobb francia vígjátékáról beszélünk – amelynek élvezeti értékéhez sokat tesz hozzá a Sztankay István–Götz Anna páros –, ez pedig különösen azért nagy szó, mert Jean-Paul Belmondót a rajongók leginkább a korszakalkotó művészfilmekben (mind közül a legismertebb a Bolond Pierrot és a Kifulladásig) vagy az akciókrimikben (Fejvadász, Félelem a város felett, Zsaru vagy csirkefogó, A profi, A kívülálló, Magányos zsaru) kedvelték legfőképp. Ahogy nincs tavasz sonka és tojás nélkül, úgy nincs húsvét ezen filmremek nélkül. Nézzék csak!
