Július 31-én, szombaton lenne 80 esztendős az 1960-as évektől haláláig aktív zeneszerző-énekes, a mindmáig népszerű Payer András. Az alábbiakban rá emlékezünk.
Sajnos a kollégáim közül már sokan nem élnek. A nyolcvanas években, amikor a többiek még nem tudták letenni a whiskys poharat, én már elmentem futni. Nem lehet a huszonnégy órából harmincat állandóan fent lenni, mert ez később megbosszulja magát.
A halála előtt öt évvel nyilatkozta mindezt egy Sándor Andrásnak adott interjújában. Akkor még aligha sejthette, hogy a rettegett kór beléköltözik, és végül legyőzi, egyszerűen felfalja a vérét. Még hetven esztendő sem jutott neki, akit a szakmán belül mindenki csak Öcsinek szólított. Bár a futballtudásáról nem sokszor adhatott számot – szurkolóként gyakran feltűnt a Ferencváros meccsein –, szinte bizonyos, hogy zsenije volt annyira a zenének, amennyire „névrokona”, Puskás a labdarúgásnak.
Akinek csak a Minden jót, Mónika! című, a hetvenes évek elején valódi slágerré lett, a Magyar Rádió különböző műsoraiban rengetegszer játszott dala maradt meg, talán elképedve veszi tudomásul, hogy számtalan, nem általa felénekelt finommechanikai mű maradt utána. Ha róla van szó, mindenhogyan illik hozzá a Payer András és a finommechanikai művek elnevezés.
Nincsenek véletlenek, hiszen olyan legendás kortársak slágereinek zenéjét szerezte, mint Katona Klári (Könnyek nélkül), Koncz Zsuzsa (Nincsen olyan ember), Mikes Éva (Nem fogok szomorkodni), Aradszky László (Az a sárga liliom), a honi humorkirály Hofi Géza (Felmegyek hozzád vasárnap délben), Komár László (érdekesség, hogy a Hé, taxi!-nak a zenéjét szerezte, a Krisztina címűnek a szövegét írta), Szécsi Pál (Gedeon bácsi) vagy éppen Korda György (Találkozás). Hiszik vagy sem, utóbbit egyébként Hofi is feldolgozta néhány taktus erejéig a Húsmentes áru című albumán – fekete korong vagy audiokazetta esetén a B oldalt hallgassa az érdeklődő.
Nekünk sem marad más Payer András kapcsán, mint az Annyi arc ismerős, a Még egyszer újra kéne kezdeni a régit vagy a Szélmalom című egykorvolt slágereit újra meg újra lejátszani, mert bármennyire is fájdalmas mindezt leírni, már csak a zenéiben él tovább, holott volt olyan időszak, amikor olybá tűnt, megnyerte a leukémiával szemben vívott csatáját. A sors azonban hagyta neki felénekelni az És mégis búcsúzom című örökérvényűt...
Zsámbékon lelt örök nyugalomra Bár nagyon is kötődött Angyalföldhöz, a főváros XIII. kerületétől távol élt Payer András egészen a haláláig. Utolsó útjára Zsámbékon kísérték, ám „szerencse” a szerencsétlenségben, hogy bár két gyermeket hagyott hátra, mindkét lánya nagykorúként vehette tudomásul a megváltoztathatatlant és felfoghatatlant. A kisebbik gyermeke napjainkban a harmincadik, míg a nagyobbik a negyvenedik életévéhez van igencsak közel.