Ezüstszínű papírra aranybetűkkel karcolt gyönyörű szerelem volt az övék, amit csak a halál téphetett ketté. Az érzés azonban most is csodálatos, legalábbis erről árulkodnak Hofi Géza özvegyének gesztusai és mozdulatai.

A ház elé érve lelassított. Felnézett, mintha a világító krétával rajzolt csillagokkal teli eget kémlelné, figyelve az imitt-amott felragyogó fénysugarakat, lesve a nyáresti teliholdat, netán a 180857 Hofigéza elnevezésű kisbolygót, de néhány centiről csak a férje tekintetét vizslatta. Ildikó asszony megigazította a két nappal ezelőtt gondosan felhelyezett koszorún a szalagot, ám abban a lágy mozdulatban benne volt az az önzetlen, óvó simogatás, amire csak egy nő, egy szerető nő képes. 

Hét év jutott nekik. Előbb jóban, aztán rosszban, az elmúlás szelétől kísértve. Az özvegy, született Kövér Ildikó július első vasárnapjának estéjén, háromnegyed hét után néhány perccel mosolyogva intett búcsút a szeretett férfinak és csukta be maga mögött a palota kapuját, hiszen tudta, hogy másnap, harmadnap és még a jövő hét közepén is ott lesz előtte s körülötte. A közelében marad, ha kisétál a közeli Deák Ferenc téri szupermarketbe fél kiló kenyérért és két liter tejért, vagy ha felszáll a metrópótlóra és a barátnőjével beül a Toldi mozi valamelyik délutáni előadására. Hazafelé igyekezve pedig elmesélheti a férjének töviről hegyire, mi minden történt azon a napon vele és az országban, amiből újabb és újabb fantasztikus kabarészámot írhatna a magyar humoristafejedelem. 

Hofi Géza, született Hoffmann Géza július 2-án lett volna nyolcvanöt esztendős. A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas néhai művész, megannyi sikeres műsorszám – elég, ha csupán az Akácos út; a Szabhatjuk; a Te, figyelj haver!, a Hofélia vagy az Élelem bére címűre gondolunk – előadójának tiszteletére emléktáblát avattak pénteken. Az ünnepi köntösbe bújtatott megemlékezésen nem csupán Ildikó asszony, hanem többek között Soproni Tamás, Terézváros polgármestere is részt vett, ezzel is kifejezve, hogy a VI. kerületben nem feledik a múltat, elvégre sokunk nagy kedvence 1968-tól a 2002-ben bekövetkezett haláláig élt az Anker közben. Ott, ahol ezek után lehet bármennyire is tiszta vagy borús az ég, egy vakítóan fényes csillaggal mindig több ragyog.