BUDAPEST » Ahogy az új évadban a Heves megyei I. osztályban szereplő FC Hatvannál Nahóczky Attila esetében, az NB III-as mezőnyben maradó, ám a Nyugatiból a Keleti csoportba átkerülő BKV Előre kapcsán is az együttes korábbi kiválóságára bízták a gárda felkészítését. A „közlekedésiek” szakmai munkájáért a nyártól Gelei Károly helyett a korábban Dunaújvárosban, Budaörsön és Soroksáron is dolgozó, egykori hatszoros válogatott középpályás, ifj. Albert Flórián felel. Az alábbiakban a Ponyvalegény személyes hangvételű írással köszönti az egyesülethez több mint két évtized után edzőként visszatérő sportembert.
Gyönyörű ősz van, szép ez a szeptember!
Mostanában egyre többet hallgatom őket, Floresz. Kissé melankolikus, néha elgondolkodtató, máskor búskomornak tűnő, ám mégis gyönyörű, hegedűszóért kiáltó, halkan csordogáló lágy lírai felvételek sorakoznak a nemrégiben a születésnapját ünneplő Hernádi Judit és Kern András kettőse alkotta lemezen, arra várva, hogy a Szaharává változó Magyarország egy eldugott szegletében csuromvizesen pihegve, mégis átszellemülve megnyomja az ember a play gombot.
Amikor hivatalossá vált, hogy a BKV Előre szakvezetője leszel, a fenti dal kapcsán is eszembe jutottál. Felötlött, hogy ez a hónap Neked, az egyetlen honi Aranylabdás fiának az idei évben más lesz, nagyon is más lesz, mint a többi.
Szomorú szeptember: az ősz első hónapjának idusán, 15-én lenne 80 esztendős az idén október 31-én éppen tíz éve elhunyt Albert Flórián. Beugrott az is, hogy manapság vajon mennyire van jelen Édesapád és a többi korszakos zseni szelleme az Üllői úton, ahol nem Lipcseinek, Kellernek, Limpergernek, Lisztesnek vagy Horváth Ferinek tapsolnak a mai harmincasok, negyvenesek, ötvenesek, hanem Blazicnak, Tokmacnak, Bolinak, Haratinnak – a bábeli zűrzavarban.
Gyönyörű ősz van, szép ez a szeptember!
A lemez forog tovább. Kern András újra dúdolásra késztet, pedig a zseniális színművész nem Pavarotti, és mégis. Neked is szép volt az a szeptember, Floresz, hiszen ha visszalapozol a belső memóriádban tárolt emlékkönyvedbe, huszonkét esztendővel ezelőtt jól indult az ősz. A manapság a Honvédnál végre újra otthonra lelő Dajka Laci volt az edző, a BKV Előre pedig az Ioan Patrascu trenírozta TFC-Ceglédet fogadta a legendás Sport utcai pályán. Magunk közt szólva furcsa pontvadászat volt az Professzionális Nemzeti Bajnoksággal (aha, pénz az ablakban…) és NB I-nek nevezett NB II-vel, üzletembereknek álcázott Rodolfót majmoló bűnözőkkel, meg persze a tiszakécskei Cegléddel. A BKV Előrének remek gárdája volt többek között az anno a III. Kerületben is védő Lippai Józseffel, az ex-újpesti Bérczy Balázzsal, a Finnországban is légióskodó Tímár Krisztiánnal, Zoran Kunticcsal, a „kis” Bene Ferivel – és persze Veled. Az ominózus összecsapás a hajrára vált izgalmasból habkönnyűvé, a gólok sorát nyitva utánad Bene Feri és Vincze Zoltán is eredményesnek bizonyult (3–0). Megelevenedhetett volna a futballcsodás hatvanas évek, ha a BKV-pályán lett volna virtuális mátrixtábla, lévén 2–0-nál a „Gólszerző: Albert Flórián, Bene Ferenc” jobban mutatott volna, mint manapság Antoine Griezmannon a Barcelona-mez.
Nem irigyellek, Floresz, mert a BKV Előre az elmúlt években szélmalomharc-kötéltáncot (remélem, ebből nem lesz olimpiai sportág...) vívott a megkapaszkodásért, a kiesés elkerüléséért, márpedig a szezon végén kieső, ám a zöldasztalnál a Jánoshalma visszalépése miatt mégis bennmaradó társulatot hiába alkották jó képességű legények, hiányzott közülük egy valódi vezéregyéniség a pályán és az öltözőben – olyan, mint amilyen Miklósvári János volt a közelmúltban.
Szurkolok Neked, Floresz, mert Te és a stábod képes arra, hogy forró légkörű katlan, valóságos oroszlánbarlang legyen a Sport utcai pálya a fáradtan bóbiskoló villamosok árnyékában. Az augusztusi jó rajt ehhez elengedhetetlen, de ha megvalósul, és amennyiben a fiúk hozzák azt, amit beléjük plántálsz kedden, csütörtökön és pénteken, egy fátyolfelhős szerdai napon, amikor Óbuda visszafogott vidéke felé veszed az irányt, elég, ha elcsukló hangon csupán annyit mondasz, amikor megállsz: látod, Apu, gyönyörű ősz van, fájdalmasan szép ez a szeptember...
