BUDAPEST | Szokatlanul szigorú, hatéves eltiltással sújtotta még április végén a Magyar Labdarúgó Szövetség a(z egyébként négy piros lapot hozó) BKV Előre–Kisvárda II. (1–2) bajnoki után történtek miatt a korábbi NB I-es futballistát, Busai Attilát, aki azonban egy kiskapunak köszönhetően továbbra is játszhat.
Várható volt. Miután érthetően nem áll(hatot)t ki Busai Attila mellett a BKV Előre SC, egyértelműnek tűnt, hogy legkésőbb a nyáron hivatalosan is változás áll be a labdarúgó státuszával kapcsolatban. Az egykori utánpótlás-válogatott középpályás meg sem állt Ausztriáig, a Kirchschlag játékosa lesz az ősszel. A futballista az MLSZ érvényben lévő eltiltása miatt Magyarországon nem léphetett volna pályára, de miután a honi szövetség hatásköre külföldön nem hatályos, így akadálytalanul írhatott alá a sógorokhoz. Úgy tudjuk, nem egyedüli magyarként érkezik az osztrák ligába, ugyanis vele tart az eddig szintén a közlekedésieket erősítő, korábban Diósdon is megforduló Csanálosi Patrik.
Nem áprilisi tréfa Kubó Gábor és Girán Máté után az akkor még a csapatot dirigáló ifj. Albert Flóriánnak is felmutatta a piros lapot Büki Gábor játékvezető, majd nem sokkal ezután a még mindig csak 34 éves Busai Attila is levonulási parancsot kapott. A hihetetlen feszültség kitartott a lefújás utánig, amikor az MTK, a Ferencváros és a Diósgyőri VTK egykori fedezete elégtételt vett a sporttárson, akit a hírek szerint lefejelt és megütött. Az eléggé el nem ítélhető cselekedet után megérdemeltnek mondható a hatéves eltiltás – hozzátéve, hogy a hétköznapi életben, mondjuk egy erzsébetvárosi presszó előtt elkövetett súlyos testi sértés maximális büntetése három év... –, ám a tisztánlátás érdekében néhány dolgot fontos megjegyezni. Egyfelől kizárt, hogy a játékvezető tévedhetetlen és nem hibázott a kilencven – sőt, még annál is több... – perc során (négy piros lap, mind a hazai együttesből, ugye...), ha így van, a hatéves futballista-eltiltás tükrében vajon megúszta fél-, netán egyéves pauzával a spori? Mielőtt sokan mosolyognának ezen, bizony, az arányosság elve így érvényesülne, mert az sajnos már-már általánossá váló tapasztalat – tisztelet a kivételeknek, mert szerencsére vannak –, hogy a játékvezetők azt gondolják, a futball értük van és szeretik is fitogtatni a(z egyébként nem létező) felsőbbrendűségüket, ami olykor – szó szerint – visszaüt. Félreértés ne essék: ezen sorok írója nem tartózkodott a helyszínen, így nem is állítja, hogy ez történt, de túlságosan nagy képzelőerő nem kell hozzá, hogy valaminek történnie kellett – vajon vizsgálta ezt valaki? – , ami kiváltotta Busai Attila cselekedetét.
