SIÓFOK » A korábban és a közelmúltban is több Balaton-parti interjúval jelentkező Bartha Gergely ezúttal Bíró Gáborral, az NB II-es gárda technikai vezetőjével beszélgetett.  

Bartha Gergely: – Először is egy nagy gratulációval kezdeném! Apai örömök elé néztél: mennyire változott meg az életed a lányod megszületése óta?

Bíró Gábor: – Nagyon szépen köszönjük! Elmondhatatlanul csodálatos érzés, hogy apuka lehetek, mindamellett, hogy a sok-sok öröm komoly felelősséggel, rengeteg izgalommal és olykor félelemmel jár. 2021 karácsonya előtt egy héttel tudtuk meg, hogy babát várunk. A legszebb ajándék volt nekünk is és az egész családnak az ünnepekre. Nagy változás volt minden tekintetben az életünkben. Linike igazi BFC baba, hiszen a menyasszonyom, Olga volt a klubnál a mindenhez is értő adminisztrátor. Az orvos szigorú fekvést javasolt, így home office-ban csinált, amit tudott, és próbáltam a munkája egy részét átvenni az irodában, hogy amennyit lehet, tényleg pihenjen. A stadion után a „házi feladatokban” is igyekeztem mentesíteni egy-két dolog alól. Miután Linike megszületett, ismét változott a helyzet. Minden tiszteletem Olgáé, mert a sokszínűségéből adódóan a munkámat nem mindig egyszerű összeegyeztetni a magánélettel. Vannak dolgosabb napok, amikor keveset tudok otthon lenni, de ő fantasztikusan látja el Linikét, nekem pedig a legjobb feltöltődés, amikor hazaérek hozzájuk. Az alvással töltött órák száma, mondjuk úgy, hogy csöppet nagyon visszaesett, de a kislányunk édes mosolya, azok a gyönyörű szemek és a sok vidám pillanat mindenért kárpótol. 

Bartha Gergely: – Más csapatoknál is komoly szinten felmerült a neved, megkeresett korábban a Vasas és az Újpest is, de mindkét klub ajánlatát visszautasítottad. Ennyire kötődsz Siófokhoz?

Bíró Gábor: – Nagyon megtisztelő volt mindkét megkeresés. Ez egy jól eső visszajelzés volt számomra, hogy más kluboknál is elismerik a tevékenységem és a személyem. Sokan kérdezték, nem bántam-e meg? Szerintem mindennek megvan a miértje. Minden ideköt. A menyasszonyom, most már Linike, anyukám, a város és a Balaton szeretete, a sok ismerős és a klub. Ha akkor nem utasítom vissza azokat az ajánlatokat, most lehet, nem lenne kislányom. Szóval így fogom fel, akkor és ott így döntöttem jól. 

Bartha Gergely: – Milyen most a hangulat az öltözőben?

Bíró Gábor: – Azt gondolom, a hangulatra nem lehet panasz. Most a felkészülés elején azt érzem, hogy mindenki tudja a súlyát, hogy egy jobb tavaszt kell produkálni. Biztos lesz egy-két változás a keretben, de Nemes Ferenc tulajdonos úrnak köszönhetően ismét elutazunk Törökországba edzőtáborozni, ami szerintem összekovácsolhatja még jobban a brigádot és megerősítheti a csapategységet. A jó körülmények is adottak lesznek a minőségi munkához, szerintem mindenki azon lesz, hogy a legjobbat nyújtsa. 

Bartha Gergely: – Mennyi plusz munkával jár egy ilyen külföldi edzőtábor?

Bíró Gábor: – A repülőjegyekhez az utaslista precíz munkát igényel, azzal sok idő elmegy. Az előkészületeknél tudnom kell a csomagok számát, súlyát, rendben kell lennie a biztosításnak, sok mindenre kell figyelni, hogy itthon és kint is minden gördülékenyen menjen. Tisztában kell lennem azzal, hogy az edzőtábor programja hogyan épül fel, mert kint koordinálnom kell a csapat minden napját: mikor edzünk, mikor van étkezés, hánykor vannak az edzőmeccsek, mikor lehet menni konditerembe, mikor szabad a különterem. Mindez azért az egyik legfontosabb feladat, mert rajtunk kívül a hotelban van többnyire másik 10-12 csapat és mindent össze kell hangolni. Az EastWest Utazás-Sport kollégái mindig segítségemre vannak Törökországban, a török szervezőkkel már ők kommunikálják le a kéréseinket. Persze előfordulnak évről évre új dolgok vagy extrém helyzetek. Legutoljára a Covid-19 miatt mindenkit regisztrálnom kellett a Török Egészségügyi Minisztérium oldalán, épp csak lábméret nem volt a kitöltendő kérdések között. Olyanra is volt példa, hogy az egyik játékosunknak egy diéta miatt minden reggel céklalevet kellett innia. Na, az szép feladat volt elmagyarázni a törököknek az étteremben! Az angolomra eleinte törökül válaszoltak, ami nem volt túl szerencsés. Hét-nyolc éttermi és konyhai alkalmazott, fordító program, és Google a mi barátunkról mutatott fotók kellettek, mire kisilabizálták, mit akarok. Vicces volt a szituáció, mert a konyháról hordták ki nekem a zöldségeket. A lényeg, hogy végül megoldódott. 

Bartha Gergely: – Benn maradunk?

Bíró Gábor: – Igen, biztos vagyok benne! 

Bartha Gergely: – Van legjobb barátod a csapatból? Vagy mindenkivel jó viszonyt ápolsz?

Bíró Gábor: – Szerintem bátran mondhatom, hogy mindenkivel jóban vagyok. Ritka az vagy talán nincs is, akinek ne mondanék egy kedves, egy biztató vagy egy vicces szót, és a fiúk is tudják, hogy igyekszem minden kérésüket megoldani. Már talán mondhatom magam Siófokon régi motorosnak, sok labdarúgóval dolgoztam együtt. A volt siófoki játékosok között is vannak, akikre barátomként tekintek, és talán kölcsönösnek mondható. Hosszú névsor lenne, ha most belekezdenék, mert rengeteg közös élmény van, de ugye a mostani keretről szól a kérdés. Nem szeretek kiemelni neveket, de ha nagyon muszáj, Polényi Gábor és Horváth Peti, akik barátilag közelebb állnak hozzám, mivel sok éve ismerem őket. 

Bartha Gergely: – Hogy érintett, amikor a SCU, azaz a siófoki ultrák a nevedet skandálták?

Bíró Gábor: – Meg voltam döbbenve és egyúttal nagyon jól esett! Még külön drapériát is készítettek nekem, ami egy technikai vezető életében valóban felemelő érzés. Kis megszakítással tizenhárom éve dolgozom a klubnál, ami alatt sok mindent megéltem, de ez az egyik legkedvesebb emlékem. Mindig próbáltam a lehetőségeimhez mérten segítséget nyújtani és jó kapcsolatot ápolni az ultráinkkal, és ez a viszony remélem, a jövőben is megmarad. 

Bartha Gergely: – Végül mit üzensz a szurkolóknak?

Bíró Gábor: – Remélem, hogy tavasszal is számíthatunk rájuk, mert szükség lesz a szurkolásukra, cserébe bízom abban, hogy a csapat „pályafeltúrós”, jó játékkal, valamint győzelmekkel örvendezteti meg őket. Hajrá Siófok, Hajrá SCU!