A rendszer működik. Veszélyben a „haza”, a mérések megmutatták: mennie kell. Az nem hír, hogy szombaton lemondott (khm...), az lett volna – mondjuk úgy – precedensértékű, ha rögtön megtörténik, de a fondorlatos módon, szellemileg lezüllesztett, ál-idealizált és leginkább következmények nélküli Magyarországon ez már-már egy Tom Cruise főszereplésével forgatott újabb akciófilm után kiáltana: lehetetlen küldetés.
A fővárosban kitelt becsületű miniszterelnök Budapestet messze elkerüli, ha nagyközönségnek szánt hosszabb mondandója van. Nem véletlenül: annyi fizetett statisztát nem lehet mozgósítani még az V. kerületben sem, amennyi elhiteti Jutka bácsival, Józsi nénivel vagy bármelyik átlagos propagandafogyasztóval, hogy országunkban minden a lehető legnagyobb rendben van. Novák Katalin nem került ki semmit, inkább „elbújtatták”. Volt jobb dolga, mint a honi első rügyfakadásban gyönyörködni, Katarban drukkolt a vizes világbajnokságon. Kész szerencse, hogy halaszthatatlan hivatalos programja volt, így kimaradt a nagyon fontos emberek tanácskozásából: mi legyen Katival, a mi Katinkkal?
Kati, bizony, mert ezt a mindig mosolygós, sportszerető nőt – mindkettő a javára van írva – a fülbevalós performanszai után ugyanis nehéz volt komolyan venni, és nem azért, mert a gyengébbik nem tagja, sokkal inkább azért, mert egy normálisan működő demokratikus államban a pártoknak és a legfőbb – illetve legtöbb... – közjogi méltóságnak úgyszólván nem egy térfélen illenék tartózkodni, márpedig a Fidesz nagyon erős szimpátiája jobban sugárzott minden megnyilvánulásán, mint a narancsos párt gyakran meglévő kettős mércéje.
Nálunk ez is belefért, ahogy sok minden más is. Az „El a kezekkel a gyerekeinktől!” jól hangzó mondat a vidéki kampánykörút során, mégis sokáig kellett gondolkodnia a miniszterelnök szavainak igazságtartalmán az érintett Orbán Viktornak is, hiszen a „Főnök” erőteljes kommunikációja gyökeresen ellentmond a „jobbkéz” cselekedetének. Rossz az, aki rosszra gondol, bár kétségkívül megfelelt egy virtuális főbelövésnek az, amikor kiderült, hogy a bicskei gyermekotthon pedofil igazgatóját úgyszólván fedező K. Endre elnöki kegyelemben részesült. Ezért viszont nem csupán Novák Katalin felelős, hanem Varga Judit akkori igazságügyi miniszter is, hiszen ha nem írja alá a köztársasági elnök akkori döntését, most nincs ügy vagy nem úgy, lévén azt szokás szerint el lehet sumákolni, de legalábbis van sansz a mismásolásra. Így viszont van ügy, mi több, két szövetségesének a kezét alighanem elengedi Orbán Viktor – nem tehet mást, így működik a rendszer.
Ahogy sok minden, úgy ez is ki van találva. Néhány hónappal ezelőtt egy nagyon okos ember mondta a személyes találkozásunkkor: ezt a jól felépített, mechanizmusokra és automatizmusokra kódolt rendszert a beteg társadalmunk nem fogja megdönteni, előbb vagy utóbb belülről fog szétrohadni. A jelei már látszódnak. A király meztelen.
Lapjárás Kurvára megy a pénz – mondogatta apám is, anyám is, csak más-más hangsúllyal. A régi vicc a Lánchíd kapcsán juthat az ember eszébe, no meg akkor, ha fellapozza a Magyar Nemzet és a Népszava február 10-én megjelenő, szombati lapszámát. Mindkettőben szó van a nem is olyan régen átadott egyik legszebb honi hidunkról, csak éppen más-más aspektusól. Előbbi második oldalán „Nyomozást indítottak a Lánchíd kábelei miatt” címmel jelent meg félhasábos anyag, míg utóbbi címlapon foglalkozik az államfő ügyével – amelyről „természetesen” nem esik szó a Magyar Nemzetben... –, mi több, képeslapnyi nagyságú, két és fél hasábon elterülő fotóval illusztrálja a tüntető tömeget az alábbi képaláírással: „A tüntetők a Lánchídon át vonultak a Sándor-palotához, az államfő távozását követelve”, míg a lényeg kolumnás cikk formájában a harmadik oldalon található. (H. M. A.)
