Lesznek, akik pálcát törnek felette. S megint lesznek, akik majd bélyeget tesznek a homlokára vagy egy indulócsel után beszólnak neki jobbról, netán balról, miután nagy rössel a kapu felé indul – egyenesen. Egressy Mátét azonban mindez hidegen hagyja. Kitart az elképzelése mellett, nem tágít az álláspontja mellől. Ez utóbbi pedig nem más, mint a harmadik út – politikai értelemben, persze.

Van, ahol mindig zajlik az élet. A Széll Kálmán tér éppen ilyen. A szabálytalan átkelések miatt szinte minden alkalommal keservesen csilingelő szerelvényektől burjánzó villamosvégállomásnál ugyanúgy, mint a kettes metró pékségillatú feljárójánál mindig történik valami. A minap például, amikor már azt hitte volna valaki, hogy éppen nem történik semmi, egy hazánkfiánál tényleg megállt az idő, ugyanis jóízűen durmolt a késői tavasz alkonyfényében. Idillikus városkép – van tehát mit és Egressy Máté tudja is, hogy mit kellene tenni.  

Szólíthatom képviselő úrnak? 

Ehhez még hozzá kéne szoknom – felelte nevetve Egressy Máté, a Budapest-bajnokság I. osztályában szereplő, egy fordulóval a szezon zárása előtt 32 ponttal a tabella 10. helyén álló 43. sz. Építők labdarúgója, aki az ősszel még Veresegyházon játszott, azt megelőzően pedig két szezonon át erősítette az NB III-as BKV Előrét, és akivel az alábbiakban csak részben beszélgettünk választott és szeretett sportágáról. – Az biztos, hogy a családban és az ismerősök között már többször hecceltek ezzel. Nekik természetesen mindig csak Máté és Egér maradok, úgyhogy maradjunk az Egérnél szerintem. 

Számtalan példát látunk arra, hogy sportemberek talán még a sportáguknál is fontosabb, komolyabb vizekre eveznek, ám nem feltétlenül jellemző, hogy ennyire fiatalon. Mi az oka, hogy ön nem harminckettő vagy negyvenkettő, hanem huszonkét esztendősen döntött a politika mellett? 

Gyermekkorom óta a foci és a történelem volt az a két dolog, ami leginkább érdekelt. Már általános iskolában észrevettem, hogy a történelem és a politika nagyon szorosan összekapcsolódik, ezért már hosszú évek óta folyamatosan követem a hazai- és a világpolitika történéseit. Amikor például hazaértem tizenévesen Újpestről az edzésről, a legtöbb fiatallal ellentétben én nemcsak a telefonomat vagy a számítógépemet nyomkodtam, hanem történelmi könyveket olvastam, megnéztem a létező összes híradót, pártállástól függetlenül és mindig utánaolvastam valaminek, ami abban a pillanatban érdekelt. Úgyis mondhatnám, hogy ez volt a hobbim. A családban is rendszeres volt a közéletről beszélgetni, ezért már igen fiatalon megtanultam ellenzékbe kényszerülni, amikor nem értettem egyet idősebb családtagjaim véleményével, vagyis megedződtem az évek alatt. Az, hogy ennyire fiatalon vágtam bele, úgy gondolom, hogy egy nagyon jó iskola a számomra és évtizedek múlva már nem azon kell majd gondolkodnom, hogy hogyan is kell elindulni ezen az úton. A válaszom tehát az, hogy huszonkét éves koromra úgy érzem, sikerült egy olyan szintet elérnem, amivel bátran beléphetek a politika világába és nem érzem úgy, hogy ez korai lenne. Természetesen, mint mindig, mindenben, itt is rengeteg dolgot kell még átélnem és megtanulnom.  

Nem titok, hogy a második kerület 11. számú egyéni választókerületének egyik jelöltje, aki sportnyelven szólva a Mi Hazánk színeiben áll rajthoz. Miért éppen a Mi Hazánk? 

Ahogy mondja, nem titok. Mindig is szerettem azokat az embereket, akik felmerik vállalni a véleményüket. Az enyém szerint a Mi Hazánk képviseli azt a harmadik utat, ami fejlődő pályára tudná állítani ezt az országot. Hamar észrevettem, hogy az elmúlt évtizedek politikája mind zsákutca volt; legyen akár szó a balliberálisok vagy a Fidesz kormányzásáról. Egyik oldal sem tudott egy olyan élhető országot teremteni, ahol a fiatalok nem külföldi életről álmodoznak, ahol a jövedelmek nem az egyik legalacsonyabbak az egész Európai Unióban vagy ahol nem kátyús utakon megyünk a tönkretett egészségügyi épületekhez. De nem szeretnék ilyen elemzésekbe belemenni, mert akkor sosem érnénk a végére... Huszonkét éves fejjel most úgy látom, hogy egyedül a Mi Hazánk Mozgalomnak van arra koncepciója és programja – ezt Virradat Program néven bárki elolvashatja –, hogy miként is lehetne kormányozni és rendbe tenni Magyarországot. Gondolunk akár az élelmiszeriparunk újjáélesztésére, a családi gazdaságokra vagy a turizmusra, amelyekben hatalmas lehetőségek rejlenek. A kérdésre a válasz pedig: azért a Mi Hazánk, mert úgy gondolom, hogy ezeket az elveket és programokat a nemzetgazdaságunk felépítéséhez csak mi képviseljük hitelesen. Ennek vállalkoztam – tiszta szívvel – a képviseletére.  

Újabban miként telik egy napja? Kérvényeket ír, beadványokat fogalmaz, táblázatokat összesít, infografikát készít vagy a szó pozitív értelmében utcagyerek lett, csak már nem a dühöngőből siet haza esténként, hanem a közért és a villamosmegálló között felállított, Mi Hazánk-lógóval ellátott pult mögül? 

Belegondolva sok minden nem változott. Ugyanúgy emberek között vagyok, akárcsak az öltözőben, ugyanúgy rengeteg embert ismerek meg, akárcsak a mérkőzéseken. Szociális képességeimet biztosan a futballnak köszönhetem. Az elmúlt hetekben rengeteg munkánk volt. Gondolok itt az ajánlásgyűjtésre és a kampányra. Lelkes második kerületi egyik csapatunk a Széll Kálmán téren vagy a Fény utcai piacnál standolt és gyűjtötte az aláírásokat, míg a többiek az adott körzetükben – ahol indulni igyekeztek képviselőjelöltként – ismertették Budapest programunkat, amit szintén el lehet olvasni akár az interneten is.  

Mire számít június 9-én, ami önt, a választott pártját, illetve Magyarországot illeti? 

Nem szeretek jóslásokba bocsátkozni, ezért ezekkel a kijelentésekkel óvatosan kell bánni. Terveink szerint az Európai Parlamentbe legalább egy képviselőt biztosan tudunk küldeni. Az önkormányzati választásokon a célunk az, hogy minél több Mi Hazánkos polgármesterünk és helyi képviselőnk legyen, akik az ott lakók érdekeit fogják képviselni. Összességében egy jó eredményt elért Mi Hazánkot szeretnénk, akik megerősödve kanyarodhatnak rá a 2026-os országgyűlési választásokra. Ami engem illet, őszintén megmondom, nehéz dolgom lesz, hiszen Buda az elmúlt években nem éppen a nemzeti oldal központja volt és nem mindig sikerült jó eredményt elérnünk. De hát pontosan ezért vagyok sportember, hogy az ilyen akadályokat leküzdjem és tisztességesen helytálljak. A többit majd a választópolgárok eldöntik. Izgatottan várom!  

A regnáló hatalom mindenkori ellensége a gondolkodó ember. Kész szerencse, hogy egyre több fiatal vállalja fel a véleményét közéleti kérdésekben, amit idestova négy éve, a Színház- és Filmművészeti Egyetem galád módon történő kulturális kizsákmányolása óta különösen tapasztalhatunk. Mindig is olyan volt, aki érdeklődött a politika iránt, netán a Jucik, Katik, no meg a nép és a plasztikai sebészek kedvenc gázszerelője mögé bújó, salátatörvényekbe csomagolt Fidesz-diktatúra hozta elő ezt az énjét? 

Az első mondattal teljesen egyetértek, ezért sincsen nekünk jó oktatásunk. Mint minden gondolkodó honfitársunkat, engem is mélységesen felháborít a gázszerelőből lett milliárdos története vagy a magát „nemzeti-kereszténynek” nevező oldal urizálása. Azt sem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a 2010 előtti katasztrofális kormányzásnak lett az eredménye a kétharmad. Ott is volt aztán minden: korrupció, őszödi beszéd, satöbbi. Tehát akik úgy akarják leváltani a jelenlegi rendszert, hogy a „másik rosszat”, a balliberálisok kormányzását szeretnék visszahozni, azok véleményem szerint szintén rossz úton járnak. Itt is, a már többször emlegetett mondatomat tudom csak ismételni, hogy egyedül a Mi Hazánk Mozgalom kínál egy harmadik utat az elmúlt évtizedek politikai elitjeivel szemben. Oligarchák, média és pénz nélkül. Ezért is próbálnak elhallgattatni minket. A tenni akarás vágya, a magyarok jobb életéért, ez az, ami mindvégig erőt adott nekem. Mert ezt sokkal jobban is lehetne csinálni, ebben biztos vagyok. 

Június kilencedike után még előttünk a bronzbarnító nyár számtalan izgalommal, futball Európa-bajnoksággal és olimpiával. Mire számít a kontinenstornán a legjobbjainktól? Osztja azt a véleményt, hogy Marco Rossi válogatottja lehet a várva várt esemény egyik meglepetéscsapata vagy ennél jóval szkeptikusabb? 

A 2016-os franciaországi Eb-n édesapámmal egy felejthetetlen élményben volt részünk. Bár számomra Lionel Messi a futballtörténelem császára, de a Cristiano Ronaldóval felálló, Portugália elleni 3–3-as eredménnyel záruló mérkőzést élőben látni valami fantasztikus volt. Ugyanezt átéltem 2021-ben a Puskás Arénában apukámmal és barátnőmmel, Cintivel. Fantasztikus élmények! Ám itt sem szeretnék előre mondani semmit, csak annyit, hogy remélem, hasonló élményekben lesz részük azoknak a magyaroknak, akik kilátogatnak Németországba. Úgy gondolom, hogy a tisztes helytállás már minden futballt kedvelőnek öröm, a csoportból való továbbjutás pedig egyenesen egy álom lenne. Jó edzőnk van, jó csapattal, bármi megtörténhet. Remélem, sikerülni fog legjobbjainknak méltóképpen képviselni a címeres mezt. Hajrá, magyarok!