Június kilencedike óta csaknem két hét telt el. Választások ide vagy oda, normál esetben a kifüggesztett, kiaggatott plakátoknak legfeljebb már csak a hűlt helyüknek kellene lenniük, de a személyes tapasztalat az, hogy több kerületben is még ugyanúgy díszelegnek, mintha mindig is odatartoztak volna. 

Ha valaki figyelmesen jár-kel az utcán, forgalmas helyeken is tapasztalhatta a kommenteket, mintha csak közösségi oldal lenne a népnek kifüggesztett választási poszter. Dobrev Klára például Terézvárosban megkapta jelzőként a Demszkys mosolyt még az esemény előtt, Józsefvárosban ellenben egy nagyon dühös lakó kiírásaival találkozhatott a polgármesteri hivataltól legfeljebb nagyobb kőhajításnyira található Harminckettesek terén közlekedő. Nem kevesebb, mint három (!) olyan plakátot talált ezen sorok írója június 20-án, csütörtökön a kora esti órákban, amely Pikó Andrást, az újra megválasztott VIII. kerületi polgármestert szólítja meg, nem feltétlenül udvarias formában és irodalmi stílusban. Hogy a Kis Stáció és a Kisfaludy utcában fekete filccel felkent mondatoknak van-e valóságalapjuk, arról itt és most nem érdemes vitát nyitni, ámbátor megjegyzendő, hogy az egymás után írt szavak csak elsőre tűnnek humorosnak, hiszen ez a lefestett valóság – legalábbis egy lakó szerint bizonyosan, és ez az egy sem kevés.