BUDAPEST | Kétszer lépnének ugyanabba a folyóba: már csak egyetlen lépés hiányzik ahhoz, hogy a Csepel TC Budapest Kupa-győzelmet ünnepeljen (egy esztendőn belül másodszor), miközben már csak néhány lépés választja el a Csepel TC-t attól, hogy aranyérmes legyen a Budapest-bajnokság I. osztályában. A társulat eddigi szereplésével és várakozásaival kapcsolatban Dunai Andrást, a Zsivoczky-P. Gyula dirigálta alakulat télen megszerzett támadóját kérdezte honlapunk.  

Ugye, már jobban odafigyelnek önre? Valami azt súgja, a legutóbbi három bajnokin ezért nem talált a hálóba.  

Igazából nem hiszem, hogy erről lenne szó, csupán mindegyik mérkőzésen annyira defenzíven lépett fel az ellenfelünk, hogy nagyon kevés lehetőségünk volt, ameddig nekik megfelelő volt az eredmény – indította a Ponyvalegénynek adott interjúját Dunai András, a Budapest-bajnokság I. osztályában szereplő és a 24. forduló után a legfőbb üldöző Budafoki MTE II. előtt 14 egységnyi előnnyel vezető, 67 ponttal az élen álló, a Budapest Kupa május 8-i fináléjára címvédőként készülő Csepel TC télen Ausztriából szerződtetett 27 esztendős labdarúgója. 

Az eredmény volt az igazán meglepő: 2–4 ide vagy oda, egyértelmű győzelmet arattak majd’ két hete a TFSE otthonában?  

Egy fizikálisan erős csapattal találkoztunk egy kis méretű műfüves pályán, így folyamatosan a küzdelem és a párharcok domináltak a mérkőzésen, amiket az első félidő végén és a második játékrészben már jól kontrolláltunk és fizikálisan is az ellenfél fogyott el, nem mi. Ennek volt köszönhető az egyébként egyáltalán nem sima győzelem. 

A legutóbbi két Budapest Kupa-meccsen összesen négyszer talált be, és mivel a Csepel UFC ellen 2–1-re megnyert derbin az igen fontos második gólt szerezte, míg az 1908 SZAC-cal szembeni 4–1 során triplázott, oroszlánrésze van a menetelésben. Utóbbi összecsapás a tavaszi egyik, ha nem a legjobbja az együttes és az egyén szempontjából?  

A csapatnak voltak már ilyen jó mérkőzései, de valóban, nem nagyon forgott veszélyben a továbbjutás, és ezért sokat tettünk a pályán. Saját részről pedig nem emelném ki csak ezt a meccset, hanem ezt az erőltetett menetet, amikor húsz nap alatt hét mérkőzést játszottunk, és hála Istennek, elég jó statisztikával zártam őket.  

A bajnokságban a Budafok II. ellen például duplázott, de talán nem tévedek nagyot, ha nemcsak a 3–0 miatt marad emlékezetes az a meccs, hanem személyes okokból is. Otthon futballoztak, mégis, megragadhatták az emlékek, hiszen nem egy-két hétig futballozott a Promontor utcában.  

Igen, vártam is nagyon azt az összecsapást, azért is, amit ön említ, és azért is, mert a második helyezett érkezett hozzánk. Sajnos vagy nem sajnos, de azok a srácok, akikkel én Budafokon felnőttem, már máshol sportolnak, ha egyáltalán még sportolnak. Akkoriban azért más lehetőségek voltak a Promontor utcában. De azért akadtak ismerős arcok is, Markovics Józsi bácsi, Jankov Bandi, és Nenad, őket jó volt látni újra, hogy jól vannak és még mindig a Budafokért dolgoznak.  

Ön pedig a Csepel TC-ért. Az Issimo elleni, idegenbeli 6–1-es diadalból mesterhármassal vette ki a részét, így összesen kilenc góllal zárta a Premier League-re emlékeztető meccscunamit. Megfelelő a „termés”? 

Kifejezetten elégedett vagyok, a kilenc találat mellé társult még három gólpassz is, aminek szintén nagyon örülök.  

Lehet, hogy nem csupán én járok ennyire előre: ha minden a terveik szerint alakul, amikor a Budapest Kupa fináléját vívják az Unione ellen, már bajnokok lehetnek. Az öltözőben beszéltek már arról, hogy – az ellenfeleket nem lebecsülve, de – reálisan nézve ez a „részcél” megvalósítható?  

Azóta még egy lépéssel közelebb kerültünk a részcélunkhoz, hiszen a Vízműveket is legyőztük 1-0-ra, és igen, volt róla szó, de ez semmit nem jelent, nem fogunk kiengedni, és minden meccsen a maximumot fogjuk nyújtani akkor is, ha már bajnokok lettünk. Az Unione elleni kupadöntő pedig nagyon jó meccs lesz, személy szerint nagyon várom, de ezzel nem vagyok egyedül. Sok néző, jó hangulat, mi pedig mindent megteszünk, hogy mi emelhessük a magasba a trófeát.  

Bár új fiúnak számít, mégis, ön szerint pozitívum vagy inkább negatívum, hogy címvédőként várják a május 8-án, délután fél hatkor esedékes finálét? 

Nem jelent terhet vagy nehézséget, sem előnyt, hogy címvédők vagyunk. Egy mérkőzésen bármi lehet, két jó csapat fog találkozni. Ahogy említettem, várom már nagyon a találkozót és örülök az Unione-nak, mivel régi, profi, NB I-et és külföldet megjárt labdarúgók ellen játszhatunk, márpedig ennek van értelme igazán.