BUDAPEST | Talán majd ő lesz az új Nyilasi Tibor. Az NB III-as csapat meccseit sűrűn látogatók már elkönyvelték, hogy Popov Patrik személyében vagány, a kaput nagyon is érző támadó került a Ferencváros NB I-es gárdájának keretébe. Várták az áttörést, a kicentizett bombagólt, a szólót, a szlalomot, a tizenhatoson belüli trükktengert, de az csak nem akart eljönni. A ma már a húszas évei második felében járó csatár számára egészen más történetet írt a sors, olyannyira, hogy manapság már Pestszentlőrincen futballozik. Első osztály ez is, meg az is, mégis, micsoda különbség!

Hozott valamit a Mikulás?
Igen, méghozzá anatómia tankönyvet – vágta rá egy vasárnap téli estén a vizsgaidőszak kellős közepén álló Popov Patrik, a Budapest-bajnokság I. osztályában 15 bajnokin 28 pontot gyűjtő, ezzel a tabella harmadik helyén telelő 1908 SZAC Budapest egykori NB I-es, utánpótlás-válogatott 26 esztendős támadója, a Ferencváros, a Soroksár, a Rákospalotai EAC, az FC Dabas, az Érdi VSE, a Mosonmagyaróvár, a Budaörs és a BKV Előre korábbi futballistája, akit éppen tanulás közben értünk utol.

Az jó, mert az én Télapómtól virgácsot kapott volna... Ugye tudja, miért?
Várom a választ.

Budapest-bajnokság I. osztály, 1908 SZAC Budapest. Ez megteszi?
...

Ha éppenséggel arra kíváncsi, nem hinném, hogy a „blasz-egy” volna az önhöz illő pontvadászat. Hogyhogy mégis Pestszentlőrincre igazolt a nyáron?
Én is azt gondolom, nem ez a szintem, de ha a realitást nézzük, a nyáron nem kapkodtak értem a csapatok, pedig az előző szezonom viszonylag jól sikerült, mind Budaörsön, mind a BKV Előrében, miközben egyik helyen sem tartoztam a sztenderd játékosok közé. Innen nézve a tizenegy gól nem rossz mutató, főleg a kapott percek tekintetében. Sajnos csak a SZAC volt, amelyik konkrétummal keresett meg, ezen kívül más nem.

És ezen meglepődött?
Egy kicsit talán igen, de inkább vegyesek az ember érzései. Elkezdtem az egyetemet a nyáron, így meg volt kötve a kezem. Vidékre nem szerettem volna menni, így mindenképpen olyan egyesületet kerestem, ami Budapest vonzáskörzetében található. Ilyenből nincs túl sok, és ha mégis, ott nyilván már futballoztam.

Elképzelni nem tudom, hogy huszonhat esztendősen milyen célokkal érkezett a magyar futball negyedik vonalába?
Azt ugye tudni kell, amikor odaigazoltam, abban nagy szerepe volt, hogy Felipe Matos volt az edző. Ha nem ő, hanem más hív, nem biztos, hogy igent mondtam volna. Miután ismerem gyerekkorom óta, tudtam, milyen kvalitásai vannak, no és olyan célok, hogy akár fel is jussunk. Nyilván a futballban sincsen ha, ám mégis, amennyiben maradt volna és nem megy Kisvárdára, talán még inkább tűzközelben lennénk. Félreértés ne essék, nagyon örülök, legyen ott, sőt, feljebb, minél jobb csapatnál!

Az őszi harmadik helyezésnél is lett volna feljebb?
Nehéz mit mondani, mert az, hogy mit szeretnék, egy dolog, ám hogy mi lesz szezon közben, az egy másik. Meg kell említeni, hogy a nyáron szinte teljesen kicserélődött a keretünk, így nagy bravúr, de sokkal inkább szenzáció lett volna, ha az élen telelünk, ám a harmadik hely miatt nincs okunk szégyenkezni. Fiatal a csapatunk, így ez abszolút siker, főleg úgy, hogy ez a társulat inkább a „blasz-kettő” felé kacsintgatott az elmúlt években, mint az NB III felé.

Milyen jól informált! Ez azt jelenti, figyelemmel kísérte a Budapest-bajnokság I. osztályát?
Ha nem is naprakész voltam és vagyok, de aki szereti a futballt, nyilván a „blasz-egytől” felfelé nézi, mire mennek egymással a társulatok. Nem azt mondom, hogy minden eredménnyel képben voltam, de azt tudni kell rólam, szerepeltem már a „blasz-egyben”, amikor a REAC-ban futballoztam, azaz számomra nem volt ismeretlen a bajnokság, ennek köszönhetően még jobban figyeltem a pontvadászatot.

Tizenkét bajnoki, öt találat. Jó ez a mutató?
Ha megnézzük, mennyit játszottam, mennyi időt töltöttem a pályán, ez nem kimagasló mutató, de elfogadható. Azt sem szabad elfelejteni, házi gólkirály tudtam lenni még így is, amennyi játéklehetőséget kaptam, márpedig ebből nagyon többet, ha minden labdaérintésemből betalálok, csak akkor lehetett volna kihozni. Ha mindenből gólt érek el, hét-nyolc találatnál járnék, ennyi gólt lőni tehát abszolút normális, elfogadható.

Meglepődött bármin is az őszi idényben? Például azon, hogy ennyire kiegyenlített lesz a mezőny?
Nem, és itt visszakanyarodnék egy picit odáig, hogy azért sem, mert követem a blasz-egyet. Az előző évad végén megnyerte a bajnokságot az Unione, amely nem lett rosszabb csapat, hiszen szinte ugyanazok a játékosok megmaradtak. Tudtam, hogy a Csepel és a Budafok eddig is jól szerepelt, márpedig ezúttal sem voltak rosszabbak, mint ahogy arra is gondoltam, mi is tényezők lehetünk.

Ön is az lehetne feljebb, méghozzá néhány kerülettel odébb, az Üllői út másik oldalán. Van még bárminemű kapcsolata a Fradival?
Csak annyi, hogy egyszer-kétszer megnézem a meccsüket, ezen kívül semmi. Legalábbis jelenleg, aztán ki tudja, mit hoz az élet.

Gyakran megfordul a Groupama Arénában?
A tanulmányaim miatt nagyon sok szabadidőm nincs, így inkább csak a tévéből tájékozódom, de akkor sem mindig, csak ha van egy fontosabb meccs, például a Konferencialigában.

No és mit szól a társulat szerepléséhez? Továbbjutás csoportmásodikként, veretlenül.
Persze, ha az elmúlt éveket látja az ember, hogy milyen fejlődésen ment keresztül a klub, bátran ki lehet jelenteni, elvárás, hogy a csapat megélje a kupatavaszt, mi több, még a Bajnokok Ligája-főtábla sem elérhetetlen álom ilyen klubvezetés mellett, ugyanis minden feltétel adott ahhoz, hogy a gárda ott legyen az európai foci térképén.

Nem fáj a szíve ilyenkor? Már ha vélelmezi, miért kérdezem.
Persze...

Aki a Fradiban egyszer csak berobbant, annál kizárt, hogy ne jusson eszébe, milyen kacskaringók vezettek el idáig.
Nyilván alakulhatott volna másképp minden, ám ettől még nem mondom azt, hogy ott kellene játszanom a Konferencialigában. Ha reálisan nézzük a képességeimet, nem ezt a pályaívet kellett volna bejárnom. Több tényezős, és az ember saját maga is hibás, de nem mindig. Az alacsonyabban rangsorolt ligákban lévő csapatok nem feltétlenül olyan szemlélettel állnak hozzá a dolgokhoz, ahogyan kéne. Persze tisztelet a kivételnek, mert nagyon tisztességes, jó csapatok vannak a ligában.

Előfordulhat, hogy visszatér NB-s szintre valahol, valamikor?
Az ember sok mindent szeretne, persze, magasabb szinten játszani, amihez abszolút megvannak a képességeim, mivel jelenlegi állás szerint az egyetem nagyobb, jobban oda kell figyelnem az egyetemre. És bár a fő hangsúly, hogyan alakulnak a dolgok, bármi lehet, de a realitás az, hogy a tanulmányok még jó ideig a középpontban lesznek.

Hová jár?
A Semmelweisre.

No és mi lesz, ha nagy lesz?
Most is tanulok, de legalább úgymond kisül az ember feje, jól esik másról is beszélni. Fizioterapetutának készülök, és bár nem mondom, hogy csak ez van, minden, ami a foci körül forog, legyen az például erőnléti edző, érdekel. Fiatal vagyok, most van időm tanulni, és ha azt hozza az élet, hogy abba kell hagynom a futballt, lesz mihez nyúlni egyből.

Az évfolyamtársak tudják, hogy kicsoda és mit tett le arra a bizonyos asztalra?
Egy, semmit nem tettem le az asztalra, legalábbis azt semminek nevezném. Kettő, őszintén szólva azért vagyok ott, hogy tanuljak, és nem azért, hogy elmondhassam, itt és ott játszottam.

Igazán mértéktartóan fogalmazott. Mit kíván az új évre?
Sok 5-öst, avagy jó jegyeket az egyetemen.