Sose tévesszünk célt. – ősi magyar közmondás
Hát csak sikerült... Végül ideért, no de ne ácsorogjon már itt a mikrofonerdő közepén, pphhejj, nem magának való az! Huppanjon csak le ide, Jutkám! Ugye, milyen kényelmes tapintása van ennek a fotelnek? Mintha két napig tartó buliban szétdobált, hátrahagyott, a messzi Itáliából, a valóságos római birodalomból hozott, napbarnított Valentin-napi plüssmaciról húzták volna le a bőrt.
Csak nem maga volt az, aki lelőtte azt az édes kis brummogó bocsot, mélymagyarként? Jaj, dehogy gyanúsítom én, drága Jutkám, no de biztosan emlékszik még arra a felvételre, amelyiken fogja a… Ne haragudjon meg, de elképzelni sem tudom, hiszen légiesen könnyed, Raffaellóra emlékeztető – az is golyó, csak kókuszból, és jobb is, mint a hőkezelt hókuszos – finom, Michelangelo és nem a Deákné vásznára való vonásai vannak. Olvasom ám azon az undorító ballibsi oldalon, hogy nő lehet a dologban. Tényleg? Mindig nő van a dologban, én mondom, csak hát...
Ne húzza fel a szemöldökét, Jutkám, a gyűlöletkampányból éppen kilábalva a megértését kérem: mi itt az igazság? Mert ki tudna erről a leghitelesebben mondani a legtöbbet, ha nem ön, ugye? Tudom, ott vannak a gyerekek, de nem jelent az semmit, aranyanyám! Mit szólna a Karmelita krőzusa, ha összehívna egy sajtótájékoztatót – mondjuk a Magyar Hang és a Népszava tudósítója is ott lehetne... –, és abban a csini kis nadrágkosztümjében kiállna, aztán propagandahablaty helyett kerekperec megmondaná a frankót? A manipuláló megalomániás kedvére nem maga tett azzal a szembeköpősdivel, Jutkám, amikor közel két éve benyújtotta a népszavazási kezdeményezést azzal a magukra jellemző, tipikus tölténytörvénnyel kapcsolatban? Az anya nő, az apa férfi – szervusz, Peti, puszi, Erzsi!
