TATABÁNYA–NAGYKANIZSA 3–0 » Sorozatban a tizenhatodik bajnokiján is veretlen maradt a repülőrajtot vett, Gyürki Gergely irányításával megtáltosodó házigazda, amely a magunk mögött hagyott szombaton éllovasként a harmadik helyezettet fogadta. A találkozóra négy hazai (Árvai Dániel, Letenyei Zalán, Szegleti Gergely, Szegő Imre) és két vendéglabdarúgó (Hajagos Tamás, Pleszkán Tibor) nyilatkozatával pillantunk vissza.

A névadó kötelez. És ez még akkor is igaz, ha a maiak valószínűleg nem jutnak Grosics Gyulát idéző magasságba, de a tisztelet kijár nekik. Egyfelől azért, mert amit eddig letettek arra a bizonyos asztalra, több mint biztató – a Bányász-drukkereknek sokkal inkább szívet melengető –, másfelől nem csupán a stadion évadója, a múltja is kötelezi a kék-fehéreket, hogy minél előkelőbb pozícióban fussanak be. Nem biztos, hogy a TSC labdarúgói egyénileg jobbak, mint a mögöttük loholó, a nyakukba lihegő veszprémi futballisták vagy az ezúttal legyőzött nagykanizsai játékosok, de ez a brigád nagyon egyben van – az öltözőn kívül és azon belül is. A pályára kivitt egység, a másik kisegítése a közös célért pedig sok mindenre elég lehet. Arra biztosan, hogy a szezon végén bátran egymás szemébe nézhessenek – még az is lehet, hogy enyhén csillogó tekintettel.   

ÁRVAI DÁNIEL, a Tatabánya támadója: Egy nagyon jól szervezett, focizni akaró csapatot ismerhettünk meg a kanizsai alakulatban, amely dinamikában és játékstílusban is hasonló elvek mentén játszik, mint mi, ezért kiélezett küzdelmet vártunk, ami az első félidőben be is igazolódott. Ekkor volt egy kis szerencsénk, mert az én lövésem befelé pattant a védő lábáról, míg mi kettő lövésüket is a gólvonalról mentettük. Játékban is jobb volt a Kanizsa. Ha itt egyenlítenek, lehet, máshogy alakul a meccs, de az őszinteséghez tartozik az is, hogy a második játékrészben föléjük kerekedtünk, a mi akaratunk érvényesült és sokkal jobbak voltunk, így teljesen megérdemelt a győzelmünk. Fontos meccsen nyertünk és nagyon boldogok vagyunk! Hogy lesz-e jelentősége a későbbiekben ennek a rangadónak? Hosszabb távon nem, talán csak annyira, hogy ez »hatpontos meccs« volt és jobban leszakadtak rólunk, de ha elkezdünk botladozni a többi találkozón és mögöttünk nyernek a riválisok, könnyen változhat a helyzet. 

LETENYEI ZALÁN, a Tatabánya középpályása: Egy nagyon jó érőkből álló Nagykanizsát fogadtunk a hétvégén és egy kifejezetten színvonalas mérkőzésen sikerült diadalmaskodnunk. Összességében azt gondolom, hogy megérdemelt győzelmet arattunk, ismét megmutatta a csapat a karakterét. Ez már a nyolcadik győzelmünk volt zsinórban. Végig kontrolláltuk a találkozót, az ellenfélnek különösebb helyzete nem adódott. Ugyan nagyon sok meccs van még hátra, de természetesen hatalmas löketet ad, hogy egy újabb rangadót sikerült megnyernünk. Korán van még nagyot álmodni, de az ősz során megmutattuk, hogy a Tatabányával is számolni kell és mindent meg fogunk tenni, hogy minél jobb helyezést érjünk el a bajnokság végén. 

SZEGLETI GERGELY, a Tatabánya támadója: Már a hét eleje óta a Nagykanizsa elleni meccsre fókuszáltunk, elemeztük a játékukat és feltérképeztük a gyengeségeiket. Személy szerint nekem kiemelt fontosságú volt ez a mérkőzés, hiszen két szép évet töltöttem el az Olajbányásznál. Jól kezdtük a meccset, Árvai Dani hamar megszerezte a vezetést számunkra. Azonban a Kanizsa nagy erőket mozgósított, mezőnyfölényt harcolt ki és a félidő közepén Székely Ervinnek a gólvonalról kellett tisztáznia. A szünetben azonban taktikát váltottunk és át tudtuk venni a kezdeményezést. A 69. percben büntetőből eredményes tudtam lenni, aminek nagyon örültem. Aztán a 88. percben a kapitányunk, Kovács István lezárta a mérkőzést, 3–0. Úgy gondolom, hogy összességében megérdemelten nyertünk, megszerezve ezzel zsinórban a nyolcadik győzelmünket. 

SZEGŐ IMRE, a Tatabánya támadója: Nagyon jó formában vártuk a szombati rangadót, tudtuk, hogy milyen erőt képvisel az ellenfél, ennek megfelelően készültünk a mérkőzésre. Egész héten gyakoroltuk azokat az elemeket, amiket kielemeztünk, hogy fontosak lehetnek majd. Ennek megfelelően kezdtük a találkozót és hamar vezetést is szereztünk. A korai előny talán túlságosan is megnyugtatott minket, a Nagykanizsa pedig magasabb fokozatba kapcsolt. Az első félidő nagyobb részében nyomás alá helyeztek bennünket, de csak egy-két nagyobb helyzetig jutottak el. A szünetben rendeztük a sorokat, mentálisan és taktikailag is változtattunk. Úgy gondolom, a második felvonásban már végig kézben tartva a meccset és helyenként jó játékkal sikerült eldöntenünk egy nagyon nehéz rangadót. Összességében a győzelem megérdemelt, de nem volt ekkora különbség a két csapat között. Nagyon fontos három pontot szereztünk egy, a tabellán közeli rivális ellen. Szeretnénk ugyanezt az utat folytatni, mert a hétvégén újabb rangadó vár ránk a Veszprém ellen, ami szintén nagy jelentőséggel bír majd a bajnokság végeredményének szempontjából. 

HAJAGOS TAMÁS, a Nagykanizsa kapusa: Sajnos a hétvégi rangadó nem ügy sült el, ahogy elterveztük. Az első tíz-tizenöt percben nem tudtuk felvenni a tempót, viszont az első félidőben a kapott gól ellenére úgy gondolom, hogy jól játszottunk, de találatig sajnos nem jutottunk. A szünetben megbeszéltük, hogy azt kell folytatni, amit az első félidő második részében produkált a csapat. Viszont nem tudtunk veszélyesek lenni az ellenfél kapujára, a támadó harmadban pontatlanok voltunk. A 3–0-s eredményt kicsit túlzónak találom, nincs ekkora különbség a két csapat között, viszont teljesen megérdemelt a hazai győzelem, mindenben fölénk nőttek ezen a meccsen. Nyilván lehet jelentősége ennek a találkozónak a továbbiakra, de úgy gondolom, ha saját magunkkal foglalkozunk és kijavítjuk azokat a hibákat, amiket csinálunk egy ilyen mérkőzésen, akkor nem lehet gond. Folytatjuk tovább, két fontos összecsapás vár ránk a következő két hétben, és a közös cél eléréséhez mind a két meccset meg kell nyerni! 

PLESZKÁN TIBOR, a Nagykanizsa támadója: Szerintem az első félidő alapján nem érdemeltünk vereséget még akkor sem, ha ekkor már vezetett a Tatabánya. Viszont amennyiben a teljes mérkőzést nézzük, akkor megérdemelten nyert a listavezető. Ha sikerült volna győzni, akkor feljöttünk volna egy pontra a Tatabányára, így viszont, hogy kikaptunk, a különbség hét pontra nőtt a két csapat között. Úgyhogy van jelentősége a szombati találkozó végeredményének, de ha jól tudom, van még húsz forduló a bajnokság végéig. Azon leszünk, hogy minél többet lefaragjunk ebből a hátrányból.