TATABÁNYA | Ha Alfred Hitchcock élne, elégedetten dörzsölné izzadt tenyerét. A neves filmrendező lassú és körülményes mozzanatokból összeálló alkotást készítene, a főszerepet pedig az NB III Nyugati csoport 2022/2023-as kiírásában egymással ádáz küzdelmet vívó VLS Veszprém és az egykori Bányász labdarúgóira osztaná. A pontvadászat utolsó játéknapján egymás ellen meccselő felek 2–2-re végeztek úgy, hogy a házigazda bakonyiak részéről Bartusz Dániel a 96. (!) percben egalizált. Pedig ha nyer a vendégsereg, talán ez a történet is másról, sokkal vidámabb témáról szólna. Merthogy a VLS a Nyíregyháza Spartacus elleni osztályozót elbukta, így mit sem ért a megszerzett bajnoki címmel.
Készülhetne a Csákvár vagy az Ajka elleni bajnokira, netán hangolódhatna lélekben a kispestiek elleni ütközetre. Tatabánya–Honvéd – mint hosszú-hosszú évtizedekkel ezelőtt az élvonalban. Árvai Dániel sokat tett azért, hogy az egykori Bányász újra ott legyen a magyar futball térképén, a 25 góllal a mesterlövészek között elért második hely a nagykanizsai Lőrincz Bence mögött önmagáért beszél.
Elvették vagy elvesztették?
A bajnokság az utolsó mérkőzésig tart, ezért soha nem is volt a miénk az aranyérem, így el sem vették és el sem veszítettük – indította a honlapunknak adott interjúját és fogalmazott egyértelműen az NB III Nyugati csoportjában 90 ponttal a tabella második helyén végző OPUS TIGÁZ Tatabánya 26 esztendős támadója, a gárda házi gólkirálya, Árvai Dániel. – Egy kiélezett és izgalmas bajnokság utolsó mérkőzése úgy alakult, hogy éppen a bajnoki döntő is volt. Álomszerű és szurkolóbarát sorsolás.
Álomszerű... Lehet így is mondani, mint ahogy túl könnyű volna most azzal érvelni, hogy az utolsó fordulóban, a mindent eldöntő Veszprém elleni találkozón hibázták a legnagyobbat. Elemezték azóta vagy akár ön elgondolkodott már azon, hol ment el a hajó?
A szezon elején körübelül hatan ültünk az öltözőben és a cél az 1-10. helyezés valamelyike volt. Mindenki kihozta magából a maximumot és a legoptimistább szurkolóinkat is sikerült meglepni. A tavasszal már érezhető volt a csapaton a fáradtság és a keret mélységének a hiánya. Az ellenfeleink ebben sokkal jobbak voltak, sajnos a végére nem sikerült többek között ezt is legyőzni.
A Tatabánya–Nyíregyháza párharcnak talán még az élvonalban is lenne létjogosultsága, de az NB II-ért zajló osztályozón összejöhetett volna ez a csata. A mindvégig jól küzdő Veszprém végül könnyűnek találtatott, azaz, ha semmi sem változik, újfent harcolhatnak a bajnoki címért – egymás ellen is.
A Veszprémnek is ugyanúgy hatalmas küzdelem volt az elmúlt szezon, mint nekünk. Drámai körülmények között megnyerték a bajnokságot, ezért megérdemelték volna, hogy feljussanak. Nagyon bosszantó és elkeserítő lehetett nekik, hogy nem sikerült, így teljesen átérzem, amin keresztül mehettek. Ha már így alakult, remélem, mint egymás riválisai, kihozzuk egymásból a maximumot.
Hogyan tovább? Mert ilyen pofon után nem egyszerű felállni...
Ez sport. Minden tapasztalattal – legyen az pozitív vagy negatív – többek és erősebbek leszünk.
Ön például egészen biztosan, hiszen 2018-ban 70, egy évre rá 34 gólig jutott, míg idén NB-s szinten az eddigi legtöbb találatot szerezve 25-ször bizonyult eredményesnek. Ha kettéválasztja a brigád produkcióját és a saját teljesítményét, van oka az elégedettségre?
Mivel csapatsportról beszélünk, nem könnyű különválasztani a kettőt és nem is szeretném. Azért tudtam ennyi gólt lőni, mert ilyen nagyszerű társaságban játszhatok és amiért sikerült találatokat szereznem, a srácokat is tűzben tartottam és bíztak bennem. Véleményem szerint a csapat erősíti az egyéneket és fordítva.
