BUDAPEST » Sajátságos büntetőpárbaj: amint arról már röviden beszámoltunk, a Budapest-bajnokság I. osztály 9. fordulójának szombat este Óbudán megrendezett mérkőzésén a házigazda 43. sz. Építők úgy nyert 2–1-re az ASR Gázgyárral szemben, hogy mindhárom találat 11-esből született. Amíg hazai oldalon a 10-es mezt viselő Kovács Marcell duplázott, addig a látogató 12-ese, Balogh Péter szépített.

Idén már a hetvenharmadik életévét töltötte be, mégsem öregurasan közlekedik. Kiváltképp a pályán, amit az előző öt forduló tökéletesen megmutatott. Az 1949-ben alapított 43. sz. Építők ugyanis egyik győzelmet aratta a másik után, aminek köszönhetően élcsapattá vált dr. Hevesi Tamás Budapest Kupa-címvédő alakulata. Az a csapat, amely gyors és mozgékony labdarúgóinak köszönhetően jó, ezáltal kezdeményező, kellőképp agresszív futballal rukkolt ki az elmúlt hétvégén is. Pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy meglepetésre a látogató kerüljön előnybe, lévén az agilisan kezdő Rézinger Botond tizennyolc méterről megeresztett löketében volt fantázia. 

A 10. percben jártunk ekkor, és hogy nem volt mindegy a győztes kiléte, no meg a sikerért járó pontok sorsa, azt az elkövetkező minutumok világosan megmutatták. Zimonyi Péter játékvezetőnek előbb a hazai, majd a vendégkispadnál akadt „lapot érő” dolga, utóbbit az ASR Gázgyárnál duplán bánhattak, hiszen túl azon, hogy a társulat elvesztette a kispadtól elküldött Sólyom Ferencet, még hátrányba is került Kovács Marcell pazarul elvégzett 11-esével. A két eset persze szorosan összefügg egymással és „megér” néhány mondatot, hiszen a „Gáz” kispadja az Építőknek megítélt 11-es után még a szituáció kapcsán lest reklamált, ám mert az asszisztens nem jelzett, elintézhető lenne a történet annyival, hogy 1–0 „oda”. Csakhogy a másodedző Horváth László megkérdezte a partjelzőtől, ki „ragadt be”, ami miatt nem volt leshelyzet a(z amúgy jogosan megadott) büntető előtt, amire a „nem tudom” válasz érkezett. A vendéggárda vezetőedzője ezen felhördülve emelt hangon mondta a magáét, az odarohanó sporttárs pedig a sárga lap felmutatása után a véleménye mellett továbbra is kitartó trénert elküldte a kispadtól, pedig a játékvezetőt csak arra kérte, hogy hallgassa meg, mit mondott a kollégája. Nos, úgy tudjuk, a jegyzőkönyvbe az került, hogy az asszisztens válasza a következő volt: „a túloldali”.  

És hogy valóban essen szó a „túloldaliról”, a pályán kék-fehérben masírozó, a bajnokságban menetelő gárda továbbra is sprintben közlekedett, így az sem véletlen, hogy volt olyan időszaka az első félidőnek, amikor az Építők egymás után négy szögletet végezhetett el, beszorítva, de nem megtörve riválisát. A legnagyobb sansz erre a játékrész utolsó perceiben adódott, ám sem a csapatkapitány Gergely Viktor lövése, sem az eleve sérülten pályára lépő Koós Bálint kényszerű cseréjeként bevetett Pálmai Zsolt próbálkozása nem talált utat a vendégkapuba. 

A második felvonásban más hadrendben és szellemben futott ki a műfűre a látogató, ami kissé megzavarta ugyan a vendéglátót, de nem annyira, hogy az ASR kiegyenlítsen. Sőt, a félidő fertályán rosszul sikerült kapuskirúgás után nem sok hiányzott, hogy egyről a kettőre jusson dr. Hevesi Tamás jó szellemiségű brigádja, ám ami akkor és a 69. minutumban is kimaradt, a 75. percben összejött: ezúttal nem a cerberus Urbán Benedek, hanem Mankó Gergely szabálytalansága után mutatott a tizenegyespontra a sporttárs, a megítélt büntetőt Kovács Marcell ezúttal is magabiztosan értékesítette (2–0). 

A testbeszéd árulkodó volt: lélekben feladta a meccset a Gázgyár, és bár labdarúgói mentek előre, de már valódi hit és valamirevaló átütőerő nélkül. A sors a véghajrában így is rákacsintott az érthetően csalódott Sujtás utcaiakra, ám a 93. percben megadható és a csapatkapitány Balogh Péter által higgadtan értékesített 11-es már nem osztott, nem szorzott (2–1). 

Mondta is a mérkőzést követően a nyáron a Budatéténytől szerződtetett, Sólyom Ferenccel annak idején a Pénzügyőrnél is együtt dolgozó rutinos hátvéd, az ASR Gázgyár színeiben bajnoki meccsen először a kezdőcsapatba jelölt Szikes Péter, hogy „Pariban voltunk azzal a csapattal, amely az elmúlt öt fordulóban zsinórban győzött. A büntetők harcát ezen a napon az Építők nyerte, de úgy gondolom, játékvezetői rásegítéssel.” Az első másfél mondattal maximálisan egyetértünk, zárszóként pedig csak annyit: büntetőpárbaj ide, akciógól-hiány oda, soha rosszabb „blasz-egyes” meccset! 

INTERJÚ. DR. HEVESI TAMÁS: „Ez a menetelés bennünket is meglepett” 

Már csak az hiányzott, hogy ne valamelyik csapat kedvence-nóta, hanem az „Ezt egy életen át kell játszani” című retrósláger dübörögjön ezerrel szombat este kilenc óra tájban a 43. sz. Építők földszinti öltözőjében. Meglehet, ha dr. Hevesi Tamás meghallotta volna Hevesi Tamás hangját, elneveti magát vagy éppen még hamarabb lép ki az ajtón, amelynek a kilincsét mostanság befelé menet is jó érzés lenyomni. Miután tehetséges fiataloktól hemzsegő, sokra hivatott, hajtós és technikás társulata az akciógólok nélküli mérkőzésen is nézőcsalogató, fantáziadús produkcióval rukkolt ki, a magunk részéről minimum annyiban maradnánk, hogy ezt egy évadon át kell játszani. 

Ilyen összecsapásra számított?

Erre nem lehetett – mondta egy mosoly kíséretében dr. Hevesi Tamás, a 43. sz. Építők 52 esztendős vezetőedzője. – Nehéz meccset vártunk, mert ez a Gázgyár nem az, amelyik tavaly volt, a mostani sokkal masszívabb csapat. Gondoltuk, hogy ez egy szenvedősebb mérkőzés lesz, ám abban bíztam, hogy mivel mostanában jól megy a támadósorunknak, mögéjük tudunk kerülni és akcióból is betalálunk. A gól az gól, ha 11-essel, azzal, de be kellett gyűjtenünk ezt a három pontot.

Van bármiben is hiányérzete?

Összességében nincs. Azt kell, hogy mondjam, most jól megy a csapatnak, de ez nem azt jelenti, hogy minden mérkőzésünk könnyű lesz. Az együttesünk erejét az mutatja, hogy a nehéz meccseket is meg tudjuk nyerni, még ha szenvedve is. Ezen a szombati napon is szenvedős volt a találkozónk, de a lényeg a három pont.

Mondja meg őszintén, miként sikerült kikapniuk a jó képességű labdarúgókból álló, ám mégiscsak újonc Issimótól? Ez az egy bajnokijuk a kakukktojás – vagy az egy speciális találkozó volt?

Olyan tekintetben speciális mérkőzés volt, hogy felborult a pálya, ám akkor mindent kihagytunk, az Issimo pedig jól megkontrázott minket – ez az igazság. Valószínűleg, ha tíz meccset játszunk velük ez az az egy, amit elveszítünk, de az a baj, hogy a múltunkban volt már egy-két ilyen meccs. Ezt megelőzően a Közterülettől sikerült kikapnunk abban a szezonban, amikor ellenfelünk kiesett a „blasz-egyből”, ám lehet, hogy kellett az a pofon ahhoz, hogy most így menjünk.

Ez a remek széria elrepítheti a csapatot a dobogó legtetejéig?

Ilyen messzire nem tekintenék. Azt gondolom, nálunk vannak szakmailag, anyagi lehetőségekben és infrastrukturálisan is jóval erősebb csapatok, úgyhogy csak egyesével nézünk előre. Ez egy nagyon erős társaság, márpedig most elsősorban a közösség ereje miatt tudunk ott lenni az élbolyban, úgyhogy toljuk, ameddig tudjuk. Mindig egy meccsel előbbre nézünk, azt kell megnyerni, aztán majd meglátjuk, hogy a végelszámolásnál mire lesz elég.

Nagyon fondorlatosan fogalmaz, hadd tegyek így én is: azért az előző évadban elért helyezésnél az őszi idény első felében tapasztaltak után sokkal jobbra számít, nem?

Megmondom őszintén, ez a menetelés bennünket is meglepett, legfőképp az, hogy ekkorát léptünk előre. A csapatot a negyedik-hatodik helyre taksáltam, persze még lehet, hogy az lesz belőle, de most már csalódottak lennénk, ha nem tudnánk végig versenyben lenni a dobogóért. 

INTERJÚ. SÓLYOM FERENC: „A csatárjátékunk nagyon gyenge” 

A váltás jól sült el. Miközben a tavaszi idénynek még a Pénzügyőr edzőjeként vágott neki, a 2021/2022-es szezon zárásakor már az ASR Gázgyár kispadján ült. Boldog emberként, hiszen a célt, a Sujtás utcai patinás óbudai egyesület bennmaradását elérte – a csapattal együtt, közösen. 

Ha valaki csak azt látja, hogy két 11-est is értékesítettek a Gázgyár ellen, könnyedén hiheti azt, hogy önmagukat verték meg.

Nem hiszem, hogy saját magunkat vertük meg, inkább az a probléma hetek óta, hogy az előre való játékunk, a csatárjátékunk nagyon gyenge, nem tudjuk birtokolni úgy a labdát, nem tudunk úgy a kapu elé kerülni, ahogy szeretnénk, pontrúgásokból szerezzük a góljainkat – mondta bő félórával a találkozó után Sólyom Ferenc, az ASR Gázgyár 59 éves vezetőedzője. – Az a baj, hogy különösen a végjátékban nagyon vékonyak vagyunk, és ez ezen a meccsen is megnyilvánult, mert a mezőnyben egyenrangú ellenfelei voltunk a vetélytársunknak. Az Építőknek sem volt különösebben nagy helyzete, de a kapu előtti szituációkban nekünk mindenképpen kevesebb lehetőségünk volt. 

Tehát az elmúlt hetek produkciójával összességében elégedetlen?

Abszolút! Az, hogy megnyertünk olyan mérkőzéseket, amelyeket úgymond idézőjelben értve kötelező, és olyan társulatokat győztünk le, akik a mi szintünkön vannak, valahol a csapatjátéknak az eredménye, nem pedig annak, hogy egyénileg meg tudtak oldani szituációkat a játékosok, különösen elől. Ahol egy picit jobb az ellenfél, ott nagyon kevés esélyünk van arra, hogy gólt szerezzünk. Nem véletlen, hogy nem rúgtunk gólt az Unione-nak, a Csepel-Csep-Gólnak, a REAC-nak, most pedig az utolsó percben egy 11-esből ugyan betaláltunk, de nagyon nagy sanszunk nem volt arra, hogy jobb eredményt érjünk el. 

Hosszabb távon viszont lehet rá esélyük, hogy a stabilitás, a magabiztos bennmaradás teljesítése mellett odaférjen az ASR Gázgyár a tabella derekára.

Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy a középmezőnyben szeretnénk lenni, aztán ebből lehet kicsit jobb eredmény is, ha a támadójátékon tudunk javítani, akkor mindenféleképpen. Azt gondolom, hogy a védekezésünk elég stabil, mert ugyan sok gólt kaptunk a nagy csapatok ellen, de azokon a találkozókon azért a játék nagy részében teljesen pariban voltunk, inkább a végén, amikor nagyon kinyíltunk, akkor kontráztak meg bennünket. Azokat a meccseket pedig, amelyeket megnyertünk, azért hoztuk, mert hátul stabilak voltunk és egy-egy lehetőség mindig van, amiből gólt lehet szerezni egy mérkőzésen és ezeket berúgtuk. A tavalyi szezon után elsősorban az a legfontosabb, hogy a végjátéknál ne kelljen izgulni, mint ahogy legutóbb kellett. 

Jöhetnek kényes kérdések?

Persze! 

A 21, perc eseményéről, a kispadtól való elküldéséről mi a véleménye?

Onnan kezdeném, hogy szombat délelőtt kinn voltam a Tesi–REAC meccsen, ahol a labdarúgásunk egyik ismert emberével beszélgettem és a játékvezetők is szóba kerültek közöttünk. Neki mondtam, hogy mostanában már nem foglalkozom a játékvezetőkkel. és tényleg most is így volt, nem szóltam, hogy les volt vagy nem volt les, befújták a 11-est, berúgták. Ha mellettem a kollégám, Horváth Laci nem áll föl és nem kérdezi meg a partjelzőt, hogy ki maradt benn, akkor szinte semmi nem történik, én ülök a kispadon, de amikor az asszisztens azt mondta, nem tudja, erre olyan ideges lettem, egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne szóljak! Ötven éve vagyok a futballban, és ilyet még életemben nem hallottam, hogy nem tud valamit az asszisztens, mert nem tudta, hogy miért nem intett lest, és a legnagyobb probléma az, hogy a mérkőzés után még le is tagadta, hiszen állítása szerint azt mondta, „a túloldali”. Na már most ha ezt mondta volna, nem leszek ideges... 

Logikus, de a technikai zónából egyesek nem csupán itt, hanem magasabb szinten is lassan általános iskolai könyvtárat csinálnak, hiszen számukra az a lényeg, hogy ülj szépen és maradj csendben, akkor nincs veled gond.

A másik éppen ez, amit ön is említ: abban a pillanatban, amint minimális kritika éri őket, jönnek és intézkednek. Már nagyon régóta mondom, hogy az edzőknek és a játékosoknak semmiféle eszköz nincs a kezükben, hogy egy bírói tévedést miként tudnak kommunikálni. Semmi az ég egy adta világon, nekik az a fegyverük, hogy önérzetükben sértetten kirohannak és szankcionálják az edzőket. Azt gondolom, ezen a szövetségnek is el kellene gondolkodnia, bár aligha én vagyok az egyetlen, aki ezt fölveti és nem most történt ilyesmi először, szerintem ez már nagyon régi történet, de hát eddig sem történt semmi és nagy valószínűséggel ezután sem fog, azaz nekünk kell ehhez alkalmazkodni és nekünk kell higgadtabbnak lennünk. Oda is mentem a végén és elnézést kértem, de ettől függetlenül fenntartom azt, hogy ilyet még életemben nem hallottam, hogy egy asszisztens ne tudja, miért nem húzta be a lest. 

Nagyon régi történet az is, amit most felvetek: önnek most éppen nem az NB III-ban kellene dolgoznia?

Nem hiszem... 

Mondjuk a Pénzügyőr kispadján.

Már többször mondtam, hogy ezzel nem szeretnék foglalkozni. 

Azért, mert fájó pont, nem?

Az, persze, hogy az. Nekem... 

A szerelme, a mindene a Pénzügyőr.

Igen, nekem a mindenem volt a Pénzügyőr, de tényleg... 

Csak volt?

Igen, abszolút csak volt. 

…

Amikor fölálltam a kispadról, kizárólag az egyesület céljait tartottam szem előtt. Ha a vezetőség úgy gondolja, velem a csapat nem tudja megnyerni a bajnokságot, én szeretem annyira a Pénzügyőrt, hogy felállok, és akkor hozzanak olyat, akivel megnyerik. Sikerült is megnyerni, amihez gratuláltam, és most is jól szerepelnek, úgyhogy biztos, hogy ennek így kellett történnie. Én viszont jól érzem itt magam, nincs semmi probléma, korrektek a vezetők, jó a hangulat a csapatnál, és bár van egy-két ilyen problémás mérkőzésünk, amikor kiakadok, de ettől függetlenül csináljuk tovább a munkát és megpróbálunk minél jobb eredményeket elérni. 

Ezzel azt akarja mondani, hogy Sólyom Ferenc a helyén van?

Ebben nem vagyok teljesen biztos, de jól érzem magam és most nincs a fejemben az, hogy máshová vágyódnék.