XV. KERÜLETI ISSIMO–BUDAFOKI MTE II. 1–1 » Lehetett volna fordítva is – szólhatna az örökbecsű, ám a sokat látott Budai II László Stadionban tényleg ez volt a helyzet, amit ugyan nem lehet kapust becsapva gólra váltani, ám a fenti fél mondat különösen igaz volt a játékvezetői tévedésekre.

„Ébredj fel, már délután van! Hol volt ez les, te?!” Mintha a hetvenes-nyolcvanas évek amerikai filmjeiben feltűnő kanyargó autó lenne, úgy kapta az ívet a játékvezetői hármas, pedig még csak a 20. percben jártunk. A lelátó szerény létszámú népe „osztotta” a sporttársakat, nem ok nélkül, mert ez a széria sem moziban, sem otthon a laptop előtt, de még a helyszínen átélve, a Széchenyi téren sem volt nyerő, ugyanis hibás döntések sorozatának lehetett szemtanúja a meccsre tévedő révedő. Az első félidő (majdnem) felénél jártunk csupán, de már volt a „számlán” tévesen megítélt (az újonc Issimo) kapu(já)hoz közeli fault, a nyáron Pesterzsébetről visszatérő, ám újra csak a Budafoki MTE II.-ben futballozó – miközben képességei alapján az első csapathoz kellene tartoznia... – Fekete Máté egyébként pompásra sikeredett fejesgólja (csakhogy a találatot megelőző szituációnál nem az történt, ahogy az ítélet szólt...), és ezzel el is érkeztünk a 20. minutumhoz. A Budafok 16-osán belül járunk, 11-es! Ezt gondolja mindenki, de ahogy sípszó nincs, úgy büntető sincs, mert az asszisztens lest jelez. Nem álltunk vonalban, de az arcokat elnézve olybá tűnt, ezt megúszta a Promontor utcai legénység... 

És mintha a FINA budapesti „vizes” világbajnokságán lennénk, azt látjuk, hogy kisvártatva megúszta az Issimo is, mert bár jóllehet, a félpályánál csak kicsit járunk túl, ám ha Szabó Marcell szabálytalansága nincs, a Budafok előtt szinte biztosan gólhelyzet adódott volna, az pedig ugyebár nem sárga lap... 

Nem nagyon volt idő ezen elmélkedni, hiszen a csapatok szerencsére tettek róla, hogy ne így legyen. Az első félóra végén, a nyáron az újonchoz csatlakozó Zöldesi Illés mutatta meg, hogy a fővárosi élvonal sem különbözik a honi első osztályú bajnokságtól: ha védeni kell, akkor védeni kell. Márpedig a találkozót jobban kezdő pályaválasztótól az idő múlásával egyre inkább átvette az irányítást a látogató, amely sokszor helyzetbe kerülve, de azok közül csak egyet értékesítve a fentiek tükrében is megérdemelten vonulhatott egygólos előnnyel a szünetre. 

Ha Lengyel Iván sportigazgatón múlik, alighanem személyi változásokat eszközöl a pauza során, ám mert féltucatnyi labdarúgójára nem számíthatott az Issimo, a szakmai stábnak meg volt kötve a keze. A pályán lévők lába azonban szerencsére nem, így a 67. percben bedobás utáni hatalmas lövésnek lehettünk szemtanúi, csakhogy a labda a léc fölött hagyta el a játékteret. A mérkőzést abszolút sportszerű keretek között, kulturált formában végigkommentáló vendégedző, Pozder Nenad száját a 80. percben például semmi nem hagyta el, meglepetésre mégis kikocogott hozzá a síp indiszponált gazdája, hogy sárga lapot adjon – talán ő sem tudja, miért... 

A Budafoki MTE II. labdarúgói viszont most már tudják, hogy a kihagyott helyzeteket, az elszórakozott, három méterről sem gólra váltott ordító lehetőségeket a futball megbünteti. Elég volt egy hiba a véghajrában, így a 88. percben 11-eshez jutó Issimo köszönte a lehetőséget, a labda mögé álló Kindlik Ádám pedig a balra mozduló Ilyés Bátony mellett magasan a kapu jobb oldalába bombázott. Ezt a gólt megérdemelte a lelkesedésből jelesre vizsgázó, szimpatikusan küzdő újonc, amelynek ha mázlija van, a ráadás pillanataiban a győztes találatot is megszerezhette volna. Ami pedig az összecsapás egészét illeti, a küzdelem mellett akadtak szép megoldások és megannyi helyzet mindkét oldalon, avagy nem volt ez rossz a pályán lévőktől, ugyanakkor sokkal jobb játék...napot kívánunk mindkét együttesnek az előttünk álló hétvégére – kár lenne tagadni, rájuk fér!

A MECCS ...beszólása: Az első félidőből még negyedóra sem telt el, amikor a vendéggárda szinte az egész találkozón talpon lévő vezetőedzője, Pozder Nenad így kiáltott fel: „Jó beadás, kicsi!” Amint megtörtént az ívelés, halkan csak annyit mondott: „Ez nem jó beadás…”

...találkozása: Régi ismerősök meccse volt a múlt szombati, hiszen Czerman Márk (balra), a XV. kerületi Issimo SE-t erősítő, és ha kell, több poszton is bevethető 25 éves futballistája, valamint Pozder Nenad, a Budafoki MTE II. 44 esztendős edzője a 2010-es évek közepén csapattársak voltak az akkor még a Pest megyei I. osztályban szereplő Tura VSK-ban, valamint Tápiószecsőn is együtt dolgoztak. Mindezzel kapcsolatban a pályaválasztót erősítő futballista az alábbiakat mondta: 

Nagyon jó érzés volt Nenivel találkozni, örültem neki, illetve annak is, hogy egy ilyen játszós és baráti csapatot rakott össze, nem afféle szúrós és agyonrúglak típusú focit játszanak – fogalmazott közvetlenül a bajnoki meccs után CZERMAN MÁRK. – Nem is azt mondom, hogy presztízs volt nekem, hiszen szeretem azokat az embereket, akik az őszinteséget képviselik, mert én is ilyen vagyok.

...beugrója: A neve fogalom Pasaréten – csakúgy, mint legendás édesapjáé, a Honvédhoz ezer szállal kötődő Faragó Lajosé Kispesten –, ám fájdalom, a Pénzügyőrtől tavaly novemberben elbúcsúzott. Hogy mi a trendi és mi nem, azon persze lehet vitatkozni, azon viszont aligha, hogy a PSE-nél manapság már alig találni a pasarétiekhez kötődő sportszakembereket. Hogy Faragó Zoltán nem végzi rosszul a munkáját, azt jelzi, hogy idestova három hete érkezett a felkérés az Issimótól, amit elfogadott. A Budafok II. elleni összecsapáson volt is dolga a kitűnő masszőrnek, hiszen Szabó Marcell bokáját hosszú ideig kellett ápolnia.

...korelnöke: Jóllehet, bármennyire is hihetetlennek tűnik sokaknak, csak vonalas telefonon lehet elérni, az egykori kiváló balszélső, az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet szerző válogatottunk tagja, a Budafokon 1975 és 1979 között futballozó sportember, az Újpesten több mint másfél évtizedig masszőrként dolgozó Tóth Kálmán fiatalosabb, mint azt bárki hinné. A 78 (!) évesen is aktív masszőrnek az Issimo elleni találkozón nem volt különösebb dolga, ám abban biztosak vagyunk, ha lett volna, a lehető legjobban megoldja. 

 LENGYEL IVÁN: „Ennek az eredménynek jelenleg örülünk” 

Olykor nehezen tudta türtőztetni magát, ám becsületére váljon, túl azon, hogy sportemberként vette tudomásul a csapatát sújtó játékvezetői tévedéseket.

Ha valaki azt mondja a mérkőzés előtt, hogy iksz a vége, mit felel?

Teljes mértékben elfogadtam volna – jelentette ki a lefújás után néhány perccel Lengyel Iván, a XV. kerületi Issimo SE sportigazgatója.

Miért?

Mert megmondom őszintén, hat hiányzónk van, és rajtuk kívül a vezetőedzőnk sem tudott jelen lenni. Fiatal, jó képességű csapat, úgyhogy mi ennek az eredménynek jelenleg örülünk.

Az interjúkérelmünket udvariasan és kedvesen elutasító, a társulathoz a nyári átigazolási szezonban érkező korábbi NB I-es kapus, Zöldesi Illés személye mennyi pluszt adhat az öltözőben, illetve a pályán?

Magabiztosságot tud adni a védelemnek, illetve nyilván a teljesítményével vezére tud lenni a hátsó sornak. A többiek abszolút felnéznek rá, örülünk, hogy csatlakozott hozzánk. 

 SOWUNMI ATTILA: „Mindig jött egy sérülés”  

Jó helyen volt nála a labda. Ha megindul, szabályos keretek között nehéz tőle elvenni, amit Sowunmi Attila ezen a szombaton is bizonyított.

Hatvannégy minutumot a pályán, huszonhatot a kispadon töltve miként értékelné a kilencven percet?

Harcos meccs volt, azt gondolom, a csapat mindent megtett azért, hogy pontot vagy pontokat szerezzünk – mondta a szombati mérkőzés után Sowunmi Attila, az újonc pályaválasztó egyik, ha nem a legjobb, legképzettebb labdarúgója. – Jól küzdöttünk, ám igazából a foci szokásos történései előjöttek megint, hogy aki jobban akar, az ismét jobban érvényesült.

Senkit meg nem bántva, hiszen az ég kék, a fű zöld, a labda gömbölyű, illetve van két kapu itt Rákospalotán, de mielőtt még tovább pufogtatnám a közhelyeket, mi a fészkes fenét keres itt?

Én már 33 éves vagyok...

Na és aztán? Önnek ez kor?

Nem, de térdsérülésből térek vissza, és az élet mindig úgy alakította, hogy amikor lehetőségem lett volna arra, hogy profivá váljak, netán magasabb szintre lépjek, akkor mindig jött egy sérülés, és a sokadik alkalom után úgy döntöttem, ezt a pályafutást én már nem keresem, úgyhogy inkább az utánpótlás-fejlesztésre koncentrálok, illetve a tesómmal a menedzserirodát visszük, most ez a következő lépés.

Akkor mondjuk egy feltörekvő NB III-as csapatban már ne is képzeljem el?

Ennyi idősen...? 

 POZDER NENAD: „Nagyon nehezen indult a felkészülésünk”  

Az aprócska vödörre és a néhány kortynyi vízre nem lesz szükség. Miközben olybá tűnik, a Budafok II. kisebb kútban van – lévén a kidolgozott és az értékesített helyzetek közé bajosan lehet egyenlőségjelet tenni –, a gárda vezetőedzője, Pozder Nenad nyugalomra int és a látottakból, valamint a múltból merít erőt.   

Látom, minden rendben. Pedig nem lennék meglepve, ha dühében egy-két rögzített széket összetört volna maga mögött a kispadon...

Szelíd szerbbé váltam – nevetett Pozder Nenad, a Budafoki MTE II. vezetőedzője a Budai II László Stadionban a vendégek technikai zónájában ácsorogva, aki Gamal Richárddal együtt gardírozza a társulatot. – A viccet félretéve: a srácok megcsináltak mindent, amit kértünk tőlük. Minden elismerésem az ellenfelünkké, hiszen mindent megtett annak érdekében, hogy megkeserítse ezt a délutánunkat, ami maximálisan sikerült is, úgyhogy le a kalappal az Issimo előtt és gratulálok neki! Ahogy a vetélytársunk, mi is képviselünk egy szintet, ám borzasztó volt látni, hogy meghatározó játékosaink a döntő pillanatokban nem hoztak olyan döntéseket, hogy az eredményben is megmutatkozzon. Még mindig azt mondom, hogy nincs semmi probléma, négy mérkőzésen hét pontot szereztünk. Ha megnézzük az előző eredményeinket, az elmúlt két-három évben nem ez volt a jellemző ránk, mert rendre nagyon nehezen kezdtük meg a bajnokságot, ám végül szép eredményeket produkáltunk. Bízom benne, ezúttal is így lesz, avagy összeáll a csapat játéka, valamint a srácok is jobban átbeszélik egymás között a hibákat. Aki futballozott valaha, az tudja, hogy a kritikának mindig akkor kell érkeznie, amikor a játékos fogadóképes. Amit pedig említett, miszerint két-három szék már törve lenne, maradjunk annyiban, bár igyekszem ezt a mentalitást nem elfojtani, már más időket élünk. A megnyilvánulások, a színpadiasság, a teátrális mozdulatok most nem biztos, hogy segítenének a csapatnak, inkább az, hogy minél többet beszéljünk és mutassunk rá az adott hibákra, amiket próbáljunk meg minél gyorsabban kijavítani. Bólogattak a fejükkel, amikor a meccs után mondtam két három-szót, meglátjuk, lesz-e hatása, mert a következő hétvégén talán még keményebb ellenfél lesz a vetélytársunk. (Szeptember 17-én, szombaton 11 órakor a Davide Lanzafame által irányított Pestszentimre látogat a Promontor utcába – a szerző.) Bízom benne, mindez a motivációra is kihatással lesz és a még nagyobb akarástól nem frusztrálttá válik a társaság, hanem még eredményesebb lesz.

Az elmúlt évadban sokkal gólra törőbben futballoztak, csak úgy röpködtek a pozitív értelemben vett meglepő eredmények. Ezúttal is az látszott, hogy nagyon szépen átmentek védekezésből támadásba, ám az utolsó húsz méteren belül mintha elfogyott volna a tudomány. Nyilván ez még mindig jobb, mint amikor helyzetig sem jut egy alakulat, mégis, az előző szezonban a többhöz és jobbhoz szokott szakvezetőként ezt miként éli meg?

Nagyon nehezen indult a nyári felkészülésünk. Az előző évad vége felé nagyobb volt az étvágy, mint amennyire a gyomor tudta volna fogadni az ételt. Az utolsó néhány mérkőzésünkön már nem úgy muzsikált a csapat, ahogy kellett volna. Külső vagy belső tényezők miatt, voltaképpen mindegy is, de nehéz volt az indulás, a motiváció kapcsán nagy gondokkal küszködtünk. A bajnokság kezdetéig döcögősen is futballoztunk, ami meglátszott a pályán, mert a felkészülési mérkőzéseinket javarészt kevés góllal sikerült zárni, de én továbbra is bízom a társaságban, no meg abban, hogy a hullámvölgyből kijövünk. Még véletlenül sem szabad azt vizionálni, hogy ég a ház, de nem titok, az Issimo elleni meccs előtt a támadóktól csak azt kértem, fejezzék be a támadást, legyen kapura tartó lövés, amire azt mondom, most volt, ám akadt, hogy riválisunk a gólvonalról mentett nem is egyszer és a második félidőben is adódott két-három komoly lehetőségünk.

Megfogalmaztak, kitűztek célt a Budafoki MTE II.-vel kapcsolatban?

Nyilván mindenki vágyik valamivel többre, mint amit addig elért, szeretne előre lépni, de ha arra céloz, ettől még semmilyen nyomás nem volt rajtunk. Az előző szezonban az volt a célunk, minél több 2003-as születésű úriembert tudjunk feladni az első csapat részére, ebben az évben 2004-esből és 2005-ösből is bőségesen van, hála Istennek. Jó úton haladnak és jól dolgoznak a fiatalemberek. Legyenek játékban – ez a legfontosabb. És nem azért mondom, mert ezt kell mondanom, de nyugodt körülmények között dolgozunk, minden támogatást megkapunk nem csupán a vezetőségtől, hanem az első csapattól és a szakmai stábtól is. Hiszek abban, hogy akik tavaly húzóemberek voltak, megtalálják a góllövőcipőt. Domináljunk, legyen futball, legyen élvezhető játék, akik pedig pályára lépnek, élvezzenek minden egyes másodpercet. Persze, nyilván van minimális követelmény: ne essünk ki. Ám nagyon bízom abban, hogy ezzel nem kell foglalkoznunk.